Kerygma – Az örömhír művészete | SZMSZ (Szabad Magyar Szó)

A Granadai Katedrális (Catedral de Santa María de la Encarnación/Megtestesülés Szent Mária-székesegyháza) befejezetlen, de így is monumentális épületét több korszakon és korstíluson át, 181 évig építették.

Alapkövét 1523-ban tették le, miután a Katolikus Királyok néven ismert I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király elhatározta, hogy a nyolcszáz éves andalúziai mór uralom letörésének, azaz Granada visszafoglalásának diadalát egy hatalmas templom felépítésével teszik emlékezetessé. Gótikus stílusban tervezték és kezdték építeni, de néhány év múlva az új építész, Diego de Siloé (kb. 1495 – 1563) reneszánsz stílusban formálta át a terveket, a monumentális főkápolnával (Capilla Mayor) téve még grandiózusabbá azokat, hogy később, a 17. század híres spanyol művésze, Alonso Cano (1601–1667) vegye kézbe a munkálatokat.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

A grandiózus, kör alakú főkápolna (Diego de Siloé)

Nevéhez fűződik a három barokk diadalív-kapu, illetve a 80 méteresnek elgondolt (végül 57 méteres) torony építtetése, illetve a főkápolna felső ívének hatalmas festményei, amelyek Szűz Mária életét ábrázolják.

A templom önmagában is lenyűgöző látványosság, a spanyolországi reneszánsz és barokk művészet kiemelkedő teljesítménye. Oldalkápolnája, a Capilla Real lett a spanyol és az európai történelem egyik legjelentősebb uralkodó házaspárjaként számon tartott, a templomot felépíttető Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd végső nyughelye. De ide temették lányukat, a tragikus sorsú I. (Őrült) Johanna királynőt és férjét, Szép Fülöpöt is. Rajtuk kívül a sírboltban nyugszik még a kétévesen elhunyt Miguel da Paz herceg, aki Izabella és Ferdinánd legidősebb, Izabella nevű lányának és I. Manuel portugál királynak volt a gyermeke, és hatalmas birodalom ura lett volna – ha megéri.

Mostanság, ha a templomot látni vágyó utazó belép az épületbe, azzal szembesül, hogy még az építészeti remekmű megtekintésénél is nagyobb élmény várja. A katedrális adott helyt ugyanis a Kerygma – El arte de evangelizar (magyarul, talán: Kérügma – Az örömhír művészete) című kiállításnak, amely a spanyol reneszánsz szobrászat és festészet remekművei mellett az andalúz vallási hagyomány és művészet ötszáz éves történetét is bemutatja. Ennek jelenti egyik legfontosabb eseményét és hagyományát a Semana Santa (azaz a Szent Hét – Húsvéti Körmenet). Tárgyai képezik a tárlat nyolc tematikus egységének darabjait, amelyeknek látványához a templom teljes fénye és műremekei (fő- és mellékoltárai, festményei, szobrai, berendezési tárgyai) képeznek élő hátteret. Az időszaki kiállítás kurátora Manuel Amador művészettörténész, míg a kiállítást a Granadai Főegyházmegye és a Szent Hét (Semana Santa) vallási körmeneteit szervező keresztény katolikus közösségek szervezete hozta létre.

A Granadai Katedrális diadalív-kapui (Alonso Cano)

Több mint száz műtárgy várja a látogatókat. A székesegyház eredeti berendezésén túl a nagyheti körmeneteken megjelenő, azaz ott hordozott alkotások, amelyek a Spanyolországban ismert Nagyheti Testvérületek, vallásos, de civil szervezetek, kolostorok és templomok tulajdonát képezik: Krisztus- és Mária-szobrok, faragványok (pasos), hímzett textíliák, ötvösmunkák, feszületek és más szakrális/liturgikus tárgyak. Olyan jelentős művészek alkotásai tekinthetők meg, mint az említett Alonso Cano, vagy Pedro de Mena (1628–1688), aki a spanyol barokk faszobrászat legjelentősebb alkotója volt, illetve José de Mora (1642–1724) festőművész alkotásai.

A Királyi Kápolnában természetesen nem lehet fényképezni, bár az itt megtekinthető királynői magángyűjteményben Sandro Botticelli (1445–1510) festménye (Krisztus az Olajfák hegyén, 1500) is látható.