Az egyik szemünket behunyjuk,
önmagunkban kutakodunk minden zugban,
meggyőződünk nincs-e szög, nincs-e tolvaj,
nincs-e kakukktojás.
A másik szemünket is behunyjuk,
leguggolunk és felpattanunk,
magasra ugrunk, magasra, magasra
önmagunk tetejébe.
Onnan teljes súlyunkkal zuhanunk
napokig a mélybe hullunk, mélybe, a mélybe
saját szakadékunkba.
Aki nem hullik darabokra
aki épségben marad és épen feláll
az játszhat.
Bartha György fordítása
