Egyre nagyobb a szakadék a megélhetési költségek és a szociálisan veszélyeztetett emberek jövedelme között – nyilatkozta a FoNetnek Nađa Marković, az A11 Gazdasági és Szociális Jogok Kezdeményezésének jogásza.
Marković rámutatott: Szerbiában minden harmadik polgár számára gondot jelent bármilyen váratlan háztartási kiadás fedezése.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A FoNet Stigma című sorozatában arról beszélt, hogy a szegénységre vonatkozó adatok ma már egyre kevésbé csak azokra vonatkoznak, akik alapvető szükségleteiket sem tudják kielégíteni. Ide tartoznak azok is, akik jövedelmük miatt nem engedhetnek meg maguknak nyaralást, váratlan kiadásokat vagy a hétköznapi élethez tartozó egyéb költségeket.
Példaként említette, hogy ha egy családban egyik hónapban elromlik például a mosógép, a háztartásnak gyakran nincs elegendő pénze arra, hogy kifizesse a javítást, miközben a többi kiadását is rendezni tudja.
Marković szerint szeptember, az iskolakezdés miatt, különösen láthatóvá teszi a szegénység következményeit, elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetű családok gyermekei körében.
„A gyerekekre óriási nyomás nehezedik, hogy rendezetten és felkészülten érkezzenek az iskolába, ezt azonban gyakran nagyon nehéz biztosítani” – mondta.
Példaként a rendezetlen roma telepeken élő gyerekeket említette, ahol sokszor még megfelelő út sem vezet a házakhoz. Emiatt előfordul, hogy a gyerekek sárosan vagy nem megfelelő ruházatban érkeznek az iskolába, ami tovább növeli a megbélyegzés és az iskolai kortársbántalmazás veszélyét.
Marković arra is felhívta a figyelmet, hogy óriási különbség van a megélhetési költségek és a pénzbeli szociális támogatás összege között.
„Az alapvető megélhetési szükségletek fedezéséhez havonta mintegy 100–110 ezer dinárra van szükség, miközben a pénzbeli szociális támogatás összege körülbelül 100 euró havonta” – mondta, hozzátéve, hogy a kettő között hatalmas a szakadék.
A mintegy 90 ezer dináros mediánbér mellett is rendkívül nehéz pénzt félretenni megtakarításra, nyaralásra vagy váratlan kiadásokra.
„A szociálisan veszélyeztetettek havi 100 euróból élnek. Mire elég havi 100 euró? Semmire. Még élelmiszert sem lehet belőle vásárolni, nemhogy számlákat, ruházatot vagy orvosi vizsgálatokat fizetni” – fogalmazott Marković.
Szerinte éppen ezért fontos, hogy a statisztikai adatok nagyobb nyilvánosságot kapjanak, mert ezek mutatják meg a probléma valódi méreteit, és hozzájárulhatnak a szegénységben élők helyzetének jobb megértéséhez.
„Fontosak a statisztikai adatok, hogy lássuk, valójában milyen nehéz a helyzet” – mondta.
A szeptemberben a nyugdíjasoknak és más nagykorú állampolgároknak folyósított egyszeri állami pénzbeli támogatásról Marković azt mondta: az átmenetileg enyhítheti az anyagi problémákat, de hosszú távú megoldást nem jelent.
„Az egyszeri támogatás nem tartós megoldás, csupán egy kis folt, amely esetleg segíthet áthidalni egy aktuális pénzügyi problémát” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az ilyen segítség valamelyest enyhíti a következményeket, de a probléma forrását nem szünteti meg.
Hosszú távú megoldásként a szociálpolitika átalakítását, új szociális védelmi jogszabályok elfogadását, a meglévők módosítását, valamint a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását nevezte meg.
Marković arra is emlékeztetett, hogy az önkormányzatoknak is lehetőségük van egyszeri pénzbeli támogatást nyújtani a szociálisan veszélyeztetett polgároknak. Belgrádban ilyen támogatást évente egyszer lehet igénybe venni, a szabályok azonban önkormányzatonként eltérőek.
