Kvantumugrás Csantavérről az ég felé Szerbia első kvantummérnökével beszélgettünk

Trancsik Martin, Magyarország és Szerbia első, jelenleg pedig egyetlen kitüntetéses kvantummérnöke. Újabb tehetséges és ambiciózus fiatalt adott a világnak kis közösségünk, akire méltán lehetünk büszkék, hiszen Martin Csantavérről indult neki az életnek, huszonöt évesen két egyetemi diplomája van, és most azt tervezi, hogy megvalósítja gyermekkori álmát, és repülőgép-pilóta lesz. Kitartása, céltudatossága példaként szolgálhat sok fiatalnak.

Martin találkozásunk napján érkezett haza Budapestről a szülői házba, Csantavérre. Egy komoly életszakaszt tudhat maga mögött, de máris a következő felé kacsingat, így mi sem természetesebb, mint hogy egy kicsit megpihen két kihívással teli időszak között. Rá is fér egy kis szabadság a nemrégiben elvégzett mesterkurzus után, amelyet kitüntetéssel zárt, és immár a gépészmérnöki diplomája mellé kvantummérnöki oklevelet is szerzett.

„Még gyerekként sokat segítettem édesapámnak, aki mezőgép-szerelőként dolgozott akkoriban. Nagyon érdekelt a gépek működése, azonban az az igazság, hogy a szereléshez, javításhoz nincs igazán érzékem. Jobban szeretem megérteni a gépek működési elvét és számolni, mint valamit megépíteni, összerakni. Úgyhogy mivel mindig is jól ment a matek és a fizika, ezen a két területen választottam szakmát. Gondolkodtam azon, hogy fizikusnak tanulok, mégis a gépészmérnöki szakot választottam, mert úgy éreztem, a jövőm szempontjából több lehetőség rejlik benne. Így lettem gépészmérnök, pontosabban folyamatmérnök. A diploma megszerzése után mesterképzésre is szerettem volna járni, és amikor láttam, hogy kvantummérnöki képzést indítanak a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán – ráadásul két évvel ezelőtt ez egy teljesen új dolog volt –, úgy döntöttem, ezt választom. Mindig is valami különlegeset szerettem volna tanulni, és a matematika mellett most végre a fizika is szerepet kaphatott, ez pedig pont az volt, ami minden szempontból megfelelőnek tűnt” – mondja Martin.

Mit csinál egy kvantummérnök? – talán ez az első kérdés, ami mindenkiben megfogalmazódik. A válasz nem bonyolult, mégis nehéz egyszerű, közérthető megfogalmazást találni rá, hiszen ez egy viszonylag új tudományterület, amelynek eredményei egyelőre inkább a kutatólaborokban, mint a hétköznapokban jelennek meg.

A kvantumtechnológiával elsősorban nagy technológiai vállalatok, kutatóintézetek és egyetemek foglalkoznak, például a Google, a NASA vagy a CERN. Kevés helyen alkalmaznak kvantummérnököket, azaz olyan szakembereket, akik kvantumalapú hardvereket, szoftvereket, érzékelőket és más technológiákat fejlesztenek vagy működtetnek. A kvantumtechnológia gyakran szorosan kapcsolódik a nanotechnológiához, melynek vívmányait és eszközeit más tudományágakban, nem utolsósorban az orvoslásban tudják felhasználni.

A kvantumtechnológiának számos olyan területe van, amelyek működése a szabad szemmel nem érzékelhető kvantumjelenségeken alapul, ezért a kvantummérnök munkája sokszor kevésbé látványos, viszont rendkívül összetett. Amennyiben Martin úgy dönt, a kvantumtechnológiák területén szeretne dolgozni, elsősorban Amerika és Kína az a két ország, ahol kamatoztathatja tudását. Ő azonban mégis más célt tűzött ki maga elé.

