Szeretlek, ó szelíd ökör! Belőled
Erő és béke száll, nyugodt, komor.
Ha nézed a szabad, kövér mezőket,
Úgy állsz, akár egy zordon ércszobor.
Nyugodtan a nehéz igára hajlasz,
A barna szántót fürgén követed,
Ha ösztökél, némán forog nyugalmas,
Panasztalan, elégedett szemed.
Fekete orrodból gőzölve lebben
Lehelleted s vígan ujjong az égnek
Bőgésed, ez a csendes himnusz-ének.
És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben
Békén sugárzik, édesen merengve
Az isteni mezők zöld, tiszta csendje.
Kosztolányi Dezső fordítása
