Tizenöt évvel az elkobzott vagyon visszaszolgáltatásáról és a kártalanításról szóló törvény elfogadása után Szerbiában a restitúciós eljárások csaknem 95 százalékát lezárták, a folyamat teljes befejezése azonban még 10–15 évig is eltarthat.
Szerbia 15 évvel ezelőtt fogadta el azt a törvényt, amely az 1945 után, az államosítás, a földreform, az elkobzások és más jogszabályok alapján elvett vagyon visszaszolgáltatását és az érintettek kártalanítását szabályozza.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A törvény kétféle restitúciós lehetőséget irányoz elő: a vagyon természetbeni visszaszolgáltatását, illetve – amennyiben ez nem lehetséges – pénzbeli kártalanítást. A hivatalos adatok szerint az eljárások csaknem 95 százalékát már lezárták.
A térségben Szlovénia és Magyarország jutott a legmesszebbre, ahol a restitúció gyakorlatilag már befejeződött. Mindkét ország jóval korábban, már 1991-ben elfogadta a vonatkozó törvényeket. Montenegró és Albánia jelentős lemaradásban van, Bosznia-Hercegovina pedig az egyetlen ország a régióban, ahol a restitúció még el sem kezdődött, és az erről szóló törvényt sem fogadták el.
Mile Antić, a Restitúciós Hálózat képviselője a Szerbiai Rádió és Televíziónak elmondta, hogy a folyamat sikeressége elsősorban a politikai akarattól függött. Azok az országok, amelyek korábban indultak el az európai integráció útján, hamarabb fogadták el a szükséges jogszabályokat is.
Arra a kérdésre, hogy a választott restitúciós modell befolyásolta-e a folyamat sikerét – például a Szlovénia és Románia által előnyben részesített természetbeni visszaszolgáltatás –, Antić azt válaszolta, hogy szerinte mindig ennek a megoldásnak kellene elsőbbséget élveznie.
„Vagyis az eredeti vagyon visszaadásának, illetve más vagyontárggyal történő kárpótlásnak. Az állam ugyanis soha nem volt jó gazdája a vagyonnak. Azok az országok jutottak a legmesszebbre, amelyek gazdasága közelebb állt a piacgazdasági működéshez, a szabadpiachoz és a gazdaságilag szabad egyén elvéhez, és amelyek a törvények elfogadásakor a természetbeni restitúciót részesítették előnyben” – hangsúlyozta Antić.
A restitúció felgyorsításának egyik ösztönzője az európai integráció. Montenegró például éppen az uniós csatlakozási folyamat miatt gyorsítja az elkobzott vagyon utáni kártalanítások kifizetését. Antić szerint Szerbia esetében is meghatározó szerepet játszott az európai integráció.
„Semmi kétségem afelől, ha nincs az európai integrációs folyamat, 2011-ben sem fogadtuk volna el a törvényt. Sajnos olyan jogszabályunk sem lenne, amely lehetővé teszi a természetbeni visszaszolgáltatást és az igazságtalanságok legalább részleges jóvátételét. Ehelyett valószínűleg egy olyan megoldás született volna, amilyenre korábban is voltak elképzelések: a magyarországihoz hasonló, rendkívül alacsony összegű pénzbeli kártalanítás” – állítja Antić.
A tavalyi adatok szerint mintegy ötezer restitúciós kérelem elbírálása van még hátra. Antić úgy véli, hogy bár Szerbia jelentős előrelépést tett, a folyamat teljes lezárása még nincs igazán közel.
„Láthatjuk, hogy még mindig jelentős mennyiségű vagyon vár visszaszolgáltatásra. Sajnos az egyik legfőbb probléma, hogy azok közül, akik 15 évvel ezelőtt benyújtották a kérelmüket, sokan már nem élnek. Helyükbe az örökösök léptek, akiknek folytatniuk kellene az eljárást, de vagy nem tudják, hogyan tegyék ezt, vagy – ami gyakran előfordul – külföldön élnek. Ezért a késedelmekért egyáltalán nem lehet kizárólag az illetékes szerveket vagy a restitúciós ügynökséget felelőssé tenni, hiszen a folyamat nagymértékben maguktól az örökösöktől is függ” – magyarázta.
A legnehezebb a földterületek, különösen az építési telkek, valamint az üzleti célú ingatlanok visszaszolgáltatása. Antić szerint Szerbiában a restitúció teljes lezárására akár csak 10–15 év múlva kerülhet sor.
„Talán nem is az kellene, hogy legyen a célunk, mikorra fejezzük be teljesen a restitúciót, hanem az, hogy a lehető legigazságosabban zárjuk le. Arra kellene törekednünk, hogy minden család visszakapjon valamennyit az egykor elvett vagyonából. Ez olyan cél, amelyre állampolgárként és emberként egyaránt törekednünk kell” – összegezte Antić.
