Ötödik éve figyelmeztetjük a világot, hogy a szűnni nem akaró gyűlöletbeszéd, ellenséggyártás, uszítás és mocskolódás nem vezethet jóra. Donald Trump undorítóan mocskos beszéde mindaddig csak csúful szégyenletes volt, amíg magánemberként fröcsögött. Elnökként azonban szavai sokszoros jelentőséggel bírnak. És Trump minden egyes kritikus esetben a hazugság, méltatlanság és igazságtalanság szószólójaként, sőt gerjesztőjeként lépett fel.
Kétségtelenül léteznek olvasók, akik a fenti szavakra feldühödnek, akik Trumpot „Amerika egyik legjobb elnökének” tartják a Facebookon. Vajon hányszor hallották élő eredetiben beszélni? Hányszor nézték végig kampányszónoklatait, amelyekben számtalan ellenséget rajzol fanatikus követői elé és csiholja lelkükben a gyűlölet tüzét, sőt a fegyveres fellépés szenvedélyét!? Hányszor hallották, amint naponta órákon át motyog össze-vissza arról, hogy „két héten belül eltűnik a vírus”, hogy „klorokint kell szedni”, hogy talán nem is igaz a százezer amerikai halottról szóló hír? Hányszor figyelték meg, ahogy bátorította a fehér szuprematistákat, akik gépfegyverrel rontottak be demokrata vezetésű államok képviselőházába, hogy a(z európai kijárási tilalmakhoz képest sokkal gyengédebb) korátozások/felszólítások ellen lázadjanak!? Vajon észrevették-e, mekkora késlekedéssel – és pont ellenkező előjellel – „kezelte” a világjárványt, mint pl. Orbán Viktor, akit „politikai ikertestvérének” nevezett?
Mert ha nem, akkor fogalmuk sincs, mekkora bajt hozott Donald John Trump Amerikára – és a világra.
És hogy mi köze mindennek az e heti amerikai zavargásokhoz? Sajnos szinte minden.
A gyilkos rendőrök hétfői minneapolisi brutalitása nyomán felrobbant az amerikai utca. Ötödik napja tiltakoznak, tüntetnek, lázadnak, gyújtogatnak, fosztogatnak a felborzolt idegű tömegek az Egyesült Államok három tucatnyi nagyvárosában. Péntek éjjel minden korábbinál nagyobb a káosz. Washingtonban a Fehér Háztól három utcára lángol egy toronyház. Los Angelesben tucatnyi rendőrautót vertek össze. Atlanta, Baltimore, Cincinnati, Dayton, Las Vegas, New York, Philadelphia, Pittsburgh Portland, San Francisco, Seattle és más városok utcáin szintén megütköztek kisebb-nagyobb csoportok a rendőrökkel és a nemzeti gárdával. Az utóbbi egy tartalékos testület, amelyet csak rendkívüli esetekben vetnek be: péntek éjjelre 25 13 állam és a főváros mozgósította saját nemzeti gárdáját. Minnesota államban, ahol az egész elkezdődött, 1929 óta nem volt egész államra vonatkozó mozgósítás. Két tucat Huszonöt városban egész éjszakás kijárási tilalom van érvényben – amit órákon át ignorált a sokezres tömeg.
Fehérek és feketék vállvetve tüntetnek az ellen, amit az emberi méltóság gyalázatos megsértésének tartanak.
Minneapolisban csütörtök éjjel tucatnyi tűz égett, felgyújtották a „bűnös” rendőrállomást is, kifosztottak néhány nagy áruházat. A rendőrök teljesen visszavonultak, mert nem tudtak mit kezdeni a történtekkel. A Fehér Ház közelében is csütörtök éjjel kezdődött a tüntetés – arra tweetelte az elnök, hogy próbáljanak csak betörni az ő udvarába, „veszett kutyák és olyan borzalmas fegyverek fogadják majd őket, amilyeneket még senki sem látott”.
Elnök az ilyen!? Akinek az lenne a dolga, hogy fenntartsa vagy megteremtse a társadalmi békét!?
Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért nem tüntetnek a felháborodott tömegek szépen csendben, vagy legalább hangosan de békésen, ahogy Martin Luther King tette és hirdette 52 évvel ezelőttig – amíg meg nem gyilkolták.
Nos, éppen erről van szó. Azt látják ugyanis, hogy a törvényt egyenlőtlenül alkalmazzák. Hogy aki gyenge vagy védtelen, azt lelövik, mint a kutyát. Hogy a békés tüntetésnek semmi következménye sincs.
Márpedig ezeknek a fiataloknak – mert óriási többségük fiatal – nincs mit veszíteniük. Negyven millió ember maradt munka nélkül szinte egyik napról a másikra. Az idén érettségizők vagy oklevelet szerzők nagy többségének semmi kilátása sincs munkahelyre. A pattanásig feszült helyzetekben elég egy szikra, egy újabb védtelen ember elleni rendőrbrutalitás, egy szándékosan uszító elnöki szó – és kész az utcai háború.
És akkor még nem szóltunk arról, hogy a tömegben vajon hány provokátor „működik”. A minneapolisi hatóságok szerint a letartóztatottak 80-90 százaléka máshonnan érkezett. Vajon ki küldhette őket és milyen feladattal?
Trump számtalanszor pujgatta követőit, hogy „bánjanak keményen az ellenféllel”. A rendőröknek is többször üzente, hogy „ne fogják vissza magukat”.
Az az elnök, aki erőszakra szólít fel, erőszakot csihol. Amikor egy fehér rendőr 8 és fél percig térdel az aszfalton fekvő megbilincselt fekete nyakán, ebből két és fél percig már egy halott nyakán, akkor nem kell csodálkozni, ha a felbőszült tömegek törnek-zúznak. Ha az elnök naponta többször is kinyilvánítja, hogy mindenki ellenség, aki nem őt imádja, akkor valóban ellenséggé válnak azok, akiknek elegük van a kizsákmányolásból, a kitaszítottságból, a jogtalanságból, a milliárdosok végtelen hatalmából, a törvény kisajátításából.
A vietnami háború elleni tiltakozások óta nem volt ekkora felfordulás Amerika-szerte az utcákon. A hétfőihez hasonló, feketék ellen irányuló rendőri brutalitásra és védtelenek meggyilkolására eddig is számos példa akadt. De nem volt ugyanakkor negyven millió munkanélküli, és nem ült a Fehér Házban egy narcisztikus, megalomániás, hazug szélhámos, aki végtelen gőggel tekint a kisemberre, az egész világra.
Aki közröhej és megvetés tárgyává tette világszerte Amerikát, belföldön pedig a gyűlölködés bárhol meglévő magjait kicsiráztatva, sőt ünnepelve, káoszt és kilátástalanságot teremtett.
Tüntetés a Fehér Háznál 2020. május 30-án (Fotó: Sophia Apostolou/SZMSZ)
