A NER legszebb dalai (Daloskönyv 1.0)

Megalakult ma Magyarország új kormánya, a miniszterelnök, Magyar Péter neve nyomán a Magyar-kormány, és ezzel végérvényesen véget ért történelmünkben az úgynevezett NER, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének hazudott időszak, amely épp csak nemzeti nem volt, és a széleskörű együttműködésen nem alapult. Sok minden máson igen… Rendszernek rendszer volt a maga nyakatekert módján, ez tagadhatatlan, és bár emléke még sokáig itt kísért majd, de a május 9-i budapesti népünnepély is megmutatta, mekkora néptömegek lélegeztek fel megkönnyebbülten ennek a nyomán. Mi, vajdaságiak emlékezhetünk még rá, milyen felettébb szórakoztató, a mindennapi életérzéseinket megfogalmazó gúnydalok, átiratok, paródiák születtek – elsősorban a belgrádi Indexovo radio pozorištének köszönhetően – még a Milošević-rezsim regnálása idején. Hasonló énekek, zeneművek készültek magyar nyelven is a NER időszakában, ezeket tekintjük most át röviden.

Úgy tartják, hogy a zene, a humor, a paródia a legnagyobb bajban is gyógyír a sebeinkre. Emlékezzünk csak vissza, milyen keserű viccek jellemezték a kilencvenes éveinket, a Milošević-korszakot az akkori Kis-Jugoszláviában. Valahogy így nyilvánulnak meg azok a dalok, átiratok is, amelyek az aktuális politikai eseményekre, illetve elsősorban az azok által kiváltott érzelmeinkre, életérzéseinkre, érzékenységünkre reflektálnak, amikor a szerzők egy-egy gúnydalban foglalják össze a politikai – és akkoriban még polgárháborús – események hatásait, maróan keserű humorral jelenítve meg a leghétköznapibb problémáinkat.

A Magyarországon most véget ért NER-korszakban is készültek hasonló, hol vicces, hol komolyan elgondolkodtató, hol hahotázásra késztető, de minden esetben a napi aktualitásokra reflektáló, azokat felvillantó dalok. Voltak ezek között olyanok, amelyeknek csak a tartalmával értettünk egyet, de a stílusuk, műfajuk nem igazán tetszett, nem állt közel hozzánk. Voltak ezek között új szerzemények, és voltak régi, közismert dallamokra készült frappáns átiratok is. Voltak egyszerűek, visszafogottak és emelkedettek, és persze voltak olyanok is, amelyek a trágárságukkal, direktségükkel, élességükkel verték ki sokaknál a biztosítékot. Nem mindegyikről állíthatjuk hát egyértelműen, hogy elnyerték a tetszésünket, de akárhogy legyen is, ezek a dalok meghatározták az elmúlt tizenhat évünket.

Így hát nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezek valódi kordokumentumok.

Most, hogy a NER végérvényesen véget ért, érdemes lenne összegyűjteni ezeket – sőt, akár egy hagyományos, vinyl hanglemezen is kiadni –, mert előbb-utóbb majd elkallódnak a YouTube archívumából, elvesznek a világháló útvesztőiben, szem elől téveszthetjük őket a közösségi médiában, törlődnek a Facebookról, belepi őket a zsírra szállt por az emlékezetünkben.

Az alábbi kis lista persze csak ízelítő a számtalan dalból, érdekességéből, afféle ajánló a hanglemez leendő szerkesztőinek:

1. Karsay Dorottya: Nem tetszik a rendszer

Nagyon sürgősnek tartották korlátozni, megfegyelmezni a sajtót, ezért már a második Orbán-kormány megalakulásának évében, 2010-ben beterjesztették a médiatörvényt, ami természetesen hatalmas tiltakozáshullámot indított el, és akkoriban még a Fidesz sem volt teljesen érzéketlen az utcai demonstrációkkal, tüntetésekkel szemben. A később röviden csak Milla néven ismert, eredetileg Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű mozgalom 2010. december 21-én jött létre egy Facebook-oldal elindításával. Ellenzéki körökben igazán népszerűvé 2011-2012-ben vált a mozgalom, ezekben az években több, viszonylag nagy tömegeket megmozgató demonstrációt is szerveztek, főleg a nemzeti ünnepeken – március 15-én és október 23-án –, majd 2012 októberében megalakult az azonos nevű egyesület is. A 2014-es parlamenti választások után azonban a mozgalom mint politikai-civil szervezet megszűnt, azóta csak a közösségi média felületein létezik, vagy ma már ott sem igazán.

