Tisztelt Trbović Toljagić asszony!

Ezúttal elsősorban békeszerető szabadkaiként, két leány apjaként – akik mindketten az Egészségügyi Középiskolába jártak – illetve a szülők tanácsa és az iskolaszék volt tagjaként írok Önnek (az pedig most másodlagos, hogy szakmám szerint újságíró vagyok).

Nem az én célozgatásaim az illetlenek, hanem illetlen az a botrány, amiért közvetlenül Ön a felelős, és illetlen az a közlemény is, amit kiadott, miután az eset nyilvánosságot kapott.

Az egyetlen dolog, amiben majdnem egyet tudok érteni Önnel az az, hogy „a kontextus nélküli képeket értelmezhetjük ilyen, vagy olyan módon is, mert mindenki azt lát, amit látni akar”. Ebben majdnem igaza van! Azon a „kontextus nélküli” képen, a fekete pólón a tanárnő látható, késsel a kezében és azt kérdi, „Kinek kell igazolás?”. Nem én vagyok az egyetlen, aki ugyanezt látja, hanem a diákok szülei és még sok más szabadkai is. Akármennyire is próbálkozom, hogy mást lássak, nem tudok mást látni, mint ami a képen van. Az, pedig, ami ott van, megengedhetetlen!

Ön szerint milyen üzenetet sugároz ez a póló?

Hogyan lehet ezt másképpen értelmezni, mint valamiféle tréfát, hogy „az osztályfőnök leszúrja azt a tanulót, aki a hiányzás igazolását kéri”?

Az ilyen dolgokkal nem szabad viccelődni. Főleg most nem!

De nézzük csak, ki az aki kiragadta a kontextusból a képet? Talán a sajtó, aki erről hírt adott? Nem véletlenül az a személy változtatta meg a kontextust, aki a képről letörölte a tortát, de rajta hagyta a kést?

Nekem viszont abszolút jogomban áll felháborodni, amikor ilyet látok, és úgy vélem, hogy ez helytelen, megengedhetetlen és méltatlan az Egészségügyi Középiskolához!

Nemcsak a Ribnikar iskolában közelmúltban történtek miatt megengedhetetlen ez, hanem azért is, mert az Egészségügyi Középiskolában is történt néhány éve hasonló, amikor az iskolaudvarban megöltek egy tanulót, ráadásul pont késsel! Emlékszik még erre az esetre?

Amikor a Ribnikar iskolában megtörtént a tragédia, az volt a legelső gondolatom, hogy „vajon hogyan dolgozzák ezt fel az Egészségügyi Középiskola tanárai, ha eszükbe jut, hogy a nem olyan távoli 2008-as évben hasonló bűncselekménynek voltak szemtanúi”. Meg voltam győződve, hogy a tanárok és az igazgató ezeket a dolgokat megbeszélik majd a gyerekekkel, de a jelekből ítélve ezt nem tették meg.

Tehát, szeretnék nagyon világosan fogalmazni. Nem a gyerekeket támadom és nem vádolom őket az ötletért, amit kigondoltak, hogy mi legyen a ballagási pólón. Ők még túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek, mi történt iskolájukban, főleg, ha erről senki nem beszélt nekik. De ahogy ön is fogalmazott, „A végzősök döntéseikkel a nyilvánosság elé állnak, osztályfőnökeik és az igazgató pedig mögéjük áll”. Az iskola igazgatójaként ezért Ön az, aki teljes mértékig felelős, amiért támogatta a botrányos pólók megjelenését. Ebben az esetben nem kellett volna mögéjük állni, hanem egyszerűen közölnie kellett volna, hogy „nem lehet kés a fekete színű pólón” és meg kellett volna magyaráznia, hogy ez miért nagyon rossz ötlet.

Az talán már az én hibám, hogy sokáig emlékszem az efféle tragédiákra, nem felejtem el azokat olyan gyorsan, mint társadalom nagy része. Az Ön logikája szerint ez azt kell, hogy jelentse, néhány év múlva teljesen normális dolog lenne például, ha a Vladislav Ribnikar iskola valamelyik tanárnőjéről pisztollyal a kezében jelenne meg egy „kontextusából kiragadott” kép, ami a gyerekeknek majd a legvidámabb iskolai napot juttatja az eszébe?

Tisztelt Trbović Toljagić asszony, ahelyett, hogy közleményében hosszasan sorolja a diákok sikereit – amit senki sem vont kétségbe – azt kellett volna, hogy írja röviden: „bocsánat, hibáztunk, legközelebb nem fogunk”.

Még most sem késő, hogy ezt megtegye, a felháborodott szabadkaiak ezt elvárják Öntől!

Legyen méltó az intézményhez, amelyet vezet, és amelyet valaha az egyik legjobb, legerősebb középiskolaként tartottak számon a térségben!

Szabadka, 2023. június 2.

A szöveg eredetileg szerbül jelent meg a Slobodna reč portálon.