Az elmúlt napokban a világsajtót az Európai Unió állam- és kormányfőinek megállapodása uralta. Hosszas tárgyalások után sikerült megegyezniük a koronavírus-járvány okozta válságot orvosolni hivatott helyreállítási alapról és a következő hét évre szóló költségvetésről. Ugyanakkor egy rejtélyes ügy kapcsán újabb feszültségek támadtak Kína és az Egyesült Államok között.

Történelmi megállapodás vagy hatalmas csalódás?

„Egyesülés a sokféleségben: Európa még soha nem állt ki olyan határozottan a jelszava mellett, mint ezúttal” – írja a párizsi Le Figaro, és így folytatja:

„Több mint 90 órás tárgyalás után a 27 tagállam vezetői zárt ajtók mögött és maszkkal elfedett arccal állapodtak meg a gazdaságélénkítést szolgáló tervről. Emmanuel Macron – Angela Merkel »építész« jelenlétében – történelmi jelentőségűnek nevezte a megállapodást. Az Európai Unió országai ugyanis abban egyeztek meg, hogy együttes erővel 750 milliárd eurót különítenek el a helyreállítási alap számára. Ennek egy részét, 390 milliárd eurót vissza nem térítendő támogatásként szétosztanak a tagállamok között. Még soha nem látott, önzetlen gesztusról van szó.”

„Európa nem adja meg magát” – írja a sanghaji Jiefang Ribao c. napilap, majd így folytatja:

„Az Európai Unió legyűrte a koronavírus-járvány okozta válság során elfajuló konfliktusait, és gazdasági- és beruházási csomagot készített a járvány következményeinek enyhítésére. Ez reményt ad minden tagállamnak.”

A zágrábi Jutarnji List c. napilap számára egyértelmű, hogy:

„[a] történelmi megállapodásban a legfontosabb szerep Németországnak jutott. Angela Merkel kancellár egy év múlva elbúcsúzhat a hivatalos politikától. Most azonban megmutatta, hogy még mindig van ereje és elszántsága – és hogy nem csak országának, hanem az egész Európai Uniónak az »anyja«.”

A düsseldorfi Handelsblatt értékelése szerint a brüsszeli határozatok „fordulópontot jelentenek Európában”:

„62 évvel a megalapítása után az EU először jelenik meg pénzügyi unióként. Ezért a paradigmaváltásért a német elnökségnek, valamint Angela Merkel kancellárnak tartozunk hálával. A jövőben a 27 tagállam együttesen lesz felelős a milliárdos nagyságrendű kölcsönökért. Azonban a brüsszeli határozatok révén az Egyesült Államok hosszú távon az EU versenytársává válhat a tőkepiacon, ugyanis az európai államkötvények alternatívát jelentenek az Egyesült Államok kincstára által kibocsátott kötvényekkel szemben.”

A Frankfurter Rundschau c. napilap viszont csalódott az elért megállapodással:

„Ezzel [az eredménnyel] az EU állam- és kormányfői aláássák azokat a várakozásokat, amelyeket maguk támasztottak. Ez semmiképpen sem tudtahó be a pénzügyi csomag méretének: az 1,8 trillió euró jelentőségét nehéz elképzelni. Nagyszerű dolgok érhetők el ezzel az összeggel – ha a pénzt észszerűen költik el. De ha a megállapodást alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a tárgyalások eredményei, és az Unió által meghatározott prioritások megdöbbentőek. Klímavédelem, digitalizálás, egészségügy… – ezek hol vannak?”

A belga De Tijd c. gazdasági napilap szerint a „négyek” ellenállása megtört:

„Az elmúlt napokban egyfajta új operettet mutattak be az Európai Bizottság épületében, ahol Mark Rutte holland miniszterelnök volt a tenor. […] Hétfőn azonban megállapodás jött létre, amely minden fél részére – beleértve a déli országokat és Macront is – elfogadható volt. E terv szerint Rutte és társai most további jutalmakat kapnak az állandó ellenállásukért. Hollandia, Dánia, Svédország és Ausztria további kedvezményeket élvezhetnek majd amiatt, mert hozzájárulásukat adták az európai költségvetéshez.”

