„Akik hajdan jó barátim voltak
Még felköltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak:
Óh! miket kell érzenem,„
(Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi echóhoz, 1798)
Vajdasági relevanciája is van a „tihanyi visszhangnak”, azaz Orbán Viktor apátsági szarvashibájának, amit egyre többen az „őszödi böszmeséghez” hasonlítanak. Nyilván a karmelitások is belátták a főnök baklövését, mert felsorakoztak a Fidesz nagyágyúi, hogy magyarázzák a magyarázhatatlant. De lássuk az előzményeket!
Mint arról közvetve beszámoltunk, a magyar miniszterelnök múlt pénteken a felújított Tihanyi Bencés Apátság és a Szent Kristóf Zarándokház átadó ünnepségén fennkölt beszéde második felében szokás szerint leteremtette Európát de meglepetésre megtámogatta a magyar katonasír-gyalázó focihuligán George Simion román elnökjelöltet, vagyis az erdélyi magyarok „üldözőinek pártjához hajolt”:
„Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: »Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.« Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.”
Orbán tehát saját szuverenitás-szükségében többre tart egy elvtelen (brüsszeli) véd- és dacszövetséget a magyarság ellenségével, mintsem a Romániában élő magyar kisebbség érdekeit. Mint ahogy Robert Fico esetében is láttuk.
Az Erdélyben bálványként imádott magyar nemzetvezető szavait döbbenettel fogadta az ottani magyarság is. Még a Markó Béla távozása után Fideszhez simuló RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor is videóban szólította fel nemzettársait, hogy a második fordulóban ne a magyargyűlölő Simionra, hanem a másik jelöltre szavazzanak. Az RMDSZ teljes gépezetét beindította, hogy a romániai magyarok minél nagyobb számban voksoljanak, amit az első fordulóban fele részük sem tett meg.
A vajdasági vonatkozásra pedig Stefano Bottoni történész mutatott rá – úgy mellékesen – a KlikkTV minapi interjújában, amikor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Simion elleni kiállását elemezte:
„Most derült ki igazán, hogy az RMDSZ nem egy VMSZ, nem egy Vajdasági Magyar Szövetség, ami egy teljesen organikus kapocsként működik Orbán és Vučić között. Az RMDSZ még mindig egy egymilliós közösségnek a képviselője, még mindig tud majdnem szuverén aktorként viselkedni – főleg ha akar –, és most az RMDSZ úgy döntött, hogy saját szempontjából rettenetesen fontos, hogy szuverén módon próbáljon dönteni, tehát kialakítson egy szuverén álláspontot Budapest és Bukarest között. Ne alakuljon ki mint közvélemény, hogy az RMDSZ-t innen vagy onnan mozgatják, mert ez árthat a teljes közösségnek. […]
„Az RMDSZ ebben eddig mindig jó volt, hogy amikor az utolsó pillanatban össze kellett rántani a szavazókat és veszélyt kiáltani, ebben az esetben etnikai veszélyt – »Bántják a magyart«, tehát rossz lehet a magyaroknak –, akkor az erdélyi magyarok 90 százaléka odaáll. Hogy aztán mit fog gondolni minderről egy hét múlva, azt tényleg nem tudjuk. És hogy tud-e ebből okulni az RMDSZ, például hogy nem érdemes egy olyan rendszerrel annyira szoros kapcsolatot fűzni, mint az Orbáné, mert hát úgy végezhetnek, mint a vajdaságiak vagy akár épp a kárpátaljaiak, tehát ebben van veszély.”
Orbán ugyan Tihanyban Csokonai híres versének első két sorával kezdte, ám nyilvánvalóan nem olvasta azt végig, mert különben felfedezte volna a maga opportunizmusát a negyedik strófa elején, amit fentebb idéztünk.
Vajdasági magyarságunk számára pedig az a legfontosabb kérdés, hogy a VMSZ „organikus kapcsai” meghallják-e a tihanyi visszhangot Csokonai szerint:
„Zordon erők, durva bércek, szírtok!
Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok,
Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek”
Borsos Miklós Tihanyi echo c. szobra, 1985 (Fotó: Fekist/Wikipedia)