„Itthon nem tudnám kamatoztatni a megszerzett tudást, így bár továbbra is szeretnék rendszeresen hazajárni, karrier szempontjából külföldben kell gondolkodnom. Eljátszottam a gondolattal, hogy megszerzem a PhD-t, vagyis a doktori címet, de annak csak akkor lenne értelme, ha például professzor szeretnék lenni valamelyik külföldi egyetemen, vagy egy európai, esetleg amerikai kutatóintézetben csoportvezetőként dolgoznék. Ebben a szerepkörben azonban nem tudom magam elképzelni. Ha sikerülne elhelyezkednem valamelyik nagy cégnél – most, hogy még egy fejlődő ágazatról beszélünk, és nincs sok kvantummérnök a világon –, egy Google, Meta, IBM vagy Microsoft karrier szempontjából rengeteget kínál. Viszont most jött el a pillanat, hogy megpróbáljam megvalósítani az álmomat, és pilóta legyek, úgyhogy most azon fogok dolgozni, hogy ez sikerüljön. Ha pedig nem jön össze, az se baj, mert még mindig ott a két mérnöki diplomám, és akár még itthon is fel tudnám találni magam, ha úgy hozza az élet.”

A csantavéri fiatalember nagyon tudatosan építi az életét és a jövőjét. Mint mondja, ő a tervek embere, és nem esik kétségbe, ha az „A” terv nem jön össze, mert van „B”, sőt „C” terv is a tarsolyában. Emellett türelmes és kitartó típus, úgy véli, sosincs késő megindulni más irányba, belekezdeni valami újba, vagy felépíteni valamit a nulláról.

Szabadidejében testépítéssel foglalkozik – egy nemzetközi versenyen negyedik helyezést ért el –, de inkább az erőnlét megőrzése és az egészségtudatosság vezette erre az útra. Mint mondja, nem a versenyeredmény elérése volt a fő célja, csupán úgy állt hozzá, hogy ha már valamit csinál, azt csinálja jól. Emellett szeret vadászni, és ha olvas, akkor olyan könyvet vesz a kezébe, amelyben rengeteg adat van, amiből újat tanulhat, vagy ami folyamatosan gondolkodásra készteti.

Martinnak volt lehetősége kipróbálni magát pár hónap erejéig a P&G gyöngyösi üzemében, ahol vezető pozícióban dolgozott a mesterképzés megkezdése előtt, illetve egy ösztöndíjprogram keretében Magyarország jakartai nagykövetségén is eltöltött három hónapot. Mint mondta, sokféle emberrel találkozott már eddig is, és azt érzi, a legtöbben nem nyugszanak bele a pillanatnyi helyzetükbe, hanem arra törekszenek, hogy kitörjenek, fejlődjenek, egyről a kettőre jussanak. Szerinte ez a vajdaságiak többségére különösen jellemző; meglehet, őt is valahol ez a mentalitás hajtja és segíti, éppen ezért nagyon szeret hazajönni.

„A családom mindig is nagy támaszom volt, sosem akarták megmondani, mit csináljak, hanem hagyták, hogy én válasszam ki az utamat. Mindenki jó valamiben, és erre támaszkodva előrébb juthatunk az életben, olyan dologgal foglalkozhatunk, amiben sikereink lehetnek. És sosincs késő váltani sem. Mindegy, hány éves az ember, ha van egy álma, van egy célja, akkor meg kell indulni afelé. Még ha az odavezető út kanyargós is, jönnek kitérők, vagy tovább tart a tervezettnél, aki kitartó, a kitűzött célt előbb vagy utóbb eléri. És ha még így sem sikerül, az se baj, hiszen az út során nagyon sokat tanulhatunk, és az már magában egyfajta siker. Én ilyen elvek mentén élem az életem, miközben igyekszem a legtöbb eshetőségre előre felkészülni. Igaz, nem mindennapi tudást és diplomát szereztem, de úgy vélem, nem is ez a lényeg ebben, hanem az, hogy ha valamit szeretnénk, azt el lehet érni. Remélem, példa lehetek mások szemében.”