Zoran Živković volt szerb miniszterelnök elmondta, hogy az Állambiztonsági Szolgálat (SDB) aktáiban „szerb szélsőségesként és terroristaként” tartották nyilván. Szerinte az új kormány megalakulása után meg kellene nyitni a titkosszolgálati irattárakat.
A Danas napilapnak nyilatkozó többi megszólaló is támogatta a kezdeményezést.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Živković elmondta, hogy abban a kivételes helyzetben volt, hogy nemcsak megfigyelt személyként, hanem a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat (RDB) felügyeleti szerveként is betekinthetett a saját aktájába, mivel akkoriban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság belügyminisztere volt.
„A teljes aktámat megkaptam, mindenféle törlés vagy adatkihagyás nélkül. Az akkori szabályozás szerint minden megfigyelt személy betekinthetett a saját dossziéjába, de a megfigyelését végző személyek nevét nem ismerhette meg. Nekem abban a kiváltságban volt részem, hogy ezeket az adatokat is láthattam” – mondta Živković.
Elmondása szerint az aktáját 1996 közepén nyitották meg, a megfigyelése pedig 2000. november 1-jéig vagy 2-áig tartott, vagyis néhány nappal azelőtt ért véget, hogy belügyminiszter lett. A dosszié több mint 2200 oldalt tartalmazott.
Mint mondta, érdekes volt végigolvasni az anyagot, és a leírtak mintegy 95 százaléka megfelelt a valóságnak, míg az esetek három-négy százalékában nem igazán értették, mi történt az adott napon.
Véleménye szerint az új kormány megalakulása után lehetséges a hírszerzés aktáinak megnyitása, és valószínűleg még mindig hatályban van az a törvény, amelyet annak idején a Demokratikus Ellenzék (DOS) hozott.
Vesna Pešić, a Szerb Polgári Szövetség egykori elnöke elmondta, hogy az október 5-i rendszerváltás után lehetőséget kapott betekinteni a saját dossziéjába, amelyben – mint fogalmazott – többnyire „teljes képtelenségek” szerepeltek.
„Például leírják, hogy »beszélget egy bizonyos Vojin Dimitrijevićtyel«, miközben azt sem tudják, ki Vojin Dimitrijević. Vagy azt írják, hogy egy bizonyos Sonjával beszélgetek, holott Sonja Biserkóról van szó. Lehallgatták a telefonbeszélgetéseimet, de azt sem tudták, kivel beszélek. Én például egész éjjel Sonja Biserkóval beszélgetek, ők pedig azt írják, hogy »egy bizonyos nővel« beszéltem. Ez teljesen értelmetlen volt” – mondta Pešić.
Állítása szerint már a szocializmus idején is megfigyelte őt a titkosszolgálat.
„Hatalmas mennyiségű telefonbeszélgetésről készült feljegyzés. Nem értettem, egyáltalán mit próbáltak kideríteni. Annyira unalmas volt olvasni ezt a sok képtelenséget, hogy végül egyszerűen azt mondtam, nem akarom tovább olvasni. Be sem fejeztem az aktám átnézését. Emlékszem, hogy amikor Đinđić megkapta a saját dossziéit, azt mondta, hogy az egész szemét, és semmit sem ér. Szerinte ezek ostobaságok voltak, és a szolgálat nem volt képes megfelelően végezni a munkáját” – idézte fel Pešić.
Úgy véli, hogy a titkosszolgálati akták megnyitása most, vagyis az új kormány megalakulása után, nem jelenthetne semmilyen problémát.
Žarko Korać, a belgrádi Filozófiai Kar nyugalmazott professzora elmondta, hogy nem akart betekinteni a saját dossziéjába. Aktája azok közé tartozott, amelyeket a titkosszolgálat egyes tagjai kivittek a hivatalos helyiségekből, lemezre másoltak, majd magukkal vittek.
Elmondása szerint a német hírszerzés munkatársaként tartották nyilván, ami teljesen megdöbbentette, hiszen a kilencvenes években semmilyen különösebb kapcsolata nem volt Németországgal.
Korać szintén úgy véli, hogy újra meg kellene nyitni a titkosszolgálatok aktáit, ugyanakkor figyelmeztetett: a folyamatot törvényi keretek között kell szabályozni.
Fotó: Magnific