A flamand De Standaard c. napilap szerint Rutte „ kicsit” túllépte a határokat:

„A »gazdaságosabb« EU-ért folytatott küzdelem túlságosan is sokszor és túl szembetűnően mutatkozott meg az elmúlt négy nap és négy éjszaka során. Mark Rutte csodálta azt a gyakorlatot, amelyet Sebastian Kurz osztrák kancellár mutatott be – hiszen Kurz volt a legfontosabb szövetségese a takarékosság hangsúlyozásában –, mégis eltartott egy darabig, míg más, nehézsúlyú európai politikusok is a magukévá tették ezeket a gondolatokat. […] Ebben azonban akad némi melankolikus vonás is: nem alkalmazták a vétójogukat.”

„Na, és most akkor mi következik?” – kérdi a Frankfurter Allgemeine Zeitung, mivel az Európai Parlament a pénzügyi csomag módosítását követeli:

„Az Európai Parlament követeli a pénzügyi csomag módosítását, amelyben az Unió tagállamainak állam- és kormányfői nemrégiben állapodtak meg. Az EP-képviselők csütörtökön olyan állásfoglalás szavaztak meg, amelyben kifejezik az igényüket, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, valamint a kutatás, a digitalizálás, az egészségügy és az egyetemisták számára megalkotott Erasmus-program számára pénzeszközöket biztosítsanak. 645 képviselő szavazott e javaslat mellett, 150 ellene, 67 tartózkodott. Az Európai Néppárt képviselőcsoportjának vezetője, Manfred Weber (CSU) a csomagot keserű pirulának nevezte, amelyet a parlament jelenleg nem hajlandó lenyelni.”

Európa takaréklángon

A bécsi Kurier c. napilap szerint új szélek fújnak Európában:

„[…A]z EU-n belüli hatalmi egyensúly megváltozott. A kis államok zárt csoportja megakasztotta a francia–német motort. A »szerény ötök« (Ausztria, Hollandia, Svédország, Dánia és Finnország) felfedezték hatalmukat, de a kisebb tagországok, vagy a szerények, vagy a visegrádi négyek (V4) hatalma is megnövekedett – ami teljesen átírta az Európai Unió eddigi belső erőviszonyait. Új szelek fújnak most az EU-ban.”

A budapesti Népszava szerint Európa takaréklángon van:

„Miután végre megszületett a megállapodás Európa állam- és kormányfőinek maratoni csúcstalálkozóján, amely mindössze húsz perccel volt rövidebb a húsz évvel azelőtti nizzai uniós csúcsnál, mindenki lelkendezett. Hiszen akkora összegről született megállapodás, amilyenre még nem volt példa az EU történetében. […]  A magyar kormányfő […] nemcsak győzött, hanem – mint fogalmazott – a nemzeti büszkeségünket is megvédte. Hát persze, ez is csata volt, mit csata, valóságos háború, de mint mindig, szorgos népünk ezúttal is győzedelmeskedett. Igaz, ahogy a nyilatkozatokat elnéztük, ebben a háborúban vesztesek mintha nem is lettek volna. De Orbán Viktor valóban győzött. Még a hét végén azt mondta, a magyaroknak kell dönteniük arról a pénzről, ami a magyaroké – még ha ez a pénz nem a magyaroké, hanem egyebek mellett a német adófizetőktől származik. […] Mi pedig már előre pontosan tudjuk, hogy a következő hétéves uniós költségvetési időszakban a »magyar emberek« hogyan fognak dönteni arról a pénzről, ami az »övék«. Még több stadiont akarnak építeni, és még több olyan, részint az EU által finanszírozott beruházást és közbeszerzést fognak lebonyolítani, amivel hogy, hogy nem a kormánypárthoz nagyon is közelálló oligarchák járnak jól.”

