Közel három hónappal a Delibláti-homokpusztán pusztító nagy tűzvész után a következmények láthatók és érezhetők is. Grebenc (Grebenac) falu lakói közé tartoztak azok, akiknek a lángtenger a küszöbére ért. „Ezek mellett a fenyők mellett, emellett az erdő mellett nőttünk fel. Itt volt a fiatalságunk, a gyerekkorunk, minden, és egyszer csak ennek vége, nincs többé.”
Így írja le szülőfaluját Jonel Živan. A július végén a Delibláti-homokpusztán kitört hatalmas tűzvész egy hónappal később érte el a környéket. A helyiek közül azonban senki sem sejtette, hogy a tűz a házuk ajtajáig ér.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Néhány vadász, aki ismeri ezt a terepet, így figyelmeztetett minket: Vigyázzatok, nagy tűz jön. Ugyan már, nem gondoltuk, hogy olyan hatalmas, hogy a házakat is veszélyeztetheti. Majd eloltják. Azonban amikor elérkezett az a bizonyos augusztus 20-a, olyasmit láttunk, amit még soha, sehol” – meséli Jonel. A lakosok akkor a házaikból nézték a mindössze 200 méterre lévő lángtengert. A magas fenyők és az erős szél a környező udvarokba sodorta a lángokat, amelyeket a tűzoltók oltottak, miközben a helyiek a közeli búzaföldre mentek ki.
„Lapátokkal és kapákkal. Ahogy tudtunk, de nem tudtunk máshogy segíteni” – mondja az egyik helybeli. Jonel hozzáteszi, hogy tartálykocsikkal, traktorokkal és vízátszállításra alkalmas teherautókkal érkeztek.
„A tűz előtt mi, helyiek is haragudtunk egymásra és össze voltunk veszve. Emiatt a tűz miatt azonban mindannyian egyek lettünk, és mindannyian jöttünk segíteni, hogy megmentsük az erdőnket” – mondja az N1 riporterének.
A szerb kormány elfogadta a Delibláti-homokpuszta Különleges Természeti Rezervátum területére vonatkozó helyreállítási tervet.
„Az élet megy tovább, de kár ezért az erdőért; én 30 évig dolgoztam abban az erdőben, abból az erdőből éltem, nagyon sajnálom ezt az erdőt” – mondja az egyik helyi lakos. „Minden héten kimentünk az erdőbe, fotóztunk, hogy milyen erdőnk és tájunk van, és így tovább, de most hirtelen ennek vége, most mindenki csak azért jön, hogy lefotózza, hogyan égett le, és semmi szép nincs már benne” – teszi hozzá Jonel Živan.
Bár a térség teljes felépülése évtizedeket vesz majd igénybe, a természet már mutatja az új élet jeleit.
