Szombaton ötvenéves Szeles Mónika kilencszeres Grand Slam-győztes teniszező, akinek karrierjét idejekorán szakította félbe egy őrült rajongó támadása.
Szeles Mónika, nemzetközileg ismert nevén Monica Seles Jugoszláviában, a vajdasági Újvidéken született magyar családban. Édesapja, Szeles Károly tornatanárként végzett Belgrádban, később a Magyar Szó című újság karikaturistája és könyvillusztrátor lett, rajzfilmeket is rendezett. A teniszt először hobbiként űzte, majd könyvekből tanulta megszállottan.
Amikor hétéves lányát a teniszre kezdte oktatni, a városban nem volt még teniszpálya, így háló helyett zsinórt feszítettek ki két autó közé és ott ütögettek. A Mónika tehetségét hamar felismerő apa fázisonként rajzolta le az adogatás mozdulatsorát egy könyv lapjainak sarkaira, hogy azokat pörgetve életre keljen a mozdulat. A kislány edzése közben tudatosan technikai újításokat vezetett be, így például ütés közben a mélyebb térdrugózást tartotta megfelelőnek. Mivel akkoriban még nagyon drágák voltak a kisebb és könnyebb gyermekütők, Mónika apja felnőtt ütőjével tanult játszani, aki arra bíztatta, hogy üsse a tenyerest és a fonákot is két kézzel. Erről Szeles Mónika 1986-ban, élete első interjújában beszélt az Újvidéki Televízióban, miután Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot.
A család ezután elfogadott egy amerikai ajánlatot és Mónikát bátyjával, Zoltánnal együtt beíratták a legendás edző, a számtalan világsztárt kinevelő Nick Bollettieri floridai teniszakadémiájára, ehhez el kellett adniuk vajdasági házukat. Mónika 15 évesen már a felnőttek mezőnyében versenyzett, első profi tornáján, Houstonban legyőzte példaképét, Chris Evertet. Első Grand Slam-döntőjét 1990-ben nyerte meg Párizsban Steffi Graf ellen, ezzel ő lett a Roland Garros legfiatalabb győztese. Ezután négyszer nyerte meg az Australian Opent (1991, 1992, 1993, 1996), még kétszer a Roland Garrost (1991, 1992) és kétszer a US Opent (1991, 1992). Gyűjteményéből csak a wimbledoni bajnoki cím hiányzik, a tenisz szentélyében 1992-ben döntőt játszott, de viszonylag simán kikapott Steffi Graftól.
Háromszor nyerte meg az évad legjobbjait felvonultató WTA-világbajnokságot (1990, 1991, 1992). 1991 márciusától 1996 novemberéig ötször került a világranglista élére, ahol összesen 178 héten keresztül szerepelt a neve.
A merénylet, amely félbetörte Szeles Mónika csodálatos pályafutását
Pályafutása csúcsán állt, amikor 1993. április 30-án, a hamburgi tenisztornán, a Magdalena Malejeva elleni meccsen a térfélcsere szünetében a vizespalackért előre hajló Szeleshez odaugrott egy néző és hátba szúrta egy henteskéssel, a penge négy centi mélyre hatolt.
A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt… Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem
– írta később önéletrajzában Szeles. A merénylő, egy munkanélküli esztergályos Steffi Graf elvakult rajongója volt és tettét azzal indokolta, hogy a vajdasági lánynak nem volt joga elfoglalni Graf helyét a világranglista élén. A férfit a bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította, így csak két év felfüggesztett börtönre ítélték. Szeles Mónika azóta nem hajlandó Németországba utazni, pedig Graf az eset után meglátogatta őt a kórházban, ahol önéletrajza szerint együtt sírtak a történtek miatt. A Szeles elleni támadás óta állnak a pálya szélén biztonsági őrök a nemzetközi versenyeken.
A támadás után a nemcsak testileg, hanem lelkileg is megsebzett Szeles Mónika két évig nem versenyzett, pánikrohamok kínozták, depressziós lett és a kényszeres evés miatt jó pár kilót felszedett. Állapotát súlyosbította, hogy ekkor szerzett tudomást apja halálos betegségéről is, Szeles Károly 1998-ban hunyt el.
Visszatérése után már nem volt a régi, 1995 végén még vezette a világranglistát, egy évvel később második volt, aztán fokozatosan esett vissza. 1995 augusztusában a US Openen elvesztette a Steffi Graffal vívott döntőt, de 1996 elején megnyerte az Australian Opent a német Anke Huberrel szemben, ez volt az 1994 óta amerikai állampolgár Szeles utolsó Grand Slam-győzelme. Utoljára 1998-ban, a Roland Garroson játszott Grand Slam-döntőt, a 2000-es sydneyi olimpián az elődöntőben a későbbi győztes Venus Williamstől szenvedett vereséget, 1996 és 2002 között 19 mérkőzést játszott az amerikai Fed Kupa-csapatban. 2003-ban Párizsban megsérült a lába, ezzel lényegében véget ért a pályafutása, de hivatalosan csak 2008 februárjában jelentette be visszavonulását.
Szeles Mónika 2007 tavaszán a magyar állampolgárságot is felvette, az esküt Budapest II. kerületének polgármesteri hivatalában tette le teljes titokban. 2009-ben a tenisz Hírességek Csarnokának tagjai közé választották.
A teniszcsillag visszavonulása után bemutató mérkőzéseken és teniszt népszerűsítő eseményeken vett részt, egészségbiztosítási programokat dolgozott ki orvosokkal együtt, igyekszik felhívni a figyelmet az étkezési rendellenességekre, amelyben ő maga is szenvedett, de legszívesebben gyerekekkel játszik a sport népszerűsítése érdekében. 2014-ben a Magyar Tenisz Napja nevű program díszvendégeként Budapesten, a Syma Csarnokban Temesvári Andreával együtt a hozzájuk sorban álló gyerekekkel teniszeztek. Írt két romantikus regényt a profi tenisz világáról és két önéletrajzi könyvet, Utazásom a félelemtől a győzelemig, valamint Lábra kapni címmel. 2017-ben a WTA Hungarian Ladies Open nemzetközi női tenisztorna döntőjén ő adta át a győztes Babos Tímeának a díjat. Két évig közreműködött a Magyar Tenisz Szövetség Helló Tenisz programjában is.
Szeles Mónika, Tv2
