Elmúltál 40 éves – elveheti-e a mesterséges intelligencia a munkádat?

Éveken át építettük a karrierünket, abban bízva, hogy a megszerzett tudás és tapasztalat biztonságot nyújt egészen a nyugdíjig. Ez azonban már nem feltétlenül igaz. Miloš Turinski, az Infostud munkatársa az Analogija című podcastban arról beszélt, mely munkaköröket alakítja már most is a mesterséges intelligencia (MI), hogyan ismerhetjük fel, ha a szakmánk kezd veszíteni az értékéből, és mit tehet egy 45–50 éves ember anélkül, hogy mindent elölről kellene kezdenie.

A mesterséges intelligencia már most átvesz olyan feladatokat, amelyeket korábban emberek végeztek. A vállalatok új készségeket várnak el, és ami néhány évvel ezelőtt még elegendő volt egy jó és biztos álláshoz, ma már nem feltétlenül az.

Egy fiatalnak könnyű azt mondani: tanulj, alkalmazkodj, válts szakmát. De mi történik akkor, ha valaki 45 vagy 50 éves, családja és hitele van, és két évtizedet fektetett egyetlen karrierbe?

Miloš Turinski szerint arra a kérdésre, hogy ki mondhatja ma azt, hogy befejezte a tanulást, és nyugdíjazásáig abból fog élni, amit már tud, egyszerű a válasz: Senki.

Szerinte senki sem jelentheti ki, hogy mostantól már nincs szüksége további tanulásra. Éppen ellenkezőleg: folyamatosan bővíteni kell mindazt a tudást, amelyet eddig megszereztünk.

Programozó, könyvelő, fordító, újságíró – kinek van oka aggódni?

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban gyakran hallani azt a megnyugtatónak szánt mondatot, hogy az MI nem az embert váltja fel, hanem az az ember kerül előnybe, aki tudja használni a mesterséges intelligenciát.

Turinski szerint az új eszközök használata már kezd azok közé a készségek közé tartozni, amelyeket a munkaerőpiac egyszerűen elvár.

De mely szakmákat érintheti mindez?

Programozók? Igen.

Könyvelők? Igen.

Fordítók? Igen.

Adminisztratív dolgozók? Igen.

A marketingszakemberek esetében Turinski úgy fogalmaz: „lassan, de biztosan”.

Az ügyvédeknél ugyanakkor arra számít, hogy a mesterséges intelligencia inkább rendkívül erős munkaeszközzé válik, mintsem teljes egészében felváltaná az embert.

A fodrászok és az autószerelők – legalábbis egyelőre – biztonságosabb helyzetben vannak.

Turinski ugyanakkor figyelmeztet: senki sem tudja megbízhatóan megjósolni, hogyan néz majd ki a munkaerőpiac öt vagy tíz év múlva.

Ha egy ember az MI segítségével három ember munkáját végzi el, mi lesz a másik kettővel?

Ez a mesterséges intelligenciáról szóló történet kellemetlenebb része.

Ha az új technológia lehetővé teszi, hogy egyetlen alkalmazott ugyanannyi idő alatt elvégezze azt a munkát, amelyhez korábban több emberre volt szükség, mi történik a többiekkel?

Turinski szerint az MI egyelőre elsősorban bizonyos munkafolyamatokat és részfeladatokat vesz át: az ismétlődő feladatokat, az adatbevitelt és -feldolgozást, valamint bizonyos elemzéseket és előrejelzéseket.

Az ember feladata marad a kockázatok mérlegelése, a felelősségvállalás, a tágabb összefüggések megértése, valamint azok a munkák, amelyekhez nélkülözhetetlen az emberi interakció.

Ugyanakkor éppen az egyszerűbb, belépő szintű állások kerülnek elsőként veszélybe. Turinski az adatbevitelt, bizonyos tesztelési feladatokat és a call centerek egyes munkaköreit említi: ezek között már most vannak olyan feladatok, amelyeket az MI képes elvégezni.

Ez azonban újabb problémát vet fel: ha a technológia éppen azokat a belépő szintű munkákat veszi át, amelyekben korábban a fiatalok megszerezték első szakmai tapasztalataikat, hogyan lépnek majd be az új generációk a munkaerőpiacra?

45 év felett nem csak a tudás a probléma

A negyvenes és ötvenes éveikben járók helyzete más.

