„Ki vagyok én? Engem a legjobban a kedves elnökünk ír le, aki azt állítja, hogy születésemtől fogva szerb áruló vagyok, hiszen mindenki, aki nem az ő politikai pártjában van, áruló!
Még jobban jellemez engem a polgármesterünk, aki szerint anyai ágon usztasa vagyok. És igen, az vagyok – ahogyan ti mindannyian itt, mert FELKELTÜNK az igazságtalanság ellen!
A legnagyobb vajdasági magyar pásztorunk pedig apai ágon úgy ír le, hogy láthatatlan magyar vagyok, hiszen nemrég kijelentette, hogy itt nincsenek vajdasági magyarok!
Én pedig… Én külföldi zsoldosnak nevezném magam, aki segíti a diákokat a harcban – egy olyan harcban, amely, akarjuk vagy sem, mindannyiunké!
Miért fontosak a polgári gyűlések?
Azért, mert tovább nem hihetünk a mesékben. Nem tudom, mondta-e már valaki, de nem fog senki eljönni, hogy megmentsen minket!? Nem fog!
De nézzünk egy példát: válasszunk ki itt és most Szabadkán 20 legbecsületesebb embert, hogy vezessék a várost. Ők ezt nem tudják megtenni a nép nélkül, amely megmutatja nekik, hogy mit várnak el tőlük. És ha ez a 20 ember nem végzi a munkáját, MI – A NÉP – leváltjuk őket!
Létre kell hozni olyan mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák a régi gyakorlatok visszatérését, és lehetővé teszik a polgárok számára az intézmények folyamatos ellenőrzését.
Mi vagyunk ez a mechanizmus!
Mindannyian ennek a mechanizmusnak a részei vagyunk, amely az olyannyira hiányzó működő intézmények alapja lesz!
Mindenkinek fel kell tűrnie az ingujját és cselekednie kell a saját közösségében!
A változás nem egyik napról a másikra történik, de ha már az első pillanatban feladjuk, akkor SOHA nem fog bekövetkezni!
Röviden összefoglalva: a polgárok a gyűléseken keresztül változtatják meg a rendszert a saját mikrokörnyezetükben, és ha minden gyűlés megtisztítja a maga helyi közösségét, akkor egy rendezett városunk és egy rendezett országunk lesz!
A legmélyebb benyomást rám az tette, hogy a diákok, a rendfenntartók március 15-én, szombaton a saját karjaikra ráírták szüleik nevét és a vércsoportjukat. ŐK VALÓBAN készen álltak a legrosszabbra, hogy mindannyiunk számára jobb holnapot biztosítsanak!
És most kérdezzétek meg magatoktól: Én mire vagyok hajlandó, mit tudok tenni most mindannyiunk jobb jövőjéért?”
Szerző: Atila Fabijan – A beszéd Szabadkán, március 30-án hangzott el az egyetemisták által szervezett tüntetésen
Atila Fabijan (Fotó: SZMSZ)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