Csipesz és kalapács

A Trump-adminisztráció azzal vádolta meg a kínaiakat, hogy elrabolják az Egyesült Államok szellemi tulajdonát, és felszólította Kína texasi diplomatáit, hogy távozzanak. Peking azzal fenyegetőzött, hogy megtorolja a rendelkezést, írja a New York Times:

„Az Egyesült Államok utasította Kínát, hogy rövid időn belül zárja be houstoni konzulátusát, arra hivatkozva, hogy Kína diplomatái gazdasági kémkedést követtek el. A Trump-adminisztráció ezzel is fokozni kívánja a Kína elleni fellépését. Kína tiltakozott a rendelkezés ellen, határozott választ ígért, az amerikai utasítást pedig illegálisnak nevezte. Órákkal azután, hogy Amerika kedden kiadta a rendeletet a konzulátus bezárására, a konzulátus alkalmazottai egy nyitott fémhordóban papírokat égettek a konzulátus épületének udvarán, ami arra késztette a rendőröket és a tűzoltókat, hogy megszállják a területet. A kiutasítási ügy Trump elnök kampánystratégiájának része, mert aggódik a koronavírus-járvány alatt elszenvedett kudarcai következménye miatt. A Kína-ellenes rendeletével üzenni kíván a támogatóinak. Nem világos azonban, mi ösztönözte a konzulátus elleni fellépését, amelynek bezárását péntekre rendelte el, bár az külügyminisztérium szerint Kína »hatalmas méretű illegális kémkedést és befolyásoló műveleteket folytat« Amerika ellen.”

A mexikói La Cronica de Hoy c. napilap Trump elnöknek a houstoni kínai konzulátus bezárására vonatkozó parancsát „példátlan provokációnak” minősítette:

„Trump megalomániája és a választási vereségtől való félelme egyre erősebb provokációkhoz vezet. A konzulátus bezárásának oka állítólag a kínai hekkerek támadása volt. De ez tiszta képmutatás, mivel e logika szerint az orosz konzulátusokat már régen be kellett volna zárni. Trump a döntésével átlépett minden határt? Még látni kell, hogy hogyan reagál majd Hszi, Kína elnöke erre a provokációra. Ha továbbra is megfontoltan viselkedik, akkor válasza csak egy olyan cselekedetre korlátozódhat, mint például az amerikai konzulátus bezárása Vuhanban, és remélnie kell, hogy novemberben Joe Biden, a demokrata elnökjelölt, megnyeri a választásokat. Az utolsó dolog, amire a világnak most szüksége van, az egy kínai ellentámadás. Úgy tűnik, hogy kétségbeesettségében Trump csak erre vár. Remélhetőleg Hszi nem esik bele ebbe a csapdába.”

„Az Egyesült Államok a kampányra időzítve egy csodálatos színházi előadást mutat be Houstonban” – írja a Huaqiu Shibao c. pekingi napilap:

„Ugyanakkor új és komoly összetűzésről van szó, amely negatív hatással lesz Washington és Peking további kapcsolatára. Ha az Egyesült Államok úgy véli, hogy most alkalmazhatja a Szovjetunióval szemben alkalmazott hidegháborús módszereit, akkor megfeledkezik arról, hogy Kínával jelentős kereskedelmet folytat. Pekingnek számos lehetősége van arra, hogy határozottan reagáljon erre az irracionális viselkedésre.”

A Houston Chronicle c. napilap is attól tart, hogy a Kínával fenntartott kapcsolat tovább fog romolni:

„Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a Peking-ellenes kampány csak három hónappal a választások előtt zajlik, és hogy az elnök közvélemény-kutatási eredményei a koronavírus-járvány elégtelen kezelése miatt igen rosszak. A kormányzat számára Kína egyszerű célpont, amelyet könnyű rágalmazni, és ezáltal szavazatokat nyerni. Az Egyesült Államok és Kína azonban gazdaságilag összefonódtak, és az ügy elfajulása komoly károkat okozhat mindkettőjüknek, ami félelmetes kilátás, tekintettel a világméretű erőfeszítésekre, hogy a világjárványból kilábaljanak. A félreértések elkerülése érdekében: az USA-nak számos okból kellene ugyan nyomást gyakorolnia Kínára, de Pekinggel való bánáshoz inkább finom csipeszre, nem pedig kalapácsra van szüksége.”

Nagyok a távolságok: Ülésezik az Európai Tanács. Brüsszel, 2020. július (Képernyőfotó)