A tajvani elnökválasztás eredménye foglalkoztatta a világsajtót az elmúlt héten, mivel ott nem éppen Peking-barát jelölt nyert. Az amerikai Iowa államban megtartott pártgyűlésekkel megkezdődött az amerikai előválasztások féléves sorozata. Trump 51 százalékkal nyert a republikánus oldalon – ami az állam lakosságának mindössze 1,8 százalékát teszi ki. Orbán Viktor uniós magatartása is fókuszban maradt az Ukrajnának nyújtandó segéllyel kapcsolatban. De először vessünk egy pillantást Franciaországra! – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Madridig és Londontól Tokióig.
Macron a jövőbe tekint
Emmanuel Macron francia elnök a nemzethez intézett beszédében ismertette terveit hivatali ideje hátralévő részére. A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap ezt írja erről:
„Megdöbbentő, hogy Macron politikai nyelve mennyit változott csaknem hét év alatt, amióta hatalomra került – nem fokozatosan, hanem hirtelen. Az egykor üdítően modern és észbontóan fiatal francia elnök legutóbbi beszéde hirtelen úgy hangzott, mint egy vén nacionalistáé. Amikor az elnök egy általános iskolában a nemzeti himnusz megtanulásáról, az iskolai egyenruha esetleges visszaállításáról, a rendről és a tekintélyről beszél, a jobboldal szavait használja. Macron nacionalizmusa legfeljebb de Gaulle-i szempontból hangzik nosztalgikusan. De Charles de Gaulle hatvan-hetven évvel ezelőtt volt elnök. Aki úgy beszél, mint az ellenfele, az idővel legitimálja annak nyelvét és céljait.”
A párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap Macron beszédének egy másik szempontját vizsgálja:
„Macron elnök beszédében a születések számának csökkenését is szóvá tette hazánkban. 2023-ban körülbelül 700 000 baba született. Ez 1946 óta történelmi mélypont. Macron »nagy harci tervet« ígért a »férfi és női meddőség« csapása ellen. De ezektől a nagy szavaktól eltekintve keveset nyújtott ahhoz, hogy a franciákat újra gyermekvállalásra ösztönözze. A születések visszaesését valójában különböző szempontokból kell szemlélni: megkönnyíti-e ez a munkavállaló család életét? Hogyan néz ki a családok politikai támogatása? Veszélyt jelent-e ez a szegénységre? Macron ezekre a kérdésekre nem válaszolt.”
Elnök- és parlamenti választások Tajvanon
A tajvani választásokkal kapcsolatban a barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap ezt írja:
„Tajvan eddigi alelnöke, Laj Csing-tö a Demokratikus Haladó Párt (DPP, Democratic Progressive Party) tagja megnyerte a választásokat, és ezzel egyértelmű jelzést küldött Kínának: a tajvaniak készen állnak arra, hogy vállalják a pekingi fenyegetésekből fakadó kihívást. A parlamenti választásokon azonban a kormánypárt a magas infláció és a csökkenő bérek miatt nyolc év után elveszítette többségét. Ebből az ellenzéki Kuomintang párt profitál, amely elkötelezett a Kínával folytatott párbeszéd újraindítása mellett, és az anyaországgal való szorosabb gazdasági kapcsolatokat is szorgalmazza. Laj azonban mindenesetre az a jelölt, akit Peking a legkevésbé szeretett volna, hogy nyerjen.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5.1 millió és este 1.55 milliós példányszámban kiadott, a világ harmadik legnagyobb, közép-baloldali liberális napilapja Kína reakciójával foglalkozik:
„Peking szerint a DPP nem képviseli Tajvan általános közvéleményét. Most azonban, miután a választók tisztességes választáson meghozták a döntést, Hszi Csin-ping rezsimjének foglalkoznia kell a DPP-vel, hisz a Kína-barát párt visszatérése a tajvani kormányba távoli perspektívává vált. Kínának és Tajvannak ezért a katonai feszültség oldására és a tárgyalások újraindítására kell törekednie. A kelet-ázsiai helyzet stabilizálása érdekében a szomszédos országoknak, például Japánnak is ébernek kell maradniuk.”
