Beszédes Andrea: Most kell bebizonyítanunk, hogy lehet másként is vezetni ezt az országot Interjú az Egyetemista lista magyar parlamenti képviselőjével a választási győzelem után

„Az emberekben tíz, húsz, harminc év elégedetlensége gyűlt össze. Most eljutottunk oda, hogy megmutathatjuk, hogyan lehet másként csinálni” – mondta a Szabad Magyar Szónak Beszédes Andrea, az Egyetemista lista képviselője a vasárnapi parlamenti választásokon aratott győzelmet követően. A politikussal a választási eredményről, az új hatalom első feladatairól, a korrupció felszámolásáról, Vajdaság alkotmányos jogairól és a társadalom felelősségéről beszélgettünk.

Hogyan éli meg a választási győzelmet?

“Fáradt is vagyok, örülök is, de igazából még örülni sem tudok, mert még mindig nem hiszem el. Olyan ez, mint amikor kijössz a moziból egy nagyon jó akciófilm után, és még mindig a hatása alatt vagy. Csakhogy itt nem ért véget a film, hanem most folytatódik igazán. Most következik az, amikor bizonyítanunk kell.

Hihetetlen az a támogatás, amit kaptunk. Olyan emberek is elmentek szavazni, akiket korábban sakkban tartottak, zsaroltak, és mégis vették a bátorságot, hogy bekarikázzák a hármast. Én arra számítottam, hogy a nagyvárosokban lesz igazán jelentős a támogatottságunk, de nem csak ott történt ez meg. Moravica népe is megmutatta, hogy változást akar.”

A kampány során sokat beszéltek az Egyetemista lista terveiről. Most, hogy megnyerték a választásokat, melyek lesznek az első lépések? Mikor alakulhat meg az új kormány?

“Amit jelenleg hivatalosan mondhatok, az az, hogy megvárjuk a választási eredmények megerősítését, hogy egyértelmű, végleges eredmények legyenek. Ezt követően átvesszük a mandátumokat. Ez a két biztos lépés, amiről most beszélhetünk.

De azt látom, hogy mindenki tenni akar. Az emberekben tíz, húsz, harminc év elégedetlensége gyűlt össze. Most eljutottunk oda, hogy megmutathatjuk, hogyan lehet másként csinálni. Mindenki jót akar, és jól akarja végezni a munkáját.

Az egyik legfontosabb feladat biztosan a korrupció felszámolása, a visszaélések kivizsgálása és az eltulajdonított vagyon visszaszerzése lesz. Gondoljunk csak bele, hogyan nézne ki ez az ország, ha minden pénz oda kerülne, ahová való, és nem máshová.”

Vajdaság finanszírozása is régóta megoldatlan kérdés. Az alkotmány szerint a tartományt a köztársasági költségvetés legalább hét százaléka illeti meg, ez azonban a gyakorlatban nem valósul meg. Fontosnak tartják, hogy ez megváltozzon?

“Természetesen. Mindent helyre kell tenni, amit az alkotmány előír. Nem létezhet olyan, hogy van egy alkotmányunk, amelynek szinte egyetlen betűjét sem tartjuk be. Ezért is vonultunk mi az alkotmánnyal a kezünkben.”

Mennyire lesz nehéz dolguk? Szerbiában nem egyszerűen kormányváltás történt, hanem egy olyan rendszer lebontása következik, amelynek évtizedek alatt az állami intézményekben is kiépültek a kapcsolatai.

“Nem lesz könnyű, és nem is lesz gyors. Senki sem gondolja azt, hogy ma beülünk a parlamentbe, és holnaptól minden megváltozik. Mindent törvényesen kell csinálni, úgy, ahogyan azt a jogszabályok és az előírások meghatározzák. De senkit sem szabad hagyni kibújni a felelősség alól. El kell számoltatni azokat, akik visszaéltek a hatalmukkal. Azokat is, akik rosszat tettek, és azokat is, akiknek lehetőségük lett volna cselekedni, de nem tették meg. A felelősségre vonás az egyik legfontosabb feladat.

Ugyanakkor minden intézményben nagyon sok olyan ember dolgozik, aki érti a szakmáját, csak éppen soha nem kerülhetett olyan pozícióba, hogy valóban dönthessen valamiről. Helyettük olyanok döntöttek, akiket politikai alapon helyeztek oda, és sokszor nem is értettek ahhoz, amit csináltak. Ezeket a szakembereket fel kell karolni, lehetőséget kell adni nekik. Gondoljunk azokra, akik évek óta megbízott igazgatóként dolgoznak, mert nem voltak hajlandók belépni valamelyik pártba, vagy elfogadni bizonyos feltételeket.

Közben hatalmas összegeket költöttek el olyan dolgokra, amelyekre nem kellett volna. Nézzük meg, milyen állapotban vannak a kórházaink, az iskoláink, az óvodáink! Sok helyen nincs elegendő óvodai férőhely, miközben állandóan arról beszélünk, mennyire fontosak a gyerekeink és a jövőnk. Pedig éppen ezekbe kellene befektetni.

