Nosza, itt a Nosza! Beköszöntött a reggel. A nap felkeltével az ősz megmutatta pompás színeit. Az évszakra jellemző színkavalkád egyszerre volt szemkápráztató és megnyugtató.
Hunyorgott. Szemei próbáltak rászokni az erős fényre. Puha, kényelmes és széles ágyában éppen ébredezett P. I., aki lábaival megkereste Hugo Boss papucsait és lassan el(Donáld)kacsázott a fürdőszobába. Levette magáról a fehér alapú, piros pöttyös pizsamáját. Mint mindennap, belekezdett a borotválkozásba. Mivel a fizimiskája széles volt, harminc százalékkal több borotvahabot kellett használnia, mint egy átlagos polgárnak. Az arcbőre vastagsága sem segített abban, hogy kevesebb piperecikket használjon. Ez a körülmény minden reggel elszomorította I.-t. De racionális ember lévén, túltette magát ezen a komoly pénzveszteségen.
Tisztálkodása végeztével felhívta B.-t, a fiát, hogy együtt töltsék el a vasárnapot. Ezután nekilátott a jó megérdemelt angol reggelinek. Elvégre ma van a lóverseny. Az meg bizony angolos dolog. Reggelijével végezve elégedetten ment át az istállóba, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e a szeme fényével, méregdrága versenylovával, Mézesmadzaggal.
Visszatérve a konyhába megivott egy gyomorkeserűt. Kicsit ideges volt. Elvégre ma van a lóverseny szezon legfontosabb futama. Bízott telivér nemes lovában, de tudta, hogy semmi sem biztos, addig, amíg a győztes célba nem ér. Felvette elegáns öltönyét, mely ugyancsak harminc százalékkal több anyagot igényelt az átlagosnál. Ennek a ténynek sem örült feltétlenül, hisz az anyag méregdrága volt.
Beült új Mercijébe és elindult a lóversenypálya irányába. Ahogy elsuhantak mellette az utcák, házak, gyalogosok, észrevette, hogy a környék eléggé szegényes. Kicsit csodálkozott. Évek óta hirdette fennhangon, hogy tejben-vajban fürödnek a vajdaságiak, pláne a magyarok. De racionalitása most sem hagyta cserben. Eszébe jutott a darwinizmus, ami a fajok kiválasztódását és fejlődését magyarázza. I. szeme felcsillant. Ez a válasz! A sikeresek tovább fejlődnek, a sikertelenek eltűnnek. Végre megértette! A vajdasági magyarok döntő többsége a sikertelen fajokhoz tartozik. Ez a magyarázat arra, hogy lett alig néhány évtized alatt a 400.000-ből alig 200.000. Nem ő a hibás. Ő mindent megtett. Hisz épp az ő példája mutatja, hogyan lehet magyarként is sikeresnek lenni. Nagy tanya, Mercedes, versenylovak, pénzek, családtagok elhelyezve magas posztokon. Szerinte mindenkinek volt esélye ugyanilyen sikerre. De így jártak. Jól mondta Darwin: „kihalásra ítélt faj”.
Útközben felvette B.-t. Együtt elkocsikáztak a lóversenypályáig. Beültek a díszpáholyba. I. meglepődött. Néző alig volt. Hogy könnyítsen feszültségén, megosztotta B.-vel titkos félelmét, hogy talán Mézesmadzag mégsem nyer. Hisz annyi kiváló versenyló van még, minden lehetséges. B. meglepődve felszisszent: „De apu”!
„Mi van?” – szisszent vissza I.
„De apu, csak a mi lovunk indul, a többit letiltották vagy önkéntesen visszavonultak”. Az apa megkönnyebbülten fellélegzett. „Fiam, jó munkát végeztünk”.
A megnyert verseny után együtt kocsikáztak hazafelé. I.-nek eszébe jutott, hogy vasárnap van. Aznap vannak a magyar nemzeti tanácsi választások is. Megint ideges lett. Feszülten kérdezte fiát: „B., mi lesz, ha nem mi győzünk”?
I. azonnal válaszolt: „De apu!”
Boris Zec, okleveles jogász
