Üres, mint a ház, amelyből
Sietve költöztek ki
És senki nem gyújt már világot
Versbe szedett szavaid
Csak felhalmozott téglák
A sötétben
De még a sebtében elhagyott
Házban is
Bennragadnak a hangok
A félbemaradt mozdulatok
Függönyre írt jegyzetek
De a te költészetedben
Mióta elhagytalak
Már senki sem lakik.
Szabó Palócz Attila fordítása
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
