Az elmúlt hetekben több kulturális és művelődési intézmény vezetője arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy nem kaptak támogatást kért projektjeikre az előző magyar kormánytól. A döntések kapcsán, illetve arról, hogy milyen támogatásokat kaptak az elmúlt években, az intézmények vezetőit kerestük fel kérdéseinkkel. Urbán Andrással, az Újvidéki Színház igazgatójával, rendezővel az Újvidéki Színház működéséről, színházaink állapotairól, a támogatások szelektív megítéléséről beszélgettünk.
Az Újvidéki Színház költségvetésének hány százalékát biztosítja a város, hány százalékát kell valamilyen külső támogatásból megoldani?
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az Újvidéki Színház városi alapítású, állami színház, így elvileg a működésünk száz százalékát biztosítja, ugyanúgy, mint más állami intézmenyek esetében. Ebből pedig addig nyujtózkodunk, ameddig a takarónk ér. De tény, hogy itt azért sosincs annyi pénz, hogy ne lenne szükség további támogatásokra. Ráadásul az utóbbi pár évben, pontosan az utolsó választások óta, amikor minden előjel nélkül elvettek mintegy 12 millió dinárt, évente csökken a költségvetésünk. Persze ez a teljes kimutatásban nem látható, hiszen fizetések és egyéb kiadások költségei növekednek, ezért leginkább a produkciós költségvetés sínyli meg a dolgot. Gyakran a hatalmi bürokrácia elfelejti, hogy a színház lényege nem az adminisztráció, hanem maguk az előadások. Az Újvidéki színház igyekszik minden pályázati lehetőséget kihasználni, úgy Szerbiéban, mint a ránk vonatkozó magyarországi pályázatok esetében, hogy kipótolja a hiányzó összegeket, amik a produkciók és rendes tvékenységének megvalósításához szükségesek.
Mennyi pénz jut egy-egy produkcióra?
A színház össz produkciós költségvetése mintegy 20 millió dinár. Persze ebben benne vannak az új előadások létrehozásának kiadásai és a meglévő repertoár fenntartása, a fogyó kelléktől, a szerzői tiszteletdíjakon keresztül a marketing és egyén költségekig. Tehát minden, ami a kultúrális működés része. Egy szolídabb, szerényebb, de reprezentatívnak mondható előadás hozzávetőlegesen 4 millió dinárba kerül. Nekünk ennyi pénz nem áll a rendelkezésünkre. Nagyjából 3 millió dinárt tudunk elkölteni egy produkcióra, ha évente tartjuk a 3 új előadás létrehozásának ütemét. Főleg, ha pályázati pénzekkel ki tudjuk egészíteni a meglévő költségvetést. A negyedik előadás már nagyon kérdéses, álltalában kissebb produlciókról van szó.
A korábbi években mennyire volt sikeres a színház a magyar kormány által kiírt pályázatokon?
Semennyire. Nem is tudtuk komolyan venni, hiszen megszoktuk, hogy a legtöbb esetben rosszul jövünk ki a dologból. Azért is lep meg, amikor a mostani EMMI pályázati eredményeknél látom, hogy ki mennyit kapott. Ahhoz hogy kapj 10 millió forintot, ahhoz kérned is kell annyit ugyebár. Nekünk eszünkbe sem jut annyi pénzt pályázni, hiszen legtöbbször 1 vagy 2 millió forintot kaptunk. Persze nem sajnálom, ha más nyer, és tudom mekkora szükségük van rá, például a Zentai Kamaraszínháznak, vagy az agyonsanyargatott szabadkai Kosztolányi Dezső Színháznak, akiket szintén legtöbbször elutasítanak, vagy odavágnak nekik valami aprót. Persze minden fillért meg kell becsülni, és minden dinárnak megvan a helye. A magyarországi támogatások mindig is kiegészítő pénzek voltak, amire tudtuk, hogy nem lehet alapozni.
Sajnos ezt a politikum felejti el, és hát ez óriási hiba, engedni a szerbiai költsegvetések csökkenését, azzal indokolva, hogy a magyar pénzből majd kipótoljuk. Ez egy hülyeség, ideiglenes és bizonytalan dolog. És hát nincs is kipótolva.
Nehéz elhinni, hogy szakmai alapú döntésekről lenne szó. Azaz ebben biztos vagyok, hogy nem szakmai döntések születnek. Mindenki tisztában van ezzel. És hát ugye elég vicces, látva mekkora pénzek repkednek a levegőben, amikor valaki azt mondja, most nincs pénz … Sajnos a politikai marketingre van pénz illetve azokra a szervezetekre is jut, amelyek erre a célra alkalmasak… A többi vajdasági magyar színháznak hozzánk képest katasztrofálisabb a költségvetése, ez is nyilvanvaló. Csak ezt ne használjuk fel demagóg módon, mintha ez lenne a normális.
Nagyon nem normális az, hogy milyen áron és hogyan, mennyire nehéz körülmények mellett tudnak, tudunk működni!
Mi az, amire most nem kapott pénzt a színház és mekkora nehézséget okoz ez?
Ezeket tételesen sorolnám fel, hogy lássuk, mekkora összegekről van szó. 1 millió forint mintegy 330 ezer dinár mai árfolyam szerint.
Magyarországi támogatások 2023-2026:
EMMI – Kulturális és Innovációs Minisztérium
2025 – Miért állnak a szamarak a huzatban? – 3 000 000 ft
Az EMMI 9 pályázatunkat utasította el ebben a periódusban: Történt egyszer Újvidéken,
1981, Balkáni kém, Az audiovizuális felszereltség fejlesztése, Utópia, Neoplanta
vendégjáték a Bethlen Téri Színházban, újra a Balkáni kém, A Kosztolányi Dezső
Színház a Bill visszatér c. előadásának vendégjátéka az Újvidéki Színházban, Az
Újvidéki Színház vendégjátéka az Örkény István Színházban.
NKA
2023 – Anna Karenina továbbjátszás – 1 500 000 ft
2023 – Nemo kapitány – 700 000 ft
2024 – Történt egyszer Újvidéken – 1 500 000 ft
2024 – színházi nevelési program – Nézők iskolája – 1 000 000 ft
2025 – 1981 – 5 000 000
2026 – Pályakezdő színművészek alkalmazására A balkáni kém című produkcióban – 1 000 000 ft
Az NKA 5 pályázatunkat utasította el ebben a periódusban: A Történt egyszer Újvidéken című előadás továbbjátszása, Produkció létrehozására Tasnádi István Nexxt című szövege alapján, A Miért állnak a szamarak a huzatban? munkacímű produkció létrehozása, Az 1981 és a Kurázsi mama és gyerekei című produkciók továbbjátszására. Az Újvidéki Színház 52. születésnapi hetére meghívott előadások befogadására sem kaptunk támogatást.
Urbán András (Fotó: Tóth Imre)
