Az Amerikai Egyesült Államok sok mindenben első volt a világon. Ott lehetett például először gyereket postán feladni. Egészen addig, amíg azt 1920. június 13-án meg nem tiltották.

Az amerikai csomagküldő postai szolgálat 1913-ban indult el. Pillanatok alatt népszerű lett a szolgáltatás, csak az első héten kétmillió csomagot adtak fel. A csomagszállítással a vidéki területeken elérhetővé vált több olyan termék, ami máshogy nem jutott volna el a lakossághoz. Jóformán minden szállítható volt, annyi volt a kikötés, hogy ne legyen veszélyes a küldemény és ne okozzon kárt a többi csomagban.

Egy anyuka például feladta fiának az ebédet Indianapolisba, borzok utaztak csomagban Illinois államban, egy nő pedig saját magát akarta postázni ugyancsak Illinois államból a fővárosba, Washingtonba. Először csak érdeklődő levelet kapott egy postahivatal, amiben arról kérdezik őket, hogyan kell becsomagolni egy gyereket, ha azt postán óhajtanák elküldeni, de hamarosan gyakorlatban is felbukkant a „probléma” James Beagle személyében, aki egy nyolc hónapos kisfiú volt, és a szülei így küldték el őt a nagymamához Ohio államban. A kis James kézbesítése mindössze 15 centbe került és miután rendben leszállították a nagyinak, más családok is kedvet kaptak a gyerekküldéshez. A teljes történethez azért hozzátartozik, hogy a szülők biztosítást kötöttek a „csomagra” – biztos, ami biztos.

A módszer népszerűségének oka végtelenül egyszerű volt: sokkal kevesebbe került a gyereket postán elküldeni, mint „rendesen” utaztatni.

A gyerekek ruhácskájára rögzítették pár öltéssel a postai iratokat és a bélyeget, útjukon pedig hivatalos postai dolgozó kísérte őket. A postások nagyon megbecsült személyek voltak akkoriban, tisztelettel viseltetett irántuk a lakosság. Mivel a vidéki, mindentől távol eső házakhoz, farmokhoz a postás járt egyedül rendszeresen, sokszor még életet is mentettek. A postások voltak az összekötők a nagyvilág és az emberek között.

A kisbabák és gyerekek így aztán keresztül-kasul utazgattak az országban, néha egészen hosszú távokon is. A leghíresebb a 117 kilométernyire postavonatozó négyéves kislány esete 1914-ből és egy hatéves kislányé 1915-ből, akit az apukájához szállítottak Floridából Virginia államba, 720 mérföldes úton (1158 km).

A postánál korhatár nem volt, csak súlyhatár: 50 font (22, 68 kg) alatt lehetett gyereket feladni.

Hogy a gyerkőcök hogyan élték meg a postázást, arról nem áll rendelkezésre információ.