A Nem tetszik a rendszer című dal a Milla nagy tüntetéseihez kapcsolódva született meg, és 2011 őszén tűnt fel a világhálón. Ének: Karsay Dorottya. Zene: Pálfi Norbert, Preiszner Miklós, Tóth Andor. Szöveg: Pálfi Norbert, Karsay Dorottya, Máthé Zsolt, Jónás Tamás. Producer: Bakos Gábor, ifj. Sebő Ferenc. Kamera: Rév Marcell, Tausz Gábor. Rendezőasszisztens: Auguszt Gabriella. Rendezte: ifj. Sebő Ferenc.

Sajnos, ez a szerzemény még sem szövegileg, sem zeneileg nem volt kiemelkedő, elsősorban a Milla mozgalmisága hozta meg a népszerűségét, és akik szerették, elsősorban ezért kedvelték és énekelték. Előadták a kisebb-nagyobb demonstrációkon, több-kevesebb sikerrel megtartott tüntetéseken, sőt, a dalhoz kapcsolódva még egy nemzetközi remixversenyt is meghirdettek, amelynek eredményhirdetésére azonban már nem emlékszem, de könnyen lehet, hogy csak én feledkeztem meg róla. A régi honlap azonban már nem létezik, így közelebbit most sem sikerült kiderítenem róla.

Érdekességként jegyezzük meg, hogy a dalból különböző vágott változatokat is találhatunk a YouTube archívumában, ugyanis többen voltak, akiknek már akkor sem tetszett igazán, vagy nem teljes egészében a szerzemény, ezért újravágott, rövidített változatot töltöttek fel belőle. „A videó egy részlete nem tetszett ezért kivágtam. Elnézést az eredeti szerzőktől” – írta például az egyik kreatív felhasználó. Mi most az eredeti változatot tesszük közzé daloskönyvünkben:

2. Apa Zenél: Baszódjál meg KDNP!

Nem tudom, hogy az Apa Zenél megjelölésre mondhatjuk-e, hogy formáció, zenekar vagy együttes, esetleg csoport. Nem tudom. Könnyen lehet, hogy csak egy magányos dalszerzőt-előadót takar ez a meghatározás. Ebből kifolyólag pedig nem tudhatom azt sem, hogy az Apa Zenél ő vagy ők-e egyáltalán. A szerző egy 2016-os interjúban megerősítette, hogy civilben informatikusként dolgozik, és bár a kommentekben időnként felbukkant a neve, projektjeiben továbbra is igyekszik megóvni névtelenségét, inkognitóját. Ám, úgy legyen!

Lényegét tekintve azonban ez volt az a dal, amelyik – mint már a címe is jelzi – trágárságával verte ki a biztosítékot a korabeli kormánypártoknál. Pedig a fél ország – vagy talán még annál is több! – mélységesen egyetértett vele. Mivel tartalmilag másba nem tudtak belekötni, érdemi válaszuk nem lehetett erre a dalra – hiszen akkora otrombaságot, butaságot, böszmeséget követtek el –, így a legkönnyebb és a legegyszerűbb volt tiltakozni az ellen, hogy bezzeg milyen csúnya szavak hangzanak el a szerzeményben. Az igazság pedig ezen túlmenően már senkit sem érdekelt, mert nem szép, álszent szavakban volt megfogalmazva…

