Koromnál fogva elég sok választást, „szavazást” (tudatos az idézőjel!) megértem és megéltem már. Soha nem tagosodtam be egy pártba sem (kezdve a Jugoszláv Kommunista Párttól…), abból a meggyőződésből, hogy lehetek attól tisztességes, hasznos tagja a közösségnek, tagdíj, fejbólogatás és – kimondom – alsófertálynyalás nélkül is, tudatában annak, mennyi előnnyel jár beállni a sorba, kihasználni minden privilégiumot, ami a politikával jár!
A környezetemben hallom: „Én nem politizálok, nem érdekel, nem megyek szavazni, úgysem lesz jobb…”
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Megértem, hogy belefásultunk, beleszürkültünk a mindennapok, évek, évtizedek „csak ennél rosszabb ne legyen!” jelszó által vezérelt sorsunkba.
Koromnál fogva sok-sok mindent megéltem és megértem! Biztonságos, kiszámítható gyerek- és ifjúkort, rendszerváltást, háborúkat, bombázást, családok szétszakadását, elvándorlást, sorbanállást, elutasítást, megalázást…
Nem sajnáltatom magam, nem panaszkodom. NEM! Mert ezzel nem vagyok egyedül, ezt mindannyian megéltük így vagy úgy! Sorstársak vagyunk – ironikusan szólva: „jóban, rosszban”.
Ezért kérek minden „sorstársamat”, menjünk el a vasárnapi szavazásra – karikázzon mindenki a lelkiismerete, felelősségtudata szerint arról, hogy:
- Támogatja-e továbbra is ezt az irányt, ahol a nagyszülők repülővel látogatják az unokákat, akiknek esti mesét sem tudnak mondani, mert nem tudnak, vagy csak alig magyarul…
- Azt a politikát, amelyik nem ismeri el a tehetséget, az önfeláldozó, lelkiismeretes munkát – a pedagógusokét, akiknek meghatározott időre szól a munkaszerződésük, és a megélhetésük, a családjuk jövője „egyesek” kénye-kedvétől függ!
- Azt a politikát, amivel a korombeliek, a sorstársaim csak akkor kapnak becsületes orvosi ellátást, ha meg tudjuk fizetni, hogy „futunk egy első kört a magánrendelőben”, és akkor az állami kórházban is sorra jutunk. (Itt jegyzem meg, 40 évig fizettem, fizettük az „egészségügyre szánt” járulékot!!!!)
- Azt a politikát, amelyik olyan (szerintem óvodás szintű) elvekre épül, miszerint „ha nem vagy velem, ellenem vagy”, a tolerancia, más véleményének meghallgatása (nem elfogadása!) hiányában megosztja a családokat, a közösséget…
Nem áll szándékomban sem ítélkezni, sem pálcát törni, főleg megbántani senkit! Kérni szeretnék: mindenki menjen vasárnap szavazni!
Nem saját jövőnkről, a gyerekeink, az unokáink, a repülős nagyszülők, a Micimackót csak angolul ismerő Vajdaságból elszármazó kisgyerekek, az itthon maradt gyerekek jövőjéről, akiknek uzsonnára sem jut az iskolában. A korombeliek miatt, akiknek senkijük sem maradt itthon, és életkedvtelenül, mélyen elkeseredve egy idősek otthonában várják a „szebb jövőt” …
Nem vagyok naiv, nem kergetek álmokat, nem ringatom magam valótlan ábrándokban. Hiszem, kitartok amellett, hogy minden problémára van megoldás, hogy nem vagyunk „csak” jók és rosszak, hogy az ember elsősorban önmagáért felelős, de ugyanakkor a családjáért, a közösségéért, amiben él, a hazájáért, a szülőföldjéért, ahova beleszületett, nem utolsósorban a bennünket körülvevő környezetért…
Mindezt sokkal-sokkal szebben már leírták: Radnóti a Nem tudhatom, József Attila A Dunánál* című versében…
Szavazzunk együtt vasárnap tisztességesen, lelkiismerettel!
A verseken kívül a meséket szeretem a legjobban. Nekem a Mátyás király meséiből a Három a magyar igazság című mese a kedvencem, de Jankovics Marcell Lúdas Matyi rajzfilmjét is szívből ajánlom annak, aki még nem látta. Gyönyörű animáció, gyönyörűséges zene, fergeteges szinkronszínészek, és a nagy igazság: háromszor adja vissza a fizetséget Lúdas Matyi!
Tisztelettel és baráti öleléssel:
Basity Erika
Szabadkai nyugdíjas, gyerek- és meseszerető, szerbiai választópolgár
