Az Észverés legújabb adásában Pressburger Csaba, a műsor szerkesztő-műsorvezetője a Vajdasági Magyar Szövetség és a magyar kormány közös gazdaságfejlesztési programjának tíz évét vette górcső alá, vagyis a Prosperitati Alapítvány támogatási rendszerének sikerességét elemezte vendégeivel. Miután Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke azt mondta, hogy a program hatvanezer család itthonmaradását szolgálta, az adás ironikus címet kapott. Azért viselte “A Nagy Bocsánatkérő Show” címet, mert Pásztor Bálint a gazdaságfejlesztési programról szóló konferencián azt mondta, „a károgóknak” illene bocsánatot kérniük, amiért kételkedtek a program sikerében. A műsor két vendége, Vataščin Péter újságíró és Gyulai Zsolt közgazdász azonban nem érezte úgy, hogy ők lennének azok, akiknek mentegetőzniük kellene.
A pragmatizmustól az alárendeltségig
Vataščin Péter felidézte, hogy amikor Pásztor István 2007-ben átvette a VMSZ vezetését, „a közvélemény világos beszédű, pragmatikus politikusként” ünnepelte. Úgy tűnt, a párt elmozdul a szimbolikus kisebbségi politizálástól a „mindennapok politikája” felé. A valóság azonban – mondta Vataščin – másként alakult: a gazdasági pragmatizmus hamar „piramisszerű hatalmi struktúrává” vált, ahol minden a lojalitásról szólt.
A Prosperitati Alapítvány létrejötte is ezt a célt szolgálta szerinte: „a lojalitás biztosítását”. Az eszközbeszerzési pályázatok átadását tömegrendezvények kísérték, ahol „politikai rítus keretében paszírozták át a támogatottakat”. A rendezvények díszlete – mondta – egyértelművé tette, hogy itt nem pusztán gazdasági fejlesztésről, hanem politikai hűség építéséről van szó.
Erről egyébként nyíltan is beszéltek, Bús Ottó egyszer kiemelte, “illik vissza is adni”.
Papíron minden rendben volt
A beszélgetés másik vendége, Gyulai Zsolt közgazdász, a VMSZ 2015-ben elfogadott gazdaságfejlesztési stratégiáját elemezte. Mint mondta, a dokumentum „jó szándékú, de íróasztal mellett született”, és kevéssé vette figyelembe a valós piaci igényeket. Az öt fő fejlesztési irány – élelmiszertermelés, turizmus, vállalkozói környezet, piacvédelem és munkaerőpiaci egyensúly – logikusnak tűnt, de a gyakorlati megvalósítás „ad hoc” módon zajlott.
„A stratégia később teljesen elszakadt az eredeti céloktól” – mondta Gyulai. A Prosperitati pályázatait néhány év után már nem a szakmai prioritások, hanem a politikai megfontolások vezették. A közgazdász szerint a legnagyobb hiba az volt, hogy a program nem számolt a fenntarthatósággal: „Amíg a Fidesz-kormány pénzt küld, addig működik – de mi lesz, ha egyszer nem küld?”
Orbán Balkán-mániája és a vajdasági modell
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy miért éppen Vajdaság lett a magyar kormány külhoni gazdaságpolitikájának központja. Gyulai szerint Orbán Viktor „balkánmániája” játszott közre ebben: a térséget olyan területnek tekintette, ahol tőkével és médiával könnyen befolyást lehet szerezni. „A vajdasági modell” azért is tűnt vonzónak, mert a VMSZ – ellentétben más határon túli magyar pártokkal – már akkor is stabil, jól mozgatható politikai gépezet volt.
„Budapest kész terméket kapott a VMSZ-szel” – fogalmazott Gyulai. Erdélyben és a Felvidéken sokáig nem sikerült hasonló szintű együttműködést kialakítani, míg Szerbiában a VMSZ tökéletes partnernek bizonyult a politikai és gazdasági célok megvalósításához.
Ezer sebből vérző program
A műsorvezető Pressburger Csaba felidézte, hogy Pásztor Bálint legutóbbi értékelése szerint a program félmilliárd eurónyi fejlesztést generált, és „legalább hatvanezer vajdasági magyar itthonmaradásához járult hozzá”. A vendégek azonban szkeptikusan fogadták ezt a kijelentést.
Vataščin szerint „ha a népszámlálásokat nézzük, a vajdasági magyarok száma mégis drámaian csökkent”, ami épp az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit a VMSZ állít. Gyulai hozzátette: a számok nem tiszták, mert a félmilliárdos összegbe a pályázók önrészei is beleszámítanak, így a tényleges támogatás ennél jóval kevesebb.
„A program 1000 sebből vérzik – és nem csak utólag, ezt már közben is érezni lehetett” – fogalmazott Vataščin. A gazdaságfejlesztés helyett sokszor „párthű gazdasági elitépítés” zajlott, miközben a közösség demográfiailag tovább zsugorodott.
Ki tartozik bocsánatkéréssel?
A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy sem Vataščin, sem Gyulai nem kér bocsánatot azért, mert tíz éve is kételkedett a VMSZ gazdasági programjának valódi céljaiban. Inkább – ahogy Vataščin fogalmazott – „a párt vezetésének kellene alázatot gyakorolnia”, amikor az eredményekről beszél.
A teljes adás megtekinthető itt:
(Forrás: Észverés #126 – „Tíz éve fejleszti a gazdaságot a VMSZ, avagy a Nagy Bocsánatkérő Show”)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