Sokkal fontosabb azonban, hogy a dalszöveg az igazságot mondta ki, akármilyen kendőzetlenül vagy mosdatlanul is tette. A szerző ugyanis azért vette a szájára ilyen durva hangnemben a Kereszténydemokrata Néppártot (KDNP), mert elsősorban ennek a formációnak a kezdeményezésére fogadta el a magyarországi vasárnapi boltzárról szóló törvényt 2014. december 16-án az Országgyűlés. A jogszabály 2015. március 15-én lépett hatályba, a dal pedig három nappal később, 18-án került fel a YouTube-ra. A KDNP által kezdeményezett törvény megtiltotta a négyszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű üzleteknek a vasárnapi nyitvatartást, de számos kivételt – például családi boltok, benzinkutak, pékségek – megengedett. S hamarosan látszott az is, hogy a lakosság ellenállása miatt ez a jogszabály hosszabb távon fenntarthatatlan lesz, végül aztán a parlament 2016. április 12-én már a törvény visszavonásáról szavazott, a boltok pedig 17-én nyithattak ki újra legálisan vasárnap. Az egyik olyan ritka alkalmak egyike volt tehát ez, amikor a NER-es elit, vagyis a Fidesz-KDNP megfutamodott, kénytelen volt visszavonulni, még ha önkritikát nem is gyakorolt.

3. Apa Zenél: Barátom a KDNP (helyreigazító dal)

Miután az előző zeneszám ellen a kormánypártok kampányt indítottak, és igyekeztek még az írmagját is kiirtani a YouTube-ról (szerencsére sikertelenül…), a muzsikáló fater, békülékenységet jelezve, egy újabb gúnydalban reagált. Ezúttal eltávolította a szám szövegéből a trágár kifejezéseket, és úgy énekelte újra saját dalát, hogy az talán még bántóbb lett a célba vett politikai pártra nézve, mint az előző változat volt. Szépen igazolva ezzel azt is, hogy egy-két inkriminált kifejezés nem biztos, hogy olyan durván hangzik, mint amikor annak tartalmát cizelláltan ugyan, de megfelelően szatirikus éllel mondják el.

Talán Hoffmann Rózsát lenne érdemes kiemelnünk ilyen tekintetben, hiszen az előző változattal összevetve a „Legyen Hoffman Rózsa szeretve egy nyoszolyán” sor talán még sértőbben is hangzik, mint az eredeti, trágárságoktól sem mentes megfogalmazás.

Hoffmann Rózsa ebben az időszakban az ország egyik legelutasítottabb magyar politikusa volt a lakosság értékelésében. A második Orbán-kormányban betöltött államtitkári pozíciójában már 2010-ben elkezdte oktatási reformját, a június 2-i kinevezése után ez a munka augusztusban indult el érdemben. Az általa kidolgozott új köznevelési törvény 2012. szeptember 1-jén lépett hatályba, de az intézkedések bevezetése felmenő rendszerben, több lépcsőben történt.

Elutasítottsága pedig 2015. április 7-ig, a helyreigazító dal megjelenéséig sem enyhült.

4. Papp Réka Kinga: Nem stróman az édesanyám (népies mémdal Kósa Lajosról)

Egy több éve, gyakorlatilag 2013 óta húzódó zavaros ügy részletei kerültek felszínre 2018-ban, és akkor ismerhette meg a részleteket a közvélemény. A fideszes Kósa Lajos akkor még Debrecen polgármestereként – de már a párt Hajdú-Bihar megyei területi listájáról abban az évben szerzett mandátummal parlamenti képviselőként is – 2013-ban került kapcsolatba a csengeri P. Máriával, aki azt állította, hogy egy ezerháromszázmilliárd forintos németországi örökség várományosa. A következő két évben a politikus több olyan dokumentumot is aláírt, amelyben vállalta az örökség kezelését. Ezek közül is kiemelkedett azonban egy szerződés, amelyben 2013-ban az örökösnő vállalta, hogy – akkori árfolyamon – nyolcszázmillió forintnyi eurót ajándékoz a politikus édesanyjának. Ezért került hát Papp Réka Kinga dalának címébe Kósa Lajos édesanyja.

