Szerbiát neutrális államként mutatja be a vezetés, vagyis azt állítja, hogy az nem tartozik sem az Nyugat, sem a Kelet érdekszférájába, el kell mondani, hogy a balkáni ország sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem semleges. Ezt állapította meg a Biztonságkutató Központ (CIB) elemzése, amelynek szerzője Aleksandar Stojanović.

A katonai semlegesség intézménye az a nemzetközi jogi kategória, ami számos jogot és kötelességet foglal magában, és amit a nemzetközi egyezmények előírnak, illetve a semlegességet garantáló államra vonatkoznak, ideértve a tilalmat a katonai szövetségekbe való belépésre, a háborús feleknek nyújtott katonai segítségre, a terület használatára katonai műveletekhez, szállításra és hasonlókra.

Ami kulcsfontosságú a katonai semlegesség szempontjából, az más országok, elsősorban a nagyhatalmak általi biztosított garancia, amellyel egy országot elismernek katonailag semlegesként. Az analízis emlékeztet, erre jó példa Ausztria vagy Svájc, amelyek a bécsi kongresszus után, 1815-ben nyerték el a katonailag semleges állam státuszát.

Rámutatnak, hogy a nagyhatalmak egyezséggel rögzítik kötelezettségeiket az érintett ország felé, ezáltal jogi-politikai garanciát jelentve ennek az intézménynek a végrehajtására. Ez azt jelenti a nemzetközi jog szempontjából, hogy a hadi értelemben semleges ország nem lehet az, pusztán azáltal, hogy önmagát annak minősíti, más feltételeknek is teljesülniük kell, azaz, egyéb érintett felek beleegyezése is szükséges.

Ebből következően világos, hogy Szerbia semmiképp sem lehet katonai semleges állam, mert más országok, katonai szövetségek, elsősorban pedig a nagyhatalmak, például az Egyesült Államok, Oroszország vagy Kína nem ismerik el azt el – áll az elemzésben.

Mindezek miatt Szerbia csakis arról hozhat döntést, hogy katonailag nem sorolja be magát, ami nem azt jelenti, hogy semleges, még ha a laikusok számára annak is tűnik.

El kell mondani, hogy Szerbia az elmúlt húsz évben különböző fázisokon ment át, a NATO-hoz való közeledéstől kezdve az oroszoktól és kínaiaktól vásárolt fegyvereken át, amivel egyfajta egyensúlyt próbált meg tartani, elsősorban politikailag.

Az elemzés szerint, amennyiben a jövőben a helyzet elfajulna és Szerbia fegyveres konfliktusba keveredne, egyedül maradna, hacsak Kína és Oroszország nem állna készen, hogy hatalmas pénzeket és emberi erőforrást költsön ennek a területnek a védelmére. Ellenkező esetben, nem először a történelem során, egyedül maradna.