Alija Sirotanović, aki nem egyszerűen bányász volt, hanem a volt Jugoszlávia egyik legismertebb bányásza, a szocializmus hőse, akinek arcképe 1987-ben a 20 000 dináros bankjegyen is megjelent. Nem volt könnyű „a dolgozók országának legjobb munkásának” lenni, annak az osztálynak a szimbólumaként, amely „hegyeket mozgat meg” az új, szocialista társadalom felépítésében. Mégis, ez a szerep jutott Sirotanovićnak, olvasható a Nova portálon.
Bosznia-Hercegovinában, Breza melletti Trtorićiban született, és 1949. július 24-én vált a szocializmus hősévé, amikor brigádjával nyolc óra alatt 152 tonna szenet termelt ki, ezzel mintegy 50 tonnával megdöntve a korábbi szovjet rekordot.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A második világháború után a szocialista országokban – a Szovjetunió kezdeményezésére – rekorddöntő mozgalmak indultak a termelés ösztönzésére: szénkitermelésben, építkezésben, mezőgazdaságban. Ezeknek az akcióknak az volt a célja, hogy ösztönözzék a munkásokat az ország újjáépítésében. Az ehhez kapcsolódó propagandaképek, amelyek a nyugati világba is eljutottak, kísérő, de nem elhanyagolható elemei voltak ennek a folyamatnak.
Az oroszoknak és a lengyeleknek már megvoltak a saját rekordereik, így Jugoszláviában is napirendre került ennek a „kérdésnek” a megoldása.
Egy bányászati szakemberekkel és vájárokkal tartott megbeszélésen állítólag maga Alija Sirotanović javasolta, hogy brigádja három munkaterületen dolgozhasson, és megígérte, hogy túlszárnyalja a híres szovjet bányász, Alekszej Sztahanov rekordját. A javaslatot elfogadták, és Sirotanović brigádja már másnap meg is döntötte a rekordot. Jugoszlávia eufóriában ünnepeltt.
A rekordot a „Putnik vajda vágatában” érték el. A teljesítményért Sirotanović megkapta az egyik legmagasabb kitüntetést, a Szocialista Munka Hőse címet, és rövid idő alatt legendává vált.
„Csak egy nagyobb lapátot” kért
Számos történet kering róla, amelyekben nehéz elválasztani a valóságot a mítosztól. A legenda szerint visszautasította a lakást, és inkább más rászorulóknak juttatta, Tito pedig felajánlotta neki, hogy válasszon autót – ő állítólag csak egy kis „fićót” kért.
A legismertebb történet azonban a lapátról szól: amikor Josip Broz Tito megkérdezte, mire lenne szüksége, Sirotanović így válaszolt: „Egy nagyobb lapátra.” A történet szerint később külön, nagyobb lapátot készítettek neki, és Boszniában azóta is „sirotanovićkának” nevezik a nagy lapátot.
A valóságban azonban nem lapáttal dolgozott, hanem pneumatikus fúrógéppel – ráadásul kettővel egyszerre.
Bankjegyen is szerepelt – de rövid ideig
Legnagyobb elismerését 1987-ben kapta, amikor arcképe a 20 000 dináros bankjegyre került. Ez a megtiszteltetés azonban rövid életű volt, mivel a bankjegyet hamar kivonták a forgalomból Ante Marković pénzügyi reformja során.
Nevét utca őrzi szülőfalujában, a brezai barnaszénbányában pedig mellszobrot állítottak neki. A Zabranjeno pušenje együttes „Srce, ruke i lopata” című dalát is neki szentelte.
Szegénységben élte le életét
Egész pályafutása során ugyanabban a státuszban dolgozott: bányász-brigádvezetőként. A hetvenes évek közepén ment nyugdíjba, és élete hátralévő részét szerény nyugdíjból, szegénységben töltötte.
Alija Sirotanović 1990. május 13-án hunyt el – szimbolikusan éppen azelőtt, hogy felbomlott az az állam, amelynek egyik legismertebb jelképe volt.
Fotó: Nova.rs
