Már egy ideje egyre több helyen, legyen az baráti összejövetel vagy éppen egy spontán kialakult utcai beszélgetés, a polgárok folyamatosan bírálják és elégedetlenek a zentai városvezetéssel, s ugyanez a helyzet a közösségi oldalakon is, ahol a VMSZ-es képviselők kapnak ám hideget-meleget a községben élőktől. Nem csoda, hiszen elég csak kettő, továbbra is megoldatlan problémát megemlíteni: az egyik az Elgas közvállalat egymillió eurós adóssága, a másik pedig, hogy a Stevan Sremac Általános iskola tornatermét még mindig nem lehet használni, s emellett az öltöző teteje katasztrofális állapotban van. Ha hozzátesszük, hogy megdrágult a fűtés, a lakásban élő, a városi fűtésről lekapcsolódókat visszamenőleg szeretnék több száz vagy ezer eurós adósságba verni, valamint, hogy a kommunális szolgáltatás áremelése után a vállalat igazgatója egy több mint ötvenezer euró értékű autót vásárolt az adófizetők pénzén, és hogy a hatalom mondvacsinált okok miatt váltotta le Vajda Attilát a tornyosi általános iskola éléről, valamint, hogy az évekkel ezelőtt megígért póló és vízilabda-akadémiából semmi sem lett, akkor tényleg érthetetlen, hogy a zentaiak miért szavaznak a Vajdasági Magyar Szövetségre, amely az elmúlt három évtized során huszonnyolc éve a hatalom része, és a mindenkori képviselőik pökhendi módon lenézik és folyamatosan kioktatják az ellenzéket, azzal bírálva őket, hogy semmit se ér a bőrük, miközben a hatalmon levők nem a képességeiknek, a cselekedeteiknek, a tudásuknak és a teherbírásuknak köszönhetően győztek a választásokon.
Ha a VMSZ választási listáján szereplő emberek nem ez a név alatt indultak volna, megkockáztatom, a 29-es listáról jó, ha ketten bekerültek volna a községi képviselő-testületbe, de még lehet, hogy így is sokat mondtam.
Az egyik oka ennek az eredménynek, hogy a pálya nem kicsit lejt, ami alatt azt értem, hogy az egyik csapat kapuja húsz méter széles, a másiké pedig három, akkor az egyik együttesnek sokkal könnyebb dolga van, mint a másiknak. Ezalatt a választási feltételeket értem, s mindjárt ki is fejtem részletesen.
Pénz, pénz és pénz
A választások elcsalásának több módja létezik, a legprimitívebbtől a legszofisztikáltabbig, előbbihez a láncszavazás sorolható, amikor egy valaki már úgy megy be, hogy nála van a szavazólap, az övét kihozza, és kint bekarikázzák a megfelelőt, és egymás után jönnek a lefizetett szavazók. Egy választás megnyeréséhez három dolog kell: pénz, pénz, pénz, ami ebben a pillanatban Szerbiában a haladóknál és a VMSZ-nél van.
A VMSZ rátette a kezét a Prosperitati Alapítványra, annak ellenére, hogy ennek a szervezetnek elsősorban az lenne a feladata, hogy a külhoni magyarokat támogassa, de ez csak részben valósul meg, hiszen eddig a magyar állam az adófizetők pénzéből mintegy félmilliárd eurót (!) juttatott a Prosperitatinak, amely a nagy összegeket a saját klientúrájának adja, ahonnan minden bizonnyal vissza is csöpögtetnek egy jelentős összeget. Ez abból is látszik, hogy míg az ellenzék nagy nehezen gyűjti össze a pénzt egy-egy szórólapos kampányra, addig a hatalom úton-útfélen elhelyezi az óriásplakátjait, rengeteg pénzt költ online, azon belül is a Facebook- és a YouTube-hirdetésekre, megvásárolja a nyomtatott újságokban a felületeket, a honlapokon bannereket helyez el.
A zsarolhatóság alapja – szerződés meghatározott időre
Eljutottunk oda, hogy az állami munkahelyekre csakis és kizárólag párttagokat vesznek fel, akinek nincs megfelelő pártkönyvecskéje, annak felesleges pályáznia. A nyugdíjba menők helyére érkezőket viszont nem állandósítják, hanem meghatározott időre veszik fel, így ha nem teljesítik a szerződésben nem található követeléseket, mint például az, hogy pártgyűlésre kell menni, ha magas rangú politikus érkezik, akkor ott kell lenni tapsikolónak, amikor lejár a szerződés, bociszemekkel közli valamelyik hajjakend, hogy sajnos az illető nem kap új szerződést, vagyis munka és ezáltal bevétel nélkül marad. És ne felejtsük el, ezáltal nemcsak azt az egy embert tartják sakkban, hanem a családját is, ami tartományi szinten több százezer, Zenta szinten pedig 3-4 ezer ember lehet, akiknek kötelező menni, amikor a párt gyűjti az aláírásokat, hogy indulhasson a választáson, és a voksolás napján pontosan tudják, hogy még nem voltak szavazni, és telefonon hívogatják őket, hogy mire várnak…
Többen szavazhatnak, mint amennyien a községben összesen élnek
A választói névjegyzék jelen pillanatban kiváló alapot biztosít a választási csalásra, ugyanis a legtöbb községben többen szerepelnek rajta, mint ahányan élnek a községben a legutóbbi népszámlálási adatok szerint. Hogy még abszurdabb legyen a helyzet, a népszámlálásban természetesen szerepelnek a kiskorúak, akik viszont nem szavazhatnak. Zenta községben hivatalosan 18305 ember él, beleértve a kiskorúakat is, tavaly május végén, az önkormányzati választások előtt a választói névjegyzéken 19562 név szerepelt. A községben a kiskorúak nélkül mintegy 13 ezer ember található, de több mint hatezerrel többen szavazhatnak. Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentárt fűzni, talán csak annyit, hogy sz EU is figyelmeztette Szerbiát, ez így nem mehet, de vajmi kevés történt ezen a téren.
