Bár a magyar nyelv hivatalos Szerbiában, a saját tapasztalataim alapján szerb nyelvtudás nélkül nehéz érvényesülni. Vajdasági magyarként a felsőoktatásban akár magyarul is tanulhatunk, a munkaerőpiacon azonban hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szerb nyelv ismerete szinte elengedhetetlen. Nemcsak a munkavállalás, hanem a hivatalos ügyintézés és a mindennapi élet számos helyzete is könnyebbé válik, ha magabiztosan tudunk szerbül kommunikálni.
Mégis sok vajdasági magyar fiatal úgy kerül ki az iskolából, hogy bár éveken át tanulta a szerbet, a hétköznapi helyzetekben nem, vagy csak nehezen mer megszólalni. A problémát sok esetben nem is a megértés hiánya jelenti, hanem a bizonytalanság és a hibázástól való félelem. Mihók Áron vajdasági magyar magántanár több mint három éve oktat szerb nyelvet, kurzusain pedig elsősorban arra törekszik, hogy tanítványai a gyakorlatban is merjék használni a nyelvet.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Érteni nem ugyanaz, mint beszélni
A vajdasági magyarok nap mint nap találkoznak a szerb nyelvvel: az utcán, a boltban, a médiában, az iskolában vagy éppen egy hivatalos ügyintézés során. Ennek ellenére sokaknál a szerb nyelvtudás inkább passzív marad. Megértik, amit mondanak nekik, de amikor nekik kellene válaszolniuk, hirtelen bizonytalanná válnak. Mihók Áron tapasztalata szerint sok tanuló már az első alkalommal úgy érkezik hozzá, hogy azt gondolja, egyáltalán nem tud szerbül. A beszélgetés során azonban gyakran kiderül, hogy valójában jóval többet értenek, mint amennyit saját magukról feltételeznek.
„Rengeteg olyan diákom van, aki az első alkalommal azt mondja, hogy ő gyakorlatilag nem tud szerbül, aztán amikor elkezdünk beszélgetni, kiderül, hogy a mondandóm jelentős részét megérti.”
A passzív és az aktív nyelvtudás között ugyanis jelentős különbség van. Valaki felismerhet egy szót, megértheti egy mondat jelentését, amikor azonban neki kell előhívnia ugyanezt a szót és mondatot alkotnia vele, már könnyen elakad.
„Mindent értek, csak beszélni nem tudok” – ezt a mondatot Mihók szerint rengeteg nyelvtanuló mondja. Ilyenkor azonban sokszor nem újabb nyelvtani szabályokra vagy több bemagolt szóra lenne szükség, hanem egyszerűen több beszédre.
A megszólalást a hibázástól való félelem is nehezítheti. Mi van, ha rosszul ragozzuk a szót? Mi van, ha nem a megfelelő kifejezést használjuk? Mi van, ha kinevetnek?
Mihók szerint gyakran összekeverjük a nyelvtudást a hibátlan nyelvtudással. Pedig egy nyelv elsődleges célja a kommunikáció. Ha valaki hibásan mond valamit, de a másik fél megérti, amit közölni szeretett volna, akkor a kommunikáció már működik. A pontosságot pedig később is lehet fejleszteni.
Több beszédet az oktatásba
A probléma az iskolai nyelvoktatásban is gyökerezhet. Mihók szerint gyakran túl nagy hangsúlyt kapnak a nyelvtani szabályok, a ragozás és a szókincs, miközben kevesebb lehetőség jut a valódi kommunikációra.
„Az iskolában gyakran rengeteget tanulunk magáról a nyelvről.”
A valódi élethelyzetekben azonban nincs idő arra, hogy valaki percekig fejben rakja össze a mondatot. Hallania kell a kérdést, meg kell értenie, elő kell hívnia a megfelelő szavakat, majd válaszolnia kell. Ez olyan készség, amelyet elsősorban gyakorlással lehet elsajátítani.
A hibákhoz való hozzáállás szintén fontos. Az iskolában a hiba sokszor rossz jeggyel és javítással jár, a nyelvtanulásban azonban a hibázás a fejlődés természetes része lehet.
„Ha egyáltalán nem hibázol, akkor valószínűleg túl keveset beszélsz.”
Mihók saját kurzusain ezért valódi élethelyzeteket is gyakorol a tanítványaival. Orvosnál, postán, bankban, rendőrségen, utazás közben, munkahelyen vagy akár telefonáláskor előforduló szituációkat vesznek át. A cél nem az, hogy a diák minden nyelvtani szabályt tökéletesen ismerjen, hanem hogy képes legyen használni a nyelvet.
A nyelvtudás önállóságot is jelent
Vajdaságban a szerb nyelv megfelelő ismerete a mindennapi életben is komoly előnyt jelenthet. Könnyebbé válhat a hivatalos ügyintézés, a munkakeresés, a továbbtanulás és a szerb anyanyelvűekkel való kapcsolattartás.
A szerb nyelv ismeretét ezért nem feltétlenül hátrányként vagy kötelezettségként érdemes felfogni, hanem olyan lehetőségként, amely újabb lehetőségeket nyithat meg.
„Ha megtanulsz szerbül, egyszerűen sokkal több ajtó nyílik ki előtted.”
A nyelvtudás ugyanakkor önállóságot is adhat. Ha valakinek minden telefonhíváshoz, hivatalos ügyintézéshez vagy nehezebb helyzethez szüksége van egy másik ember segítségére, az bizonyos mértékig korlátozza a lehetőségeit. Ha azonban magabiztosabban tud szerbül kommunikálni, sok ilyen helyzetet egyedül is meg tud oldani.
Nem kell megvárni a tökéletességet
Bár Mihók Áron kurzusai a közösségi médián keresztül sok fiatalt érnek el, tapasztalata szerint a megszólalástól való félelem nem korosztályfüggő. Fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt érkeznek hozzá hasonló problémával: „Értem én, csak nem merek megszólalni.”
Ha egyetlen dolgot változtathatna meg a vajdasági magyarok szerb nyelvoktatásában, az a beszéd mennyisége lenne. Nem hagyná el a nyelvtant vagy a tankönyveket, csupán nagyobb teret adna a kommunikációnak.
Szerinte a diákoknak minél hamarabb meg kellene tapasztalniuk, hogy képesek megszólalni szerbül. Lehet, hogy kezdetben csak öt mondatot tudnak, de ha az az öt mondat működik, már megvan az első sikerélmény. Később ebből lehet tíz, ötven vagy akár ötszáz mondat.
A nyelvtanulók gyakran azt mondják maguknak: még megtanulok száz szót, még elsajátítok egy új nyelvtani szabályt, és majd utána elkezdek beszélni. Mihók szerint ezt érdemes megfordítani.
„Kezdj el beszélni most, azzal, amid van. A többit majd menet közben megtanulod.”
A nyelvhasználat így nem a tökéletességgel kezdődik, hanem az első megszólalással. Mert ahhoz, hogy valaki megtanuljon szerbül beszélni, először egyszerűen beszélnie kell szerbül.
Dévity Tamás
Mihók Áron: Ha megtanulsz szerbül, egyszerűen sokkal több ajtó nyílik ki előtted (Fotó: magánarchívum)