Gyakran jelentős szakmai tapasztalattal rendelkeznek, ugyanakkor sokkal kisebb a mozgásterük és a kockázatvállalási lehetőségük. Turinski emlékeztetett arra, hogy a 45–50 éves korosztály már korábban is sérülékenyebb csoportnak számított a munkaerőpiacon, az ötven év feletti nők pedig még nehezebb helyzetben vannak.

Turinski szerint ezen a területen diszkrimináció is jelen van.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező nőknél sok esetben nem a szakmai tapasztalat vagy a meglévő tudás hiánya okozta a problémát, hanem azok a készségek, amelyeket nem szereztek meg, vagy amelyek a munkaerőpiac átalakulása közben elavultak. Ilyen volt mindenekelőtt a digitális készségek és az idegen nyelvek ismeretének hiánya.

A felelősséget azonban nem lehet kizárólag a munkavállalóra hárítani. A munkáltatóknak is be kell fektetniük azoknak az embereknek a továbbképzésébe és átképzésébe, akiknek a munkája átalakul.

Ne dobd ki húsz év tapasztalatát, és ne kezdj mindent nulláról

Mit tegyen tehát az, aki felismeri, hogy a szakmája veszélybe kerülhet? Teljesen új karriert kell kezdenie?

Turinski szerint nulláról újrakezdeni nem reális.

Ehelyett azt tanácsolja, hogy senki ne dobja el az évek, évtizedek alatt megszerzett tudását és tapasztalatát, hanem próbálja azt összekapcsolni az új eszközökkel és a munkaerőpiac megváltozott igényeivel.

Egy kereskedelmi munkatárs például versenyképesebbé válhat, ha megtanulja használni az új munkaszervezési rendszereket. Egy könyvelő vagy adminisztratív dolgozó pedig használhatja az MI-t adatbevitelre és adatfeldolgozásra, miközben ő maga képes értelmezni az eredményeket és bemutatni azokat a vezetőségnek. Éppen ezzel őrizheti meg azt a hozzáadott értéket, amellyel önmagában a technológia nem rendelkezik.

A digitális írástudás már nem elég

Nem is olyan régen a munkáltatók egyik leggyakoribb követelménye a digitális írástudás volt.

Ma ezt már magától értetődőnek tekintik. Turinski szerint most már az MI-írástudásról beszélünk, és lassan ezt is alapvető elvárásként kezelik.

A technológiai tudás mellett egyre értékesebbek azok a képességek, amelyeket nehezebb automatizálni: a kritikus gondolkodás, a kommunikációs készség, valamint a folyamatos tanulásra és fejlődésre való hajlandóság.

Ez különösen nagy változás azok számára, akik úgy nőttek fel, hogy a tanulásnak van eleje és vége: befejezzük az iskolát vagy az egyetemet, megtanulunk egy szakmát, majd azt végezzük egész életünkben. Az új munkaerőpiacon ez a modell egyre kevésbé működik. A fiatalok sem választhatnak többé „biztos szakmát” Azok számára sincs egyszerű recept, akik most lépnek be a munkaerőpiacra.

Turinski emlékeztetett: néhány évvel ezelőtt tömegesen irányították a fiatalokat az informatikai pálya felé, abban a hitben, hogy az IT biztos állást és jó fizetést garantál.

Mára ez a piac is jelentősen megváltozott. Az Analogija podcastban ismertetett adatok szerint 2026 első hat hónapjában 32 százalékkal kevesebb IT-álláshirdetés jelent meg, mint az előző év azonos időszakában.

A munkáltatók ráadásul egyre inkább szélesebb körű tudással és tapasztalattal rendelkező embereket keresnek, nem pedig olyanokat, akik kizárólag egyetlen technológiát ismernek.

Turinski ezért azt tanácsolja a szülőknek, hogy ne kizárólag a jelenleg legjobban fizető szakmák listája alapján válasszanak iskolát a gyereküknek. Öt év múlva ugyanis ez a lista egészen másképp nézhet ki.

Mi jelenthet védelmet a folyamatosan változó munkaerőpiacon?

Arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna ma egy 15 éves gyereknek, Turinski három dolgot emel ki: idegen nyelv ismeretét, az új technológiák megértését és az emberekkel való kommunikáció képességét.

A feladat inkább az, hogy megtanuljuk: hogyan tehetjük a már meglévő tudásunkat értékessé egy megváltozott világban.

Egy terület azonban szerinte továbbra is megmarad, amelyet a technológia jóval nehezebben tud helyettesíteni: az emberek közötti valódi beszélgetés.