Mondd, meddig él, ki soká élhet?
Pár évtized az élete.
Tesz-vesz, nyüglődik, forgolódik
S lejár, mint óra kereke.
Hallgass, te szent, tüzes igékre!
Fejed felett a csillagok.
Itt börtönödnek bársony éje.
Lámpásod odafent ragyog..
Lámpásod: e szó Szabadság!
S ez a szó a te csillagod,
Verembe lépsz, sírod gödrébe,
Ha lámpásodat elhagyod.
Ó szabadság! Teérted halni!
Ha élni nem lehet veled!
Hagyd börtönöd, s szaladj az égre!
S örökké tart majd életed.
Ez volt a hited, a szent, a nagy eszme,
Te sokat vádolt ifjúság.
Ezért nyílott ki meleg véred,
Mint frissen bomló rózsaág.
Fent lobogsz már a csillagokban
S örök fényeddel üzened:
Örökké él a hősök népe,
Örökké él majd nemzeted.
