„A polgárok biztonsági helyzetének kivizsgálása a Magyarkanizsa községhez tartozó Martonos településen, és kérelem a konkrét aktivitások foganatosítására a polgárok általános biztonsága érdekében” – ez a tárgya annak a levélnek, amelyet Csonka Áron, a Magyar mozgalom az autonómiáért – VMDK parlamenti lista tartományi képviselője május 23-án átadott Miroslav Španovićnak, a tartományi közbiztonsági tanács elnökének. Csonka arra kérte az elnököt, hogy a lehető legrövidebb időn belül hívja össze a bizottságot, s az ülésen önálló napirendi pontként szerepeljen a martonosiak problémája.
Csonka Áron a helyzet mielőbbi rendezését szorgalmazza, s ugyanazokra a történésekre hívja fel a figyelmet, amiről korábban a Szabad Magyar Szó is írt: betörések, lopások, a polgárok zaklatása a betelepített romák által, akik az utóbbi időben igen jelentős számban telepedtek le az észak-bácskai faluban, s ezáltal hatással vannak a település nemzeti összetételének esetleges megváltoztatására.
Martonos: Köpködés, fenyegetés, nemi szerv mutogatása…
Kisgyereket köpködtek le, a temetőből ellopott lámpásokkal fociznak az út közepén, fényes nappal mutogatják a nemi szervüket, a frissen meszelt ház falára vizelnek, s az is megesett, hogy az utcán sétáló lánytól el akarták venni a telefonját, és le akarták tépni róla a nadrágját – ezek hangzottak el többek között a Martonoson rendezett falugyűlésen, amelyen a betelepített roma menekültek okozta problémák szerepeltek a napirenden, akik kénytelenek voltak elhagyni a koszovói, horvátországi és boszniai lakhelyüket.
Csonka levelében kitér arra is, hogy a probléma nem új keletű, s tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdődött a Koszovón élő romák betelepítése Martonosra. Főként olyan személyekről van szó, akik az 1999-es bombázások és a szerb katonaság Koszovóról történő kivonulása után elhagyták a lakóhelyüket, s az Európai Unióban próbáltak meg menedékjogot kérni, azonban a visszatoloncolásuk után ismét Szerbiába kerültek.
„Eleinte a betelepítés csak kis csoportokban zajlott, s a különféle szerbiai és külföldi alapítványok segítségével a romák megvásárolták az olcsó házakat Martonoson. Később a betelepítés tömegesebbé vált, s a romák száma folyamatosan nőtt. Az elmúlt fél évben a betelepítés felgyorsult, s a mai állapotok szerint Martonoson ezer őslakos, és mintegy háromszáz betelepített személy él. Utóbbiak közül csak néhányan rendelkeznek alapvető dokumentumokkal (személyi igazolvány, állampolgárság…) és van bejelentett lakhelyük, míg a többségnek semmilyen dokumentuma nincs, s nem rendelkeznek bejelentett lakhellyel sem, így azt is lehet mondani, hogy illegálisan tartózkodnak Martonoson.”
– olvasható többek között a levélben, amelyben Csonka arról is ír, hogy a helyiek kijelentése szerint nem tudni, miből élnek a betelepített személyek, mivel munkahelyük sincs, a gyerekeik nem járnak iskolába, az egészségügyi állapotuk ismeretlen, s a tisztálkodási feltételeik is kérdőjelesek. Emellett teljesen érdektelenek a beilleszkedésben, hiszen nem beszélnek se szerbül, se magyarul, csakis albánul. A lopások és a betörések száma megnőtt, s a falu lakosainak biztonságát is veszélyeztetik.
A kulturális, vallási, nyelvi szokások miatt már korábban is voltak nézeteltérések az őslakosok és a betelepültek között, s ezek az esetek a rendőrség, a martonosi helyi közösség, a Magyarkanizsai Szociális Központ, a Magyarkanizsai önkormányzat és a tartományi jogvédő számára is ismeretesek. A probléma a sajtó figyelmét sem kerülte el, s a martonosi gondokkal foglalkozott a Pannon Televízió, a Dnevnik napilap…
Üzenet a martonosiaknak: Nem kell a haragot szítani
Ahogy arról a Szabad Magyar Szó is beszámolt, a múlt héten Martonoson falugyűlést tartottak, amelynek a témája a közbiztonság volt. A Vajdasági Televízió riportja szerint a fórum összehívását hivatalosan nem jelentették be, ezért törvénytelennek minősül. Ugyanis csak Magyarkanizsa polgármestere, illetve a választókerületből kikerült képviselő-testületi tag hívhat össze lakossági fórumot annak megrendezése előtt nyolc nappal.
A helyiek néhány alkalommal megpróbáltak lépni az ügyben, utoljára 2018. április 14-én volt egy falugyűlés, de az illetékesek közül senki nem reagált megfelelően a problémáikra. Ez a feszültség további növekedéséhez vezetett, s a polgárok elkeseredettsége egyre nagyobb, s valamennyien félnek, hogy leszámolássá fajulnak a dolgok. A következő falugyűlést június 15-re hívták össze.
A polgárok szerint az előállt helyzetet legjobban úgy lehetne megoldani, ha a településen folyamatos lenne a rendőri jelenlét, az állami intézmények pedig hatékonyan végeznék a munkájukat.
Csonka a levelében arra kérte a közbiztonsági bizottság elnökét, hogy a felhatalmazásával összhangban, együttműködve az belügyminisztérium illetékes részlegeivel tegye meg azokat a lépéseket, amelyek a feszültség csökkentéséhez vezetnek, s hosszútávon oldja meg ezt a problémát. Csonka emellett azt is kérte, hogy a bizottság hallgassa meg Rekecki Molnár Eleonórát, aki a martonosi lakosok képviselője.
A Magyar Mozgalom-Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tartományi képviselője a levele végén felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a probléma még néhány, magyar többségű vajdasági településeken, is jelen van, mint például Péterrévén, Kishegyesen és Szabadka város egyes részén.
Csonka Áron szerb nyelvű levele:
