Nekem se, pedig én még csak huszonöt éves vagyok. Mégis jól tudom milyen az, ha egyik napról a másikra a meglévő szomszédok köre horvátokkal, boszniaiakkal, macedónokkal vagy esetleg albánokkal bővül. A különbség talán csak annyi, hogy rajtuk egyedül mi, vajdasági magyarok segítettünk. Az ukránokért és a köztük élő magyarokért – akiket jelenleg menekülteknek hívunk – azonban egy világ mozdult meg az elmúlt két és fél hétben. Hogy mi ennek az oka? A gazdasági és politikai veszélyek mellett többek között erre is kitértünk Palusek Erik szociológussal és társadalomkutatóval.
Szerbia lakosságának, azon belül is a vajdasági magyarságnak az utolsó háborús élménye a délszláv háború. Vonhatunk-e bármiféle párhuzamot az orosz-ukrán helyzet és aközött, ami akkor volt?
– Akkor is háború volt, most is háború van. Akkor is a civil, semmiről sem tehető lakosság szenvedte meg a leginkább és most is. Sokan hajlamosak nem tudomásul venni, de az egykori Jugoszlávia széthullásához vezető délszláv háborúk mögött is komoly nagyhatalmi érdekek húzódtak meg, ezek mozgatták az eseményeket. Néhány évvel később, amikor Szerbiának a NATO légicsapásait kellett elszenvednie, hasonlóak voltak az okok. A jelenlegi háborút is ehhez hasonló geopolitikai (és energetikai) érdekek táplálják, csak most egy másik nagyhatalom próbálja megvalósítani a céljait. Ahogy a délszláv háború folyamán, úgy az orosz-ukrán konfliktus esetében is a legnehezebb magát, a háború tényét elfogadni. Azt, hogy ártatlan emberek tömegei szegényednek el, válnak hajléktalanná, veszítik el az egzisztenciájukat, hagyják el az otthonaikat, sebesülnek meg, veszítik életüket.
Gazdaságilag milyen veszélyeket rejthet ez a háború Szerbiának?
– Amennyiben a háború gazdasági következményeit vizsgáljuk, nehéz különválasztani Szerbiát Európa és a világ többi részétől. A következmények súlyosak lesznek: magas infláció, pénzügyi bizonytalanság és az égbeszökő energiaárak vagy az energiahiány lehetősége sem vonzó, de sajnos nem is kizárt. Az Oroszország elleni szankciókat, nemcsak azok célpontja fogja megszenvedni, hanem az egész világgazdaság. Kőolajban, földgázban, fémekben és egyéb, az ipari termelés számára nélkülözhetetlen nyersanyagokban Oroszország a világ egyik leggazdagabb állama. Egy ilyen szereplő kivonása mindenkit súlyosan érinthet a már fentebb is említett következmények miatt.
Palusek Erik
Politikailag – úgy, hogy Szerbia még nem az Európai Unió tagja – mi lenne a legjobb állásfoglalás ebben a helyzetben az elnök részéről?
– Szerbia nem tényező ebben a konfliktusban, ahogyan a lehetséges megoldásában sem. Kis területű, kevés lakost számláló, katonailag és gazdaságilag gyenge államként nincs politikai súlya. Ebből kifolyólag semmiképpen sem lehet az ország vezetésének érdeke, hogy magára haragítsa bármelyik nagyhatalmat, éppen ezért a semlegesség politikája tűnik a leginkább kézenfekvőnek. Persze ez is vékony jégen történő táncolást jelent és akár nagyon rossz vége is lehet…
A délszláv háború idején szinte csak a vajdasági magyarok és esetleg az anyaország határ menti településeinek lakosai nyújtottak kezet az összecsapások elől menekülőknek. Persze köztük is akadt olyan, aki azonnal nyugatra vándorolt. A 2015-ös menekült válság idején viszont teljesen bezárt Magyarország, míg Szerbia és azon belül is azok a vajdasági települések, ahol megszálltak a menekültek, azon dolgoztak, hogy segítséget nyújtsanak nekik. Értelemszerűen ezt az ott élők nyugalmának érdekében is tették. Most azonban azt látjuk, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy ukrán vagy magyar, esetleg kettős állampolgár az, aki a háború miatt Magyarországra vándorol, segítséget kap. Véleményed szerint mi határozza azt meg, hogy ki mellett állunk ki és ki mellett nem?
– Azt, hogy a közvélemény ki mellett áll ki és ki mellett nem, a média határozza meg, illetve az, hogy kik pénzelik a hírgyárakat vagy milyen az ideológiai beállítottságuk az egyes médiumok vezetőségének és munkatársainak. Ez nem Magyarország-specifikus dolog, a világon mindenütt így van. Az elmúlt két év végleg lerombolta a független és korrekt tájékoztatás mítoszát, mindenki úgy álltja elő, vagy jobbik esetben csak magyarázza a híreket, hogy az megfeleljen a saját meggyőződéseinek. A magyarok általában távolságtartóak, bizonytalanok az idegen és távolabbi kultúrákkal szemben. A rendszerváltás óta ugyan tapasztalhatunk némi javulást, de még mindig érezteti hatását az, hogy a szocializmus ideje alatt el volt zárva a társadalom a világ többi részétől. A 2015-ös menekültválságról teljesen mást kommunikált a média, mint azokról a szerencsétlenekről, akik jelenleg Ukrajnából érkeznek Magyarországra. Most nagyobb az egyetértés a magyarok között abban, hogy valahogyan megpróbáljanak segíteni a rászorulóknak. Emellett a személyes tapasztalatok is fontosak lehetnek, bár ilyenekkel a társadalomnak csak egy kisebb része rendelkezik. A 2015-ben kezdődő és lényegében azóta is tartó, Magyarország déli határait terhelő menekültválság nagyon más képet fest, mint a mostani, a keleti határon kialakult helyzet.
Hogyan, milyen módon érhet véget vajon ez az összecsapás?
– Nehéz megtippelni, számos ismeretlen van az egyenletben. A konfliktus vélhetőleg és remélhetőleg nem fog egy egész Európára (esetleg az egész világra) kiterjedő háborúvá terebélyesedni, de azt jelenleg szinte lehetetlen előrelátni, hogy melyik fél győzelmével és milyen eredményekkel érhet véget. Erről geopolitikai és biztonságpolitikai szakértők többet tudnának mondani, de egyelőre ezek is csak tippek lennének.