A politikus körül akkor robbant ki a botrány, amikor közvetlenül a 2018-as parlamenti választások előtt, az év márciusában a Magyar Nemzet című napilap nyilvánosságra hozta a közjegyzői okiratokat. Kósa ekkor bevallotta, hogy ismeri P. Máriát, de azt állította, csalás áldozata lett.

Mint a mellékelt dal is igazolja, a közvélemény nem igazán tudta elfogadni a szedett-vedett magyarázkodását. Papp Réka Kinga újságírónő, rádiós és tévés műsorvezető, civil aktivista dala 2018. január 30-án került fel a YouTube-ra, tehát még azelőtt, hogy a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta volna a közjegyzői dokumentumokat, tehát más ügyek, illetve egyéb részletek is tarkították nemcsak a közvélekedést, de az átirat ihletődését is. „Édesanyám nem strómanja senkinek se” – ezzel a mondatával vált igazi népmesei hőssé Debrecen erős embere, a vidéki városok fejlesztéséért felelős miniszter, olvashatjuk a fájlhoz mellékelt leírásban.

„Kósa Lajost az Index újságírója kérdezte annak kapcsán, hogy a tárcanélküli miniszter 82 éves nyugalmazott óvónő édesanyja nemrégiben vett egy fél sertéstelepet, amire aztán 123 millió forint fejlesztési támogatást kapott. A mondat nyomán rögtön szárba szökkentek a szóvirágok, született faliterítő és mulatós nóta is, minden kétséget kizáróan azonban KöltőMata (koltomata.tumblr.com) verse sikerült a legjobban, amelyet a Muzsikás Együttes lemezéről ismerős kalotaszegi legényes dallamára Darvas Kristóf ad elő harmonikán, Papp Réka Kinga énekel. A klip a Slejm produkció választási összefogásról szóló Feles adásához készült.”

5. Utolsó Békemenet: Miniszter a háztetőn, avagy a Guldenburgok ökörsége

Ugyancsak Kósa Lajos viselt dolgaira reflektált nem egész két hónappal később, 2018. március 17-én egy átdolgozás, amelyik a Hegedűs a háztetőn című musical egyik közismert dalából készült. A zenés darab egyik legismertebb énekszáma a Ha én gazdag lennék (If I Were a Rich Man), amelyet az előadás főszereplője, Tevje, a tejesember énekel. Sok átdolgozás készült ebből már korábban is, a legemlékezetesebb talán Hofi Gézáé, aki a dal magyar változatának egyik sorát emelte ki címként, s így lett belőle Temetném a munkát. A jaga diga diga jaga daga diga diga azonban szinte minden feldolgozásban azonos.

A Kósára átköltött változat szerint:

„Egyezzünk meg, Viktorom, uram,

Osztozzunk meg azon, ami van.

Száz dicsőség néked odafenn!

S nékem egy kis pénz itt lenn!”

Kósa Lajos pályafutását, illetve a nyilvánossághoz való viszonyulását, de akár az ebben az ügyben tanúsított magatartását elemezve azonban megállapíthatjuk, hogy a dalszövegnek az a sora, miszerint „gazdag ember nem lehet bunkó”, egyértelműen téves. Az Utolsó Békemenet nevű YouTube-oldal, amelyik az átdolgozást és a hozzá tartozó videót közzétette, immár nyolc éve inaktív, de a régi videók még mindig elérhetőek.

A Miniszter a háztetőn legfontosabb mondata pedig: „Ha rámikszeltél, megérdemeltél!” – örök figyelmeztetésként minden olyan politikai vezetőnek, akit talán elvakítana a hatalom, és minden választójoggal rendelkező polgárnak is arra, hogy a voks nem játék, hanem nagyon is komolyan kell venni. Legfőképp pedig arra, hogy KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET! Akármennyit kínáljanak is érte…

(Folytatjuk)