A tajpeji Ziyou Shibao című, a kormányhoz közel álló napilap így elemzi a választások eredményét:
„A szavazás egyszerű, de csodálatos politikai cselekedet: a polgárok leadják szavazatukat, hogy kiválasszák az őket szolgáló tisztségviselőket. A választásokkal a tajvani emberek egyértelmű üzenetet küldtek a világnak. Mégpedig abban, hogy Tajvanban kell bízni és nem Hszi kínai uralkodóban. A szabad és tisztességes választások ma már teljesen normálisak Tajvanon, de ez nem volt mindig így, ezért keményen meg kellett küzdeni. A pekingi rezsim dezinformációkkal, vezető politikusok megvásárlásával, valamint gazdasági és katonai megfélemlítéssel próbálta befolyásolni a választásokat, de végül ez kudarcot vallott. A tajvani emberek megérdemlik a legnagyobb elismerést, amiért nem hagyták magukat lenyűgözni ezzel a hatalmas külső beavatkozással.”
Tajvan létfontosságú demokráciája irritálja Pekinget, kommentálja a lisszaboni Correio da Manha című bulvárlap a tajvani választási eredményeket:
„A Haladó Demokrata Párt új választási győzelme Tajvanon egyértelmű vereséget jelent a Kínai Népköztársaság számára, amely erőszakkal és gazdasági zsarolással fenyegetve ragaszkodik a sziget annektálásához. A tajvani újraegyesítés hívei Hszi Csin-ping kínai vezető nyomása ellenére is veszítettek. Kína totalitárius rezsimje főleg a tajvani demokrácia életerejének köszönhetően szenvedett vereséget, ami nagymértékben irritálja a kínai hatalmat. A lázadó szigeten, ahol nincs kötelező szavazás, 70 százalék körül volt a választói részvétel. Tajvan megmutatta Kínának, hogy nem szükséges totalitáriusnak lenni a politikai stabilitás és a világhatalom terén, például a félvezetőgyártásban. Peking ezer és egy történelmi vagy politikai érvet hozhat fel a sziget annektálása mellett, de ami Kínát igazán aggasztja, az a gazdaságilag virágzó demokrácia az ország küszöbén.”
Előválasztások Amerikában
Hétfőn kezdődött az előválasztási vándorszínház az Egyesült Államokban, a hagyományok szerint Iowa államban (de csak a Republikánus Párt jelöltjei mérkőztek meg, mert Biden elnök Demokrata Pártja átütemezte saját előválasztásait). Donald Trump még az ellene folyó büntetőjogi eljárásokból is előnyt húz, Orbán Viktor pedig sietve gratulált neki az előválasztási sikeréért (56 ezer szavazatért!), írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az iowai republikánus előválasztás 99 százalékos feldolgozottságánál Donald Trump imponáló eredménnyel, a leadott szavazatok 51 százalékának bezsebelésével hirdetett győzelmet – adta hírül a Washington Post. A mögötte második floridai kormányzó Ron DeSantis a szavazatok 21,2 százalékát, míg a volt ENSZ-nagykövet Nikki Haley 19,1 százalékát szerezte meg. Vivek Ramaswamy indiai-amerikai üzletember, akit az amerikai politológusok a jövő ígéretének, egyfajta »Trump 2.0«-nak tartottak, 7,7 százalékkal csupán negyedik helyen zárt, és felfüggesztette további kampányát.”
[…] Trump diadala több kérdésre is választ adott. Kiderült, hogy a volt elnök támogatottságát nemhogy kikezdte, hanem növelt[ék] az ellene összesen 91 vádpont[ot felhozó] büntetőjogi eljárás[ok], amely[eket többek között] a 2020-as választási eredmények erőszakos megváltoztatásának a kísérlete miatt indítottak ellene.”
