A XVI. század előtt is léteztek különféle előírások, szabályozások a seritalok főzésére és forgalmazására vonatkozólag, már a XII. századi Rőtszakállú Frigyes is büntetéssel sújtotta a sörhamisítókat és csalókat. A sörfőzés mégis teljes szabadsággal működött, az abban az időben szinte ivóvíz helyett használt sörök úgy készültek, hogy az alap-, adalékanyagok, gyógynövények hozzáadását senki nem ellenőrizte, így néha előfordult, hogy mérgezésbe vagy allergiás rohamba torkollott a sörözés.

Bajorország uralkodója, IV. Vilmos herceg 1516. április 23-án a sörfőzés szabályozására olyan rendeletet hozott, mely talán a legelső élelmiszeripari törvénynek is tekinthető és azóta is hatása van a sörgyártásra. A Reinheitsgebot lényege az volt, hogy azontúl a sörnek csakis három összetevője lehet, víz, árpa és komló. Ezzel biztosítani szerették volna az egyenletes, jó minőségű sörök főzését és azt is, hogy a búza vagy más gabona ne lehessen alapanyag, így a sörfőzés ne használja el a nagyon fontos kenyérgabonákat. Sör természetesen nem készülhet élesztő nélkül, de abban az időben ennek használata szabályozhatatlan volt, mert nem ismerték a működését, így a sörfőző mester szaktudására, tapasztalatára volt bízva, milyen lett a végeredmény. A Reinheitsgebot víz-árpa-komló szentháromságát később az egész országra kiterjesztették és érvényben is volt az 1980-as évek végéig, amikor átalakult és 1993-tól régi-új formában él. Azaz már rendelkezik az élesztőről és csak az alsóerjesztésű sörökre vonatkozik szigorúan, ami így is a többséget jelenti.

Németország néhány évvel ezelőtt kezdeményezte az UNESCO-nál, hogy vegyék fel a világörökségi listára a Reinheitsgebot által szabályozott német sörfőzési technikát, de sajnos nem jártak sikerrel. Az UNESCO az ugyancsak jelentkező belgákat részesítette előnyben és 2016-ban a belga sör lett világörökség, nem a német. Sokan arra hivatkoznak, hogy ez a régi szabályozás olyan szinten megköti a gyártó kezét, hogy semmi teret nem hagy a kreativitásnak, pedig a németek igazán mesterfokon űzik a sörkészítés tudományát.

Sok helyen marketingcélokra is felhasználják az 1516-os törvényt, mert az üvegen (vagy dobozon) feltüntetve ez a fogyasztók szemében máig garanciát jelent a hibátlan és tökéletes termékre. Ahol a német sörfőzésnek van hagyománya a világban, ott máig tartják magukat a Reinheitsgebot előírásához.

Akárhogy is, a német sörök népszerűsége töretlen. A németek a gyártásban és a fogyasztásban is a világ élvonalában vannak. Ivászatban, bár mindig az élmezőnyben vannak az osztrákokkal felváltva, nem tudják lenyomni a cseheket. Csehország olyan szinten ragaszkodik a sörfogyasztás első helyéhez, hogy több, mint 20 éve nem adja ki kezéből a vezetést. A csehek évente megközelítőleg 150 litert isznak fejenként szorgalmasan ehhez az eredményhez. Magyarország stabilan a huszadik hely körül van a listán, Szerbia is igyekszik, de nem mostanában fogja lehagyni a sokkal többet söröző horvátokat vagy szlovéneket.

Németországban a Reinheitsgebot beiktatásának napja, április 23-a lett a sör napja.