A választási győzelmet követő ünneplésen egészen különleges hangulat uralkodott. Az emberek felváltva sírtak és nevettek. Sokan azt mondták, életükben először érzik magukat igazán szabadnak.

“És ez valóban így van. Gondoljunk csak bele, hány generáció nőtt fel úgy, hogy nem ismerte a szabadság érzését.

Én még emlékszem arra, milyen volt egy másfajta élet. Nem akarom most a Tito-korszakot dicsőíteni, de emlékszem arra, amikor egy átlagos családban a szülők dolgoztak, nevelték a gyerekeiket, el tudtak menni nyaralni, és nem jelentett megoldhatatlan problémát, ha elromlott valami a háztartásban. Nem luxusban éltek, de volt egyfajta biztonság.

A mai fiatalok jelentős része viszont úgy nőtt fel, hogy állandóan azt hallotta: ezt most nem lehet, mert nincs rá pénz. És nem luxusdolgokról beszélünk, hanem egészen hétköznapi szükségletekről.

A szülők sokszor lehajtották a fejüket, mert etetni, ruházni, iskoláztatni kellett a gyerekeiket. Ezek a fiatalok viszont most azt mondták: ez így nem élet. És remélem, egyre többen csatlakoznak hozzájuk, akik ugyanezt gondolják.”

Mit gondol, az egyes embereknek mennyit kell tenniük azért, hogy segítsék az új hatalom munkáját?

“Nagyon sokat. Nem elég ölbe tett kézzel várni. Ha valakinek segítségre van szüksége, kérjen segítséget. Nem azt mondom, hogy holnaptól mindenkinek mindent el tudunk intézni, de akár jogi, akár más jellegű támogatásra van szükség, azt jelezni kell.

Az is nagyon fontos, hogy aki tud valamilyen visszaélésről, az beszéljen róla. Ne történhessen meg, hogy azok, akik éveken keresztül elnyomták az embereket, most egyszerűen leporolják a vállukat, és úriember módjára távoznak, mintha semmi sem történt volna. Felelniük kell azért, amit tettek, vagy amit elmulasztottak megtenni.”

A vajdasági magyarok között is vannak, akik attól tartanak, hogy a hatalomváltás után rosszabb lesz a helyzetük. Az Egyetemista lista a kampány során nem fogalmazott meg egyértelmű álláspontot az európai uniós csatlakozásról, a listavezető pedig arról beszélt, hogy nem vezetnének be szankciókat Oroszország ellen. Hogyan látja Szerbia és az Európai Unió kapcsolatának jövőjét?

A törvényeink jelentős részét már az európai uniós elvárásokhoz igazítottuk. Sok jogszabályt éppen azért fogadtunk el, mert az Európai Unió ezt feltételként szabta bizonyos támogatásokhoz. Nálunk nem elsősorban a törvényekkel vagy az alkotmánnyal van baj, hanem azzal, hogy nem tartjuk be őket. Csak betűk maradnak a papíron.

A jogszabályaink sok tekintetben megfelelnek az európai normáknak. Lehet, hogy Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, de az európai alapértékek itt is jelen vannak. Szerintem az emberek jelentős része mindig is ezek szerint az értékek szerint szeretett volna élni. Mi ezt korábban nem európai értékeknek neveztük, hanem egyszerűen emberségnek.

Az Egyetemista lista győzelmét Magyarországon és Európában is sokan üdvözölték. Magyar Péter például azt írta, hogy megérkezett a budapesti gyors, még mielőtt elindult volna a vonat. Mennyire számítanak a nemzetközi támogatásra?

“Most valóban olyan, mintha egy álmot élnénk, de el kell kezdenünk dolgozni. Méghozzá nagyon komolyan. Természetesen szükség van a támogatásra, de a munkát nekünk kell elvégeznünk. Nem várhatjuk, hogy majd valaki más megoldja helyettünk a problémáinkat. És ez nemcsak ránk, a 250 képviselőjelöltre vagy az egyetemistákra vonatkozik, akik rengeteget dolgoztak a változásért, hanem mindenkire.

Egészen apró dolgokkal kezdődik. Például azzal, hogy amikor valaki kimegy a faluból, nem dobja ki az első bokornál a szemeteszsákot, hanem elviszi a hulladékot oda, ahová való. Vagy azzal, hogy ha el akarunk intézni valamit, nem keresünk rögtön egy ismerőst, aki majd soron kívül segít, hanem kivárjuk a sorunkat, és betartjuk a szabályokat.

Ezekhez a dolgokhoz is hozzá kell szoknunk. Mert nálunk szinte természetessé vált, hogy mindent kapcsolatokon keresztül próbálunk elintézni. Pedig nem így kellene működnie egy országnak. Ezt is csak együtt tudjuk megváltoztatni. És azt látom, hogy nagyon sokan vágynak erre: hogy ne ügyeskedéssel, hanem a szabályok betartásával lehessen boldogulni.”