Úgy tűnik, hogy Biden stratégiájának lényege, hogy Trumpot az Egyesült Államok demokratikus, liberális rendje számára fenyegetésként ábrázolja. Ez kétségtelenül igaz. De kérdéses, hogy ez a stratégia mennyire képes mozgósítani a választókat a kampány során – teszi fel a kérdést a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap:
„A Kapitólium 2021-ben történt megrohanása, Biden választási győzelme utáni megdöntési kísérletének mesterkedései és a Trump ellen folyamatban lévő jogi eljárások sok amerikait arra késztettek, hogy figyelmen kívül hagyják vagy újra értelmezzék ezt az eseményt. Bidennek éppen ezért kevesebbet kellene harcolnia Trump ellen és többet önmagáért. De milyen érvekkel tudná ezt megtenni? Biden aligha tud valakit inspirálni. Az elmúlt két év jelentős valutaleértékelődése súlyosan megviseli az amerikaiak magánháztartásainak költségvetését. Bár a gazdasági helyzet különben jó, a munkanélküliség alacsony, de ez Trump idején is így volt. Biden klímapolitikai sikerei pedig polarizálják a társadalmat. Aztán ott van az öregség, ami Bidennél sokkal láthatóbb, mint Trumpnál.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap viszont úgy látja, hogy Trump még nem érte el célját:
„Iowában Trump kihívói ismét nevetségesen megkönnyítették a dolgát. Trump lényegében úgy kampányol, hogy a párt vezetőjeként tünteti fel magát, elutasítja a vitákat és hagyja magát ünnepelni. De a párton belüli ellenzék a szavazatok közel 50 százalékát szerezheti meg. Ha összevonjuk a Ron DeSantisra adott iowai szavazatokat a Nikki Haley-re adott szavazatokkal, akkor ebből egy lenyűgöző eredmény születik. És nézeteltéréseik ellenére a két Trump-ellenjelölt annyira egyetért a legtöbb kérdésben, hogy egy közös »No Trump Again« kampány mindegyikükkel teljesen elképzelhető.”
Trump győzelme végzetes lenne, írja a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap és kiemeli Trump győzelmének Közép-Kelet-Európára gyakorolt hatását:
„Donald Trump kényelmesen megnyerte a republikánus előválasztást Iowában. Nagy a valószínűsége annak, hogy egy év múlva visszaköltözik a Fehér Házba. Egy ilyen forgatókönyv fordulatot hozna az amerikai külpolitikában, aminek hatásait Közép-Kelet-Európában éreznék a legfájdalmasabban. Joe Biden jelenlegi amerikai elnök egyenesen bűnözőnek nevezi Putyint. Trump viszont nyilvánosan dicsekedett azzal, hogy milyen jól kijött a Kreml vezetőjével. Mi van, ha Oroszország továbbmegy és megtámadja Európát? Amikor Oroszország csaknem két évvel ezelőtt megtámadta Ukrajnát, azt mondtuk, hogy ez volt a kontinens háború utáni történetének legnagyobb válsága. Sajnos kiderült, hogy a dolgok még rosszabbra fordulhatnak. Mit fog tenni Európa, ha Trump megnyeri a választást, és úgy dönt, hogy Ukrajnát – és talán a térség többi országát – az őt annyira támogató Oroszország kegyeire hagyja? Putyinnal a nyomában Európa szolidárisan kiáll-e majd Trump ellen? Vagy megismétlődik az 1939-es kérdés Nyugaton: »Miért kell meghalnunk Danzigért?«”
Orbán blokkolja az EU-segélynyújtást Ukrajnának
És végül lássuk mit ír a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap Orbán makacskodásáról:
„Európa számára ezen a történelmi napon az egyetlen csúnya dolog, mint általában, Magyarország magatartása volt, amely annak a közösségnek a belső ellenségévé vált, amelyhez maga is tartozik. Orbán Viktor elérte a 10 milliárdos segélyalap felszabadítását saját részére. Ugyanakkor a másik 26 tagállam szavazata ellenében blokkolta az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomagot, ezért most rendkívüli csúcstalálkozóra van szükség. De az egység képe dominál, és ez történelmi lehetőség az EU számára, hogy Ukrajnával együtt liberális demokratikus közösséget alkosson az autokratikus Kína–Oroszország tengely ellensúlyaként.”
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap is kommentálja az Orbán-féle segélyblokkolást:
„Ukrajna meg fogja kapni a pénzt. Ha Magyarország kitart vétója mellett, a többi 26 tagállam megtalálja majd a módját, hogyan támogassa továbbra is Ukrajnát. Politikai értelemben azonban ez vereség lenne Orbán Viktor számára. Az EU geopolitikai szereplőként ismét elérné határait, ha nem tudna egyesülni Ukrajna mögött. Ennek ellenére 26 tagállam közös döntése Magyarország nélkül még mindig jobb, mint meghajolni Orbán Viktor zsarolása előtt. Az EU-nak nem szabad engednie. Túl sokáig nézte passzívan, ahogy Magyarország semmibe veszi az európai értékeket.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
