Agyam szikrájának nem kívánok többet
Kis kristályt keresek nagy-nagy csillagokban
Ott hallgatnak bennem s éjjel fellobognak
Út szélén szendergő rémjei a ködnek
Nem tudom ki mér fel s ki ítél el engem
Ki lesz védelmezőm s ki lesz a halálom
Szavakba szőtt álmom hópehelynyi álom
Mintha vadak előtt – úgy remegnek bennem
Kereslek titkos szikra hogy legyél olyan
Olyan lény mint én a szónál sokkal nagyobb
S ha megsejtem hogy a másod épp én vagyok
Vagyok rémségekből fakadt sáros folyam
A szó ott lesz meredélyén az agynak
S tómélyén a tűnő pillanatnak
Fehér Ferenc fordítása
