Szerbia csütörtökön újabb 200 millió euróval növelte az államadósságát: ennyiért értékesített 15 éves futamidejű államkötvényeket, 5 százalékos hozam mellett.
Az Államadósság-kezelő Igazgatóság adatai szerint Szerbia teljes adóssága jelenleg valamivel több mint 39 milliárd euró. A bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva az adósság aránya 45 százalék alatt van – írja az Insajder. A lakosság számához mérten ez fejenként mintegy hatezer eurós eladósodottságot jelent. Sok ez, vagy nincs ok aggodalomra?
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Szerbia napról napra jobban eladósodik. Hiteleket vesz fel, részben az államkasszában keletkező hiányok pótlására, részben pedig a lejáró adósságok refinanszírozására. Ez egyrészt várható, másrészt aggasztó is. A GDP-hez viszonyítva a helyzet nem drámai, de ez nem az egyetlen összehasonlítási mutató. Ha a kamatlábakat nézzük, az állam ma jóval drágábban jut hitelhez, mint korábban.
„Ma például az a helyzet, hogy az adósságunk nagyjából egyharmaddal drágább, mint a közép-kelet-európai országoké, és majdnem kétszer olyan drága, mint a fejlett, például az euróövezethez tartozó országoké. Ha pedig megnézzük a kamatkiadásokat, amelyeket Szerbia fizet, azok közel a GDP két százalékát teszik ki. Ugyanennyit fizet az euróövezet is, amelynek az adóssága jelenleg a GDP 85 százaléka, tehát majdnem kétszer akkora” – mondta az Insajdernek Slobodan Minić, a Fiskális Tanács tagja.
Az adósság és a GDP aránya a gazdasági növekedéstől is függ.
„Ha a növekedési ráta alacsonyabb lenne a jelenleg vártnál, akkor vagy a kormánynak kellene korrigálnia a bevételeket és kiadásokat, hogy beleférjen a háromszázalékos célzott hiányba, vagy túllépnénk ezt a tervet, és az adósság a most vártnál nagyobb mértékben növekedhetne” – magyarázta Minić.
A közgazdászok szerint kulcskérdés, hogy mire költik az így felvett pénzt: olyan projektekre, amelyek hosszú távon erősítik a gazdaságot, vagy olyan beruházásokra, amelyek hatása bizonytalan.
„Az államnak van költségvetése, és ha okosan akarja elkölteni a pénzt – márpedig úgy kellene –, akkor az alapvető dolgokra kell összpontosítania. Ezek az alapinfrastruktúra, valamint az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások. Ezeken a területeken nem történt elég előrelépés, mert az infrastruktúrán kívül nem foglalkoztunk eleget az oktatással, az egészségüggyel és az államigazgatással. Most, amikor ez a hullám már lecsengett vagy lecsengőben van, az állam a költségvetési tervek szerint fenn akarja tartani a nagy állami beruházásokat. A közvéleménynek pedig joggal van több kérdése: rendben, ez eddig vitathatatlan volt, de mit csinálnak most? Itt jelennek meg azok a projektek, amelyek a várt hatás szempontjából kétségesek – ilyen az Expo, vagy a Nemzeti Stadion is” – hangsúlyozta Vladimir Vučković közgazdász, a Fiskális Tanács egykori tagja.
Emellett számolni kell lehetséges meglepetésekkel és váratlan kiadásokkal is, például egy esetleges energetikai válság következményeivel.