Várjuk a stúdióba, de a hatalmat nem bírálhatja!
A közösségi oldalaknak köszönhetően az ellenzék ötletei, meglátásai, kritikái is eljutnak a polgárokhoz, ami azért pozitív, mert ha a közszolgálatinak nevezett tájékoztatási eszközöktől várnánk ugyanezt, akkor szó szerint hoppon maradnánk. Annak ellenére, hogy mi, vagyis az adófizetők tartják fenn és el a Magyar Szót, a Hét Napot, a Pannon Televíziót, ezek a médiumok semmibe veszik a közszolgálatiságot, és a kiegyensúlyozott tájékoztatás szerint hatalmi propagandát végeznek nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra.
Elég csak egy évet visszamenni az időben, és megnézni, hogy az említett tájékoztatási eszközökben hányszor szerepelt az ellenzék, és azon belül is hányszor negatív, pozitív vagy semleges kontextusban, és hányszor volt szó a hatalomról ugyanezek szempontok szerint. A hatalomról nem jelenik meg bíráló írás, ami azért döbbenetes, mert nem létezik, hogy ne lett volna legalább egy hibája a zentai hatalomnak az elmúlt egy évben, az ellenzék képviselői pedig mintha nem is léteznének az említett médiumokban dolgozó újságírók számára, nem kérdezik meg őket, interjút se kérnek tőlük.
A médiasötétségre két kézenfekvő példa is van: az egyik, hogy Goran Jovanovićot a Pannon Televízió úgy hívta meg, hogy megkapja a törvény által előírt műsoridőt, de csak a saját programjáról beszélhet, nem kritizálhatja a hatalmat. A Szerbia Népi Mozgalmának képviselője természetesen nemet mondott a lehetőségre. Még ennél is beszédesebb Rácz Szabó László esete: a Magyar Polgári Szövetség elnökének nem szóltak, hogy miről szabad és miről nem beszélni, és mivel ő komoly kritikával illette az aktuális hatalmat, így annak ellenére, hogy felvették a beszélgetést, az soha nem került adásba.
Arra alkalmatlan személy vezeti a pártot
Az a család, ahol például mindkét kenyérkereső állami munkahelyen dolgozik, a gyerekük pedig ösztöndíjat kap, még ha szimpatizál is az ellenzékkel, ezt semmilyen formában nem fejezheti ki, mert a hatalomnak még arra is van embere, hogy figyelje, ki mit lájkol, és hogy jelentsék a felettesüknek. A következmények az elbocsájtás és az ösztöndíj megszűnése lehet, amit az emberek nem mernek bevállalni, a hatalom pedig ezt kihasználja, miközben ők is tudják, a hátuk mögött mennyien szidják és kritizálják őket azért, mert a Szerb Haladó Párt magyar hangjai lettek, és mindenben támogatják azt a rezsimet, amelynek vér tapad a kezéhez. De ezen nem kell meglepődni, mert egy olyan gyenge vezető áll a VMSZ élén, név szerint Pásztor Bálint, aki teljesen alkalmatlan erre a feladatra, azt ugyanis nem kiérdemelte, hanem, mint ahogy az Észak-Koreában szokás, megörökölte az apjától, s azt, hogy híján van a vezetői képességeknek már egyre többen tapasztalják és a háta mögött szóvá is teszik.
Nem mondok azzal újat, hogy a hatalom a szociális segélyre szorulók és a romák helyzetével is visszaél, csomagot ígér és ad nekik a választások előtt, valamint belengeti azt az információt, ha nem megfelelő helyre teszik az x-et, nem kapnak segélyt. Ez az egyik legszégyenteljesebb cselekedet, amikor a szegény embert zsarolják és kihasználják a saját céljaik elérésében. Zentán emiatt feljelentés is történt, s az ügyészség nemrég kihallgatta az érintetteket, vagyis a beadvány nem a fiók mélyére került, hanem azzal érdemben is foglalkoztak.
Mi a megoldás?
Minden jel azt mutatja, hogy a következő köztársasági választáson a jelenlegi hatalom megbukik, és ez magával vonja majd a változásokat tartományi és önkormányzati szinten is. Én csak azt javasolhatom mindenkinek, akit zsarolnak és akinek elege van a helyi kiskirályokból, hogy a következő szavazásnál ne féljen, hanem egy karikázással tegyen pontot ennek a rendszernek a végére.
Boris Zec
