A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Élőfolyóirat-estjén három mű részesült könyvdíjban.
Az Év Legjobb Könyve Díját idén egy olyan szerző érdemelte ki, aki az ezredforduló tragikus sorsú déli magyar valóságának krónikása, akár versről, akár művészi prózai szövegekről van szó: Tari István A téboly sorozatvetőinél (Időjel Kiadó) című kötetének ítélték az elismerést a tagozat akadémikusai. A szerző korábban részesült a tagozat Illyés Gyula-díjában. Tari István sok műfajú alkotó: költő, prózaíró, fotó- és filmművész, újságíró, a délvidéki magyar szellemi és társadalmi élet egyik legsokoldalúbb egyénisége, aki egész életművét a történelmi távlatban való gondolkodás, a felelősségérzet, a délvidéki magyarság megmaradásáért való jogos aggodalom és tenni akarás jellemzi.
A díjazott művet Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, író, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője méltatta. Mint elmondta, a délvidéki Óbecsén élő József Attila-díjas költő és képzőművész munkássága ismert a teljes Kárpát-medencében. Az őt méltatók sorában igazi nagy nevekkel találkozhatunk: Bori Imre mellett ott látjuk a néhai elvbarátokat és harcostársakat – Hornyik Miklóst és Vajda Gábort, a délvidéki magyar nemzetrész meghatározó gondolkodóit – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia honlapján.
Az Időjel Kiadó gondozásában idén megjelent A téboly sorozatvetőinél című munkájának alcíme: Magyarok a szlávok háborúiban. „A szerző, aki végigélte és dokumentálta a 90-es évek elején kezdődött szerb–horvát fegyveres konfliktust, az amerikai bombázásokat, most párhuzamot von az akkori délvidéki és a most zajló orosz–ukrán testvérháború között. S mert ő is látja, hogy a történelem hajlamos ismételni önmagát, keserűen állapítja meg: ismét magyar fiatalok halnak meg a szlávok háborúiban. De miért? Egyértelműen a nemzetközi nagytőke haszonszerzésre irányított és a háborúzó felek gátlástalan, hazugságra épülő politikája miatt” – emelte ki Vári Fábián László.
A naplószerű jegyzetekből összeálló, a szerző grafikáival gazdagon illusztrált könyv nagyrészt a délvidéki magyar közélet és önszerveződés nehézségeit érzékelteti, de összegezhetjük úgy is, hogy a mű a tragikus sorsú délvidéki magyarság művészi és szociográfiai érzékenységgel megalkotott kordokumentuma. Emellett Vári Fábián László arra is felhívta a figyelmet, hogy „Tari a már megszerzett háborús tapasztalatok alapján továbblépve az orosz–ukrán háború lehetséges csapdáira figyelmezteti a kárpátaljai testvérnépet. Azt üzeni, ha elkerülhető, védekezni kell a tűzvonalba kényszerítés, a szétszóratás és a felőrlődés, a szülőföld teljes feladása ellen.”

Forrás: MMA