KÉRDÉS:

28 éves férfi vagyok, idén januárban heredaganatot diagnosztizáltak nálam és a gyógyítást azonnal megkezdték. Első stádiumú, nem-szemióma típusú daganat volt. Most egyelőre tünetmentes vagyok, de félek a kiújulástól, mert még nincs gyerekem. Semmin nem változtattam, az orvosok nem ajánlottak semmit, csak folytassak mindent úgy, ahogy eddig.

A betegség okát sem tudják megmondani, nem tudom mit kellene máshogy csinálni. A lényegi kérdés tehát, hogy min változtassak, mi segíthet, általános tanácstalanságban vagyok.  Köszönöm válaszát.

VÁLASZ:

Kedves Kérdező !

Köszönöm a bizalmát és kérdését ebben az új rovatban. Mivel ez az első kérdés és válasz, előre kell bocsássak két dolgot: A rendszer beindulása némi gyakorlati nehézséggel  járt és így sajnos  csak viszonylag  sokára kapja meg az első kérdező a választ – ezért elnzést kérek. A második pedig az, hogy pszichiáter és neurológus lévén a specifikus tudást és végzettséget igénylő témákhoz csak általánosságban, orvosként tudok hozzászólni, de azt is szívesen teszem.

Megértem, ha egy ilyen érzékeny témában – nagyon fiatalon– nem sikerült a kezelőorvosánál megfelelően tájékozódnia és információkat keres hozzá a neten, akár ebben a rovatban is. A daganat típusán kívül nem írta, hogy milyen kezelést kapott: sebészeti vagy esetleg sugárterápia illetve kemoterápia volt-e a kezelés.

„A heretumornak két fő típusa van, a seminoma és a nem-seminoma szerkezetű daganat. Mindkét típus alapvető kezelése a sebészeti beavatkozás. A seminoma típusú daganatok radioterápiára is érzékenyek, a nem-seminoma típusú daganatok esetében általában a kemoterápiás utókezelés a legalkalmasabb további terápiás eredmények elérésére. A heredaganat összmortalitása kevesebb, mint 10%, de a betegek 5%-ánál az elsődleges diagnózis felállítását követő 25 éven belül új daganat fejlődik ki a fennmaradt tesztiszben.” (Idézet orvosi háttéranyagból)

Ami  a betegség okait illeti, a hajlam még a születés előtt, az első 3 magzati hónapban alakul ki, de csak a serdülőkor után manifesztálódik. Családi halmozódás ismert, a genetikai okokon kívül a rejtettheréjűség is kockázati tényező. Az egészséges életmód, a mozgás fontosságán kívül még az önvizsgálatot tartanám hasznosnak, de hogy az Ön egyéni esetében még mire kell figyelnie, és még sok más felmerülő  kérdésére, mégiscsak a kezelőorvosa tud kimerítően válaszolni, aki alaposan ismeri – vagy megismerheti – a teljes kórtörténetet.

Üdvözlettel,

Dr. Bezzegh Éva