Napok óta tudom, hogy egy belpolitikai jegyzet témája csakis az lehet: egy TV csatornán, élő adásban közölték, gyilkosságra készülnek egy diák ellen. Mondta ezt a Szerb Haladó Párt főbizottságának a tagja. Befolyásos ember, évtizedek óta. Politikai karrierjét a többpártrenszer bevezetése után szélsőséges nacionalistaként kezdte, majd bő fél tucat pártot váltott, mint ahogy az akkor szokásos volt. Politikai konvertita, ha van ilyen. Végül megtért a most egyetlen igazi befolyásos szerb nacionalistákhoz, a haladókhoz. Nem úgy tűnik, hogy ez lesz az utolsó politikai meggyőződése. Nevét csak azért nem említem, mert kár az embernek fárasztania magát. A gyilkosságra vonatkozó nyilatkozata nyilván megrendelésre született. Habár eddigi politikai és harctéri, utcai meg sajtóellenes tevékenysége alapján azt is gondolhatjuk, hogy nekifutás nélkül, helyből olyan, amilyen. Bocsánatkérése – mert arra is sor került –, szerintem viszont biztos parancsra történt. Ki a fene tételezhette fel, hogy az egész ügy ekkora felháborodást vált majd ki? – gondolta az, aki mindennek ura, parancsolója és megmondhatója ebben az országban.
Tunya reakció
Ő maga, tehát az uralkodó a kijelentés után néhány napra reagált a tőle megszokott tunya módon: elítélte meg nem is az elhangzottakat. Felelőtlennek mondta a gyilkosság bejelentését, hozzátéve, tudja ő (és ha ő tudja, mindenki vegye tudomásul), mit is akart mondani a főbizottsági tag: Azt, hogy a blokádokat támogatók hanyatlanak. Magyarán, a tiltakozók ereje rohamosan veszik. „Hiszem, hogy ilyen butaságot többé nem mond” – tette hozzá. Meg azt is gyorsan, hogy őt naponta 14-szer megölik. Mármint az elnököt. „Minden nap tisztviselők, újságirók, elemzők, a blokádot hirdetők listáján szereplők arról beszélnek, hogyan kell engem megölni, akasztottként ábrázolnak, ez senkinek sem tűnik fel, soha senkit nem kérdeznek erről” – mondta a beszélgetést vezetni próbáló hölgynek egy másik, hozzá dörgölődző televízióban. Mindenesetre utasítja a Nemzetbiztonsági és Hírszerzési Irodát (BIA), ellenőrizze, hogy van-e bármilyen valóságalapja az ilyen felelőtlen kijelentésnek. Minha ez a BIA ügye lenne. Az ügyészség már régen leellenőrizhette volna, honnan vette a főbizottsági haladó az információt, amiről utána azt mondta, hogy kiragadták a szövegkörnyezetből. De mindenki számtalanszor meggyőződhetett arról, mit is mondott pontosan a haladópárti politikus, annyiszor ismételték egyes televíziók, és most is előkereshető az interneten. Aki nem látta, rajta!
Emlékezetzavar
Mellesleg én nem emlékszem – a kor megteszi a magáét –, hogy az állam elnökét valaki gyilkossággal, merénylettel fenyegette volna. Csak bejönne valami, ha ez naponta 14-szer történik. Arra viszont emlékszem, hogy ő maga számtalanszor mondta ezt. Ha azt írtam volna, panaszkodott, nem mondanék igazat. A panaszkodó ember nem félmosollyal, nem cinikusan, gúnyolódva, az újságíró iráni nyilvánvaló önzőséggel mond ilyesmit. Meg egy államfő, egy uralkodni imádó államfő soha nem panaszkodik. Csak lekezel és megaláz mindenkit, akitől egy kicsit is tartania kellene. Nem az élete megfenyegetése miatt, hanem az esetleges kellemetlen kérdések feltevése okán. Erre nemigen kerülhet sor, mert olyan helyre nem megy vendégként, ahol esetleg nyugtalanító kérdések hangozhatnak el. A sajtóértekezleteken – amit mostanában kerül – viszont a médiaesemény irányítója úgy ad szót egyes tudósítóknak, ahogy arra utasították. Rend a lelke mindennek! Az előre megbeszélt rend.
Mindenkit megfélemlíteni
De térjünk vissza az eredeti témához, a gyilkosság bejelentéséhez. Ilyesmire sem emlékszem, hogy valaki élő adásban nem is fenyeget, hanem ilyen módon félemlít meg egy fiatalembert, annak rokonságát, baráti körét, a vele egyformán gondolkodókat, tehát egy egész fiatal korcsoportot – hasonló életkorú, hasonló társadalmi szerepet vállaló embercsoportot csak azért, mert másként tekint Szerbia mai helyzetére, helyére, szerepére, az itteni állapotokra, a demokráciára, mint ő. Őszintén szólva nem hiszem, hogy mindez átsuhant volna akár egyszer is a gyilkosságot bejelentő agyán. Inkább arról van szó, hogy a 10 hónapja tartó társadalmi válságot a hatalom ismét a megfélemlítés módszerével akarja megszüntetni. Erre való a kíméletlen, kegyetlen rendőri agresszió megparancsolása, engedélyezése. Tudják, hogy mindenhol vannak a szolgálati szabályzattal szembemenők, akik agresszívek, embertelen szörnyek. Erre szolgál a verőlegények bevetése az utcákon tiltakozók ellen. Erre szolgál a töméntelen könnygáz, amitől még a rendőrök is hánynak. Erre szolgál azoknak a rendőrparancsnokoknak az eltávolítása, akik ellent mertek mondani és nem voltak hajlandók olyan parancsot adni alárendeltjeiknek, hogy minden erővel le kell törni az ellenállást. Nem csak itthon: Rigában, a kosárlabda Európa-bajnokságon a verőlegények arra kellettek, hogy a szerbiai szurkolóknak eszébe ne jusson a pumpálás. Ezért nem lehet Belgrádban játszani a Szerbia-Albánia labdarúgó világbajnoki selejtezőt. Sokan, nagyon sokan beférnek a belgrádi Marakanába, melynek becsületes neve Rajko Mitić stadion 51.755 férőhellyel. A leskovaci Dubočica befogadóképessége hatszor kevesebb (8.136). Az itteni fociszövetség kérésére ott játszák a meccset október 11-én. Mennyivel könnyebb lesz ellenőrizni ott a rendet! Mert, tudják, rend a lelke mindennek!
Erre a megfélemlítésre szolgált a soha nem látott katonai dísszemle Belgrád utcáin. 10.000 résztvevő, 2.500 fegyver meg más katonai felszerelés, 600 jármű, 70 repülő, 20 folyami hadihajó, 300 méteres nemzeti lobogó, buszok az ország minden tájáról…
Ha az intézményrendszer olyan emberré válik, akitől rettegni, de legalábbis félni kell, régen rossz, mert akkor az alattvalók nem hisznek a rendszerben. A bizalom hiánya viszont nem jó annak az egyszemélyű intézménynek sem. A többi között ezért is jobb jogállamban élni. Kérdezzék meg Pavle Cicvarićot, a megfélemlítettet!
ÖREG Dezső
Fotó: Beta
