Íródik a történelem, ugyanígy íródnak az új hiedelmek, erősödnek vagy gyengülnek hitbéli meggyőződések, bár ezek ma jobbára a közösségi média torzító szűrőin általbocsátva jutnak el hozzánk. A világháló valamely sötét szegletében összecsapnak a vakcinapártiak és az oltásellenesek – a lájkok majd eldöntik az ütközet végkimenetelét –, valahol egy zsúfolt téren egymás szájába lihegik rigmusaikat a vírustagadók, az uralkodók csatajeleneteket mázoltatnak ügyetlen kezű piktorokkal, hogy fennmaradjon nemzetmentő, sudár alakjuk az utókornak. A két adás közötti reklámszünetben pedig Koronácska mutálódni kényszerül, hiszen hozzánk hasonlóan ő is arra hajt, hogy túléljen.
Na, de ki fogja elregélni a vesztegzárak látszólag együgyű történeteit? Ki ír majd rólunk, akik karanténmagányunkban várjuk a felszabadulást? A Helikon Kiadónál megjelent karanténantológia, A teremtés koronája (sok más mellett) a hinterland hiteles krónikája, és önmagában már csak azért is kedves lehet az olvasónak, mert nem a „gigászok” küzdelmét mutatja be, hanem a miénket, parányokét. De irodalmi kvalitásai miatt is alkalmas arra, hogy általa tegyük fel A hónap könyve rovat idei termésére a… koronát.
A kötet külcsíne már a találkozás első pillanatában megnyerheti magának a humorra és az iróniára fogékony kultúrafogyasztót. A borítón a szicíliai születésű fotográfus-grafikus Tony Leone Heaven 1.9 című alkotása – vélhetően Lucas Cranach reneszánsz festő Ádám és Évájának parafrázisa – látható, amely mintegy rájátszik arra a vallási meggyőződésre, hogy Isten különböző betegségekkel szankcionálja az emberiség bűneit; az antológia címe pedig ironikusan, egyszersmind a szójátékban rejlő nem kis potenciált kihasználva utal az ember túldimenzionált szerepére a dolgok alakulásában – mert lám, egy mikroszkopikus élőlény ténykedése is elegendő a kollapszushoz.
Nem véletlen, hogy a könyv szövegei közül azok állnak közelebb hozzám – illetve azok simulnak bele jobban a borító által is megteremtett elvárási horizontba –, amelyek a perspektívaváltás eszközével élnek, vagy kényszerű helyzetünket egy másfajta nézőpontból mutatják meg. Elsőként Horváth Viktor elbeszélését, a Magyar vírust emelném ki, ami kétségkívül az antológia egyik legüdítőbb darabja, cselekményéhez pedig akár a bibliai bűnbeesés-történet is szolgálhatott mintául. A történet tulajdonképpen azt a folyamatot kíséri végig, ahogy a Covid–19-vírus hízelgő szavakkal és számító kis hazugságokkal beférkőzik egy magyar származású nyálkatermelő kehelysejt, Nazális Epithel bizalmába, s hogy miként vezet végül az esetlenül induló, de fondorlatosan megvalósított retorikai pávatánc fertőző sejtegyesüléshez.
Ugyancsak kellemes, a sok szomorú halál ellenére is mosolyt fakasztó olvasmány Szécsi Noémi A macska teste című szövege, amelynek főhőse a Vakond, aki „az ötödik alomnál már kezd megérni az apaságra”, noha házastársi kapcsolata nem mentes a konfliktusoktól. Miután kedvesével járatásás közben összezörrennek egy idióta mém miatt, tanulmányútra viszi fiát a felszínre, a Biokertbe. Ott, a mező felé vezető kanyarban botlanak bele a napon kiterült, furcsán rángatózó macskatestbe, amelyhez előbb csak kíváncsiságból merészkednek közelebb, hiszen a Vakond „szülőként mindig fontosnak tartotta, hogy a gyerek ne csak a táplálékállatokat és természetes ellenségeit ismerje meg, hanem legyen perspektívája az állatvilágra”, azután vagy a bátorságot fitoktatandó, vagy valamilyen más, kifürkészhetetlen okból be is vonszolják a macska tetemét „a Biokert békés világába”. A pandémia ezután következő borzalmait csak megjósolni tudjuk, hiszen a történet a válságstáb összehívásával ér véget.
Egy szintén teljes egészében dehumanizált, mégis érzelmekkel teli világba csöppenünk Nemes Z. Márió „Le kell, Egyiptom, ráznom lánczaid” című karanténnovelláját olvasva, amelynek már a címéből is következtethetünk Shakespeare drámájára, az Antonius és Kleopátrára. És valóban köze van hozzá, hiszen két újlipótvárosi épület, az Antonius-ház és a Kleopátra-ház szenvedélyes szerelméről szól, amelyek igaz érzéseik bizonyításaképpen lakóegységeket küldenek egymáshoz, hogy azok szerelemmintát szállítsanak a másik lakásszervébe. A fertőnemzésnek Caesar vet véget, aki „bölcsen felismerte, hogy a szenvedélyt nem erővel, hanem egy másik szenvedéllyel kell legyőzni, ezért a Nílus partján mérnökeivel felépítette a Caesar-házat, és üdvének benső szentélyében legyártotta az ellenmintát”.
Az antológia a fent említettek mellett természetesen „emberközelibb” történeteket is tartalmaz, amelyek közül helyszűke miatt csak néhányat áll módunkban megemlíteni. Csabai László Szimulánsok című lebilincselő elbeszélése kiválóan mutat rá az első világháború végi és a mostani járványszkepszis közötti párhuzamokra, Kácsor Zsolt panelnovellája, Az etikus bűntárs pedig az együttélés nehézségeire, hiszen a járvány miatt elrendelt vesztegzárnak sokak számára az volt a legfájdalmasabb hozadéka, hogy a szükségesnél és az elviselhetőnél többet kellett érintkezniük a szomszédaikkal. Szerethető szöveg Gerlóczy Márton Balcon Tangoja is, amely bennem – elsősorban a címe miatt – felidézte Boris Kovač nagyszerű lemeze, a The Last Balkan Tango dallamait is, ugyanakkor pompásat szórakoztam a főhősön, Verwamsen Ádám harmonikaművészen és a végtelenül mohó hiúságán, amely folyvást enni kér, így egy percre sem hagyja a gazdáját nyugodni.
A teremtés koronája rendkívül heterogén – és épp ettől izgalmas – szöveganyagával többek között azt mutatja meg, hogy a karanténhelyzet, a világ bezáródása és a benne élő emberek bezárattatása milyen új létformákat hozhat a felszínre. S hogy az emberben szűkölő állat, mely azelőtt szabadabban portyázhatott, vagy épp a szabadság meglétének tudata miatt volt a lélek mélyén nyugovása, miként képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, hogyan kapar mancsával a szabadulásért, illetve milyen módokon próbálja az ember megzabolázni őt. A könyv fülszövege ugyan úgy hivatkozik a koronavírus-járványra, mint traumára, az elbeszélésekből mégis inkább arra következtethetünk, hogy a pandémia lehetőség: a rendkívüli állapot jobb megtapasztalására, újfajta – korábban elérhetetlennek hitt – élmények beszerzésére, amelyek azután irodalommá tehetők. Ezt a kötet huszonhárom szerzőjének kivétel nélkül sikerült jól abszolválnia.
Barlog Károly
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilap 2020. december 31-ei számában jelent meg.
