1.

          Kerülővel ugyan, de
megkaptam a leveled
egykori sorstársam,
áttelepült haver.
Írod, hogy ha rólunk
bármit is hallasz,
a szíved erősebben ver…
(mit mondjak, van ilyen)
Kérdezed, hogy
összecsomagoltunk-e már.
Hát… képzeletben egyszer-másszor
már elvégeztem a nagyválogatást,
de mindennek ellenére
maradunk,
habár
nekünk itt már
csak a „maradék maradéka maradt!”
S közben a part tovább szakad.

2.

          Viharmadárként északra szállt
ifjú barátom,
felbontva ugyan,
de megkaptam a leveled,
dőlt betűkkel írott soraid
még nem sikkadtak el,
sokáig pihegtek a kezemben…
Itthon, most napjaink
hínárosának a partján
fölfénylett a barka,
közeleg a kikelet,
de mintha háborúra
szaglanának a szelek,
s a vérnyirkos hegykoszorúk körül
tétován kóvályognak
az atlanti légtömegek.

3.

          Azt írod, hogy álmodban
leégett a házad…
és kérdezed: mi van a kutyáddal
meg az eperfával.
Nos, a házad még áll,
igaz egy kicsit magába
roskadt már, s alaposan
kikezdték a repedések,
hályogosodó ablakszemein
le vannak eresztve a redőnyök.
A kutyád ugatását nem hallom,
elkószálhatott egy őszi alkonyon…
Az eperfát kivágták
talán, hogy nehogy
túl sötéten
bólingasson a lombja,
huzatos a helye
és pünkösdkor mézgásan
könnyezett a tuskója.