A rendőr is ember

Nemsokára tíz éve lesz annak, hogy 2016 novemberében, Niš felé tartva egy belgrádi benzinkúton tankoltam. Utána mintegy száz méterrel megállított egy közlekedési rendőr. Udvariasan, a szolgálati szabályzat előírásai szerint köszönt, majd benyúlt a leeresztett ablakon és bekapcsolta a lámpáimat. Jó utat kívánt, és hozzátette: Vezessen óvatosan! Fiatal volt a forgalmista, olyan huszonéves, de ma is emlékszem az arcára. És állítom: ez a gesztusa hatékonyabb és hatásosabb volt, mintha megbüntetett volna.

Tényleg ember?

A belgrádi példa szinte egyetlen a közel fél évszázados gépkocsivezetői tapasztalatból. Általában letegezik ugyanis az egyenruhások a sofőröket, nem kérik, hanem követelik a dokumentumokat, megsértve így a saját szolgálati szabályzatukat is. Reklamálni, panaszt benyújtani teljesen értelmetlen igyekezet, hiszen a főnök is – általában – ugyanúgy járna el. Marad tehát a belenyugvás, a valós helyzettel való megbékélés. Ez van, ezt kell szeretni – szokták mondani.

Ahogy a címben szereplő állítás is előkerül ilyenkor, ha rendőri túlkapásról van szó. Ami veszélyesebb a tegezésnél, a sértő fellépésnél. Való igaz ugyanis, hogy a rendőr is ember. Van családja, és ha este hazaér, megsimogatja alvó gyermeke fejét. Miután gumibottal – egy-két órával korábban – fejbe vert néhány egyetemistát. Fiatalokat, alig fiatalabbakat, mint ő maga.

„Parancsra tettem” – vigasztalja önmagát, és nyugovóra tér. Aztán másnap ismét kivezénylik a tüntető tömeg elé, teljes felszerelésben, nagy melegben, és ismét teljesítenie kell a parancsot. A felsőbb vezetők ugyanis elhatározták, hogy a tiltakozásokat le kell törni, a tömeget szét kell kergetni. A hierarchia, a felsőbb utasítások végrehajtása alapfeladat. Különben oda a biztos állás – ilyen-olyan kereset –, a nyugdíjig tartó szolgálat esélye. Amit pedig az újságok írnak, a tévéadók meg a rádiók szajkóznak, az – az elöljárók szerint – csupán ellenséges propaganda.

Nyugatról, elsősorban a horvátoktól érkezik, de ott áll mögöttük Soros György, meg a színes forradalomnak nevezett tiltakozási hullám. Ki-ki a közvetlen főnökét ismeri csupán, de azok főnökei, a dolgok igazi megmondhatói pontosan tudják, mi a teendő ezekben az esetekben. Ha pedig panasz érkezne eljárásaik kapcsán, ők mindenképpen megvédik a beosztottakat.

A kontraszelekció

Nem titok, hogy a jelenlegi hatalom alaposan átformálta a belügyi struktúrát: számos új igazgatóságot alapított, így a mostanában fellépő, a védett személyek biztonságára szakosított szervezet is új. Ebbe aztán olyan alkalmasnak nyilvánított személyek is kerültek, akiknek egyetlen ajánlása az volt, hogy beszéltek albánul. Mert a mostani Koszovó Köztársaságban olyan közegben nőttek fel, hogy megtanulták az albán nyelvet. Ez a Milan Vuković-Baka nevű ember most a verőlegényeket vezénylő, és nemrég az államelnök által kitüntetett Milan Krička nevű parancsnok jobbkeze. Kíméletlen, kegyetlen és – állítólag korábbi koszovói barátai között ott van Zvonko Veselinović és Milan Radoičić is. Az onnan elszármazott kétes múltú két üzletember, akik közül az utóbbi parancsnoka volt a 2023 szeptemberi, Banjska faluban elkövetett bűncselekménynek is. Tudni kell, hogy ottani vagyonát elkobozták a koszovói hatóságok, ő viszont ma is szabadon sétálgat és üzletel Szerbia területén. Számos ilyen – és ehhez hasonló – esetről tudunk, de a hazai sajtó óvatosan bánik ezekkel az adatokkal. Még ha tényszerűen bizonyíthatóak is.

A barikádok sorsa

A nyolc hónapja tartó szerbiai tüntetések, tiltakozások, ilyen-olyan megmozdulások immár egyértelműen megváltoztak: az egyetemisták tüntetéseit a polgári engedetlenség általános hulláma váltotta fel. A rendőri brutalitás nyomán például az užicei polgárok kezdtek hatalmas tüntetésbe. Belgrádban eközben megdöbbentő felvételek jelentek meg egy Luka Mihajlović nevű nagybecskereki egyetemi hallgatóról, akit nemcsak durván megvertek a rendőrök (arccsontjait szinte szétverték), hanem a műtétet követően a kórházi ágy lábához bilincselték.

Tanárokat, ügyvédeket vettek őrizetbe a fiatalokon kívül, mégpedig a törvény által előírt jelzések nélküli egyenruhások. A megszokott „meghatalmazott hivatalos személy” (Ovlašćeno službeno lice) megnevezés adott esetben nem érvényes, ahogy a törvényes előírások betartása sem kötelező.

A barikádok sorsa is bizonytalan, hiszen az ilyen-olyan útakadályokat az állami vállalatok emberei – hatalmi utasításra – eltávolítják, az államfő pedig újabb fenyegető nyilatkozatokkal próbálja csillapítani a kedélyeket. Ez pedig alighanem olaj a tűzre, hiszen a több mint fél éve tartó tiltakozási hullám újabb ígéretekkel, fenyegetésekkel már nem állítható meg. Ha a szükséges engedélyek nélkül, az államfő utasítására megnyitott alagutak netán az ünnepélyes átadást követően – a szakértők szerint előfordulható földcsuszamlás következtében – tömegbaleset okai lesznek, alighanem ismét az égieket teszik felelőssé.

A barikádok, az engedetlenség különböző formái tehát immár hétköznapi jelenséggé válnak. Ahogy a mondás is elfogadható lesz, miszerint a rendőr is ember. Mert valóban az. És ahogy van jó meg rossz ember, úgy nyilván akad ilyen, meg olyan, rendőrnek állt ember is.