Klimatológus: A mai éghajlat csak előjele annak, ami a következő évtizedekben vár ránk

A hőmérsékleti szélsőségek az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozás következményei – mondta az Insajdernek Vladimir Đurđević klimatológus, a belgrádi Fizikai Kar professzora. Đurđević hangsúlyozza, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan, nincs lehetőség a korábbi állapothoz való visszatérésre.

A klimatológus szerint még sok generációnak kellene eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy az éghajlat visszatérjen az 50 évvel ezelőtti állapotához. Szerinte a most tapasztalható klíma csupán előjele annak, ami a következő évtizedekben vár ránk.

„Amit ma látunk, valójában csak előzetese annak, ami húsz év múlva várható” – mutat rá Đurđević.

A klímamodellek azt mutatják, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is a következő 20–30 évben az időjárási szélsőségek gyakorisága és intenzitása nagyjából megduplázódik a jelenlegihez képest.

„Bolygónk jelenleg már körülbelül 1,3 Celsius-fokkal melegebb az iparosodás előtti időszaknál. Elkerülhetetlen, hogy a következő 30 évben legalább még egy fokkal melegedjen. Nagyon nehéz lesz két fok alatt maradni” – hangsúlyozta az Insajdernek nyilatkozó szakember.

Đurđević szerint gyakorlatilag minden jövőbeli infrastrukturális beruházást úgy kellene megtervezni, hogy három fokkal melegebb éghajlati viszonyok között is működőképes legyen.

A professzor elmondta, hogy a június végi hőhullám elemzése szerint a klímaváltozás nélkül is bekövetkezett volna, de 5–6 fokkal hűvösebb lett volna.

„A másik tényező a valószínűség. Az ilyen hőhullámok előfordulásának gyakorisága a klímaváltozás miatt ötvenszeresére nőtt. Olyan hőhullámra, mint amilyen június végén volt, most már minden második-harmadik évben számíthatunk” – mondja.

Hozzáteszi, hogy a 2024-es nyár elemzései szerint az általunk tapasztalt hőhullámok, magas hőmérsékletek és hőmérsékleti anomáliák intenzitása és gyakorisága klímaváltozás nélkül nem lett volna lehetséges.

„Ha az éghajlat az 1960-as évek szintjén maradt volna, akár több ezer évet is várhatnánk egy-egy erősebb hőhullámra, de soha nem láttunk volna olyan nyarat, mint a 2024-es. Az közvetlen következménye és eredménye a klímaváltozásnak” – mondja Đurđević.

Arra a kérdésre, hogy mire számíthatunk a nyár végéig, Đurđević azt válaszolta, hogy a jelenlegi hőhullám rendkívül komoly, és augusztus 9–10-ig tarthat.

„A hosszú hőhullámok problémája, hogy az emberek általában kibírják az első négy napot, de az ötödik napon már felhalmozódik a hőstressz, és akkor jelentkeznek azok a problémák, amelyek a hőhullámokhoz és a magas hőmérsékletekhez kapcsolódnak. Nő a tűzveszély, gondok lehetnek a vízellátással, és a közegészségügyre is hatással van. Az idősek és a krónikus betegek különösen veszélyeztetettek, ezért megnő a sürgősségi szolgálatokhoz érkező hívások száma. Azok, akik a szabadban dolgoznak, óriási hőterhelésnek vannak kitéve, sőt azt is megfigyelték, hogy ezekben az időszakokban a társadalmi erőszak szintje is emelkedik” – mondja.

Đurđević szerint Szerbiában az elmúlt 15–20 évben szinte minden klimatikus rekord megdőlt, legyen szó napi maximumhőmérsékletekről, átlagos maximumokról vagy havi rekordokról. A klimatológiában számos különböző mutató létezik, de többségük esetében a legfrissebb rekordok az elmúlt két évtizedhez köthetők.

Stabil éghajlat esetén valamiféle egyensúlynak kellene fennállnia: a meleg és a hideg rekordok nagyjából azonos arányban váltanák egymást. Ez biztosítaná a hosszú távú stabil klímát. Most azonban az éghajlat „felfelé halad”, vagyis melegszik, és ez jelenti a problémát. Szerinte a döntéshozóknak ezzel komolyan foglalkozniuk kellene.

„Léteznek nemzeti dokumentumok, amelyek erről szólnak, és tartalmazzák azokat a számításokat is, hogy ezt hogyan lehetne a leghatékonyabban kezelni: milyen agrotechnikai intézkedéseken kell változtatni, milyen növénykultúrákat kell előnyben részesíteni, hogyan kell átalakítani a vízellátási rendszert vagy ellenőrizni a felszín alatti vízkészleteket, de a hatóságok továbbra sem tekintik prioritásnak ezt a problémát, ezért kevés előrelépés történt” – mutatott rá Đurđević.

Példaként a Szerbiában esetlegesen épülő atomerőművet említette. Elmondta, az országban kevés olyan hely van, ahol ilyen létesítményt lehetne építeni, mivel a reaktorok hűtéséhez nagy mennyiségű víz szükséges. Ha megnézzük a lehetőségeket, gyakorlatilag a Duna, illetve annak csak egy kisebb szakasza jöhet szóba.

„Magyarországon és Romániában az elmúlt két napban két atomerőművet is leállítottak. Ha ez a jövőben általánossá válik, felmerül a kérdés, érdemes-e hatalmas összegeket befektetni ilyen projektekbe azzal az elképzeléssel, hogy energiabiztonságot nyújtanak, ha később kiderül, hogy három-négy évente másfél hónapig kritikus üzemmódban működnek, vagy akár egyáltalán nem tudnak működni” – mondta.

A klimatológus szerint a több zöldfelület, a beton eltávolítása segíthet, és Európa nagyvárosai már ilyen intézkedések felé fordulnak. Mint hozzátette, a zöldfelületek kapcsán az első és legfontosabb, hogy ne nyúljanak ahhoz, ami már most is létezik.

A most tapasztalható klíma csupán előjele annak, ami a következő évtizedekben vár ránk