A hazai tömegtájékoztatási eszközök csak elvétve, akkor is szőrmentén, de legtöbb esetben teljes csenddel „reagálnak” azokra a pletykaízű hírekre, miszerint valami forrong a Szerb Haladó Párt berkeiben.
Velük ellentétben egyes nyugat-európai lapok azt közölték, hogy mélyülnek az ellentétek a szerb államelnök és helyettese, egyben volt bel-, újabban védelmi minisztere között. Állítólag az utóbbi már nem elégedett a másodhegedűs szerepével, és szeretne feljutni a politikai csúcsra. Vagyis a pártban, s – természetesen – ezzel együtt az országban is ő akar a number one, vagyis az első számú lenni.
A magát függetlennek nevező német Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) ugyanis nemrégen egy bőséges, számos adattal és általuk ténynek nevezett eseménnyel alátámasztott cikket közölt Aleksandar Vučić és Nebojša Stefanović politikai egymásnak feszüléséről. Meglehet, hogy a lap erős túlzásokba esett, amikor címben hozta a saját maga által kreált kérdést, miszerint „Letartoztatja-e Vučić a saját miniszterét?”
Azt a FAZ sem vitatja el, hogy a szerb államelnök a vitatható politikai múltja ellenére (vagy éppen annak segítségével? – szerző megjegyzése) hatalmát a szélrózsa minden irányába kiterjesztette, s ma már napi szinten is közismert dolog, hogy a jóváhagyása nélkül lényegében semmi fontos sem történhet Szerbiában. Ez igencsak emlékezteti az embereket a titói korszakra, amikor az „örökös elnök” volt Jugoszlávia minden pórusának alfája és ómegája.
Ennek a pozíciónak az eléréséhez azonban szükséges volt kiépíteni egy, az egykori elnökhöz hasonló személyi kultuszt. Vučić esetében ez „kézenfekvő” volt, hiszen a miloševići korszakban, pontosabban 1998 és 2000 között tájékoztatási miniszter volt. Ezt az időszakot a szerbiai ellenzéki sajtóban a sötétség időszakának is nevezik, mert az említett években drákói büntetésekkel igyekezett elfojtani a másként gondolkodók hangját.
Nyilvánvaló, hogy az akkor szerzett tapasztalatait felhasználva, valamint azt a körülményt, hogy pártja a legutóbbi választásokon abszolút többségre tett szert, „maga alá gyűrte” az államilag eltartott tömegtájékoztatási eszközöket. Ez képezte a mindenkori és a jelenlegi személyi kultusz kialakításának alapját.
A két vezető politikus állítólagos rivalizálásának azonban – látszólag – ellentmond az a körülmény, hogy Vučić úton-útfélen durva dicséretekkel halmozza el a helyettesét, Stefanović pedig szinte kínosan kerül minden olyan kérdést, amelynek bármilyen (formában történő) megválaszolása esetleg felkeltené a „főnökével“ szembeni ellenállás gyanúját. Ennek a látszólagos és folyamatos kebelre borulásra esetleg az is okot szolgáltathat, hogy mindketten a ma már akár hírhedtnek is nevezhető Szerb Radikális Pártban kezdték a pályafutásukat, s így igazán illetlen dolog volna, ha a két elvbarát kiteregetné egymás szennyesét.
Pedig ha abból indulunk ki, hogy „nem zörög a haraszt…”, akkor okunk van a töprengésre, hogy vajon valóban ekkora-e a két politikus közötti egyetértés, ahogyan azt a nagyközönség felé mutatják. Annál is inkább, mert az államelnök folyamatosan az ellenzék össztüzét kénytelen elviselni, lévén, hogy a testvérét többször is megvádolták bizonyos, a törvény vékony peremén való egyensúlyozással, de az aktuális védelmi miniszter sem dicsekedhet túlzott népszerűséggel. Annál is inkább nem, mert az állami egyetemen tanulók szemében a Stefanović által befejezett Megatrend magánegyetem általában a megvetés tárgyát képezi, hiszen Stefanović doktori disszertációjával kapcsolatban is úgyszólván bizonyított volt a plágium, de ezt a gyanúsítást az egyetem illetékesei (naná, hogy!) elvetették. Ugyancsak a feledés jótékony homályába merült az úgynevezett Savamala-eset is, amikor, az éjszaka leple alatt buldózerekkel döntöttek romba egy nem kis területen magántulajdonban levő épületeket, s a rendőrség, amelynek abban az időben Stefanović volt a „főnöke“, a mai napig „nem tudta“ felderíteni az ügyet.
Vučić szemére vetik, hogy miközben a szervezett bűnözés elleni küzdelem élharcosának tünteti fel magát, fia egy labdarúgó-mérkőzésen azokkal a „szurkolókkal” fényképezkedett, akikről kiderült, hogy egy igen jól szervezett maffia tagjai, s a legutóbbi nagy rendőrségi akcióban tucatszám kerültek a rácsok mögé.
Mivel hivatalos információhoz a polgárok egyelőre aligha fognak jutni, folyamatos a találgatás, hogy vajon a nemzetközi sajtó, elsősorban a fentebb említett Frankfurter Allgemeine Zeitung által megszellőztetett ügy valóban szerbiai belharc-e, a várható súlyosabb problémák (a járvány és az általa okozott gazdasági károk) leplezését szolgáló, esetleg az érintettek által a háttérből irányított bohózattal van dolgunk, vagy csupán éppen a szerbiai vezetést lejáratni szándékozó álhírről van szó?
Both Mihály
A jegyzet a Családi Kör 2021. április 8-ai számában jelent meg.
„Letartoztatja-e Vučić a saját miniszterét?” – tette fel a kérdés a Frankfurter Allgemeine Zeitung (Fotó: Szabad Európa Rádió/Vesna Anđić)
