Milojko Arsić, a Közgazdaságtudományi Kar professzora kiemelte, hogy az egyik kockázat, amellyel Szerbiának a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) kapcsolatos helyzet miatt szembe kell néznie, a gazdasági instabilitáshoz és bizonytalansághoz való hozzájárulás. Arsić az Insajdernek elmondta, hogy Szerbia ezenkívül egy egész sor egyéb kockázattal is szembesül, mint például a világpiaci olajárak magas szinten maradása, vagy az olajárak esetleges megugrása a világpiacon.
„Ha ez megtörténne, akkor fennállna a kamatlábak emelkedésének kockázata Szerbiában és a világban egyaránt. Ami a Szerbiai Kőolajipari Vállalat működését illeti, a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha elmaradna a megállapodás az oroszok és a MOL között, az amerikaiak pedig szankciókat vezetnének be. Az, hogy ez mekkora kárt okozna a szerb gazdaságnak, ismét csak attól függne, hogy meddig tartana. Ha egy vagy két hónapig tartana, azt valahogy áthidalnánk, ahogyan az a múltkor is történt. Most talán valamivel kisebbek az olajtartalékok, de bizonyos tartalékok még mindig léteznek. Importálnánk az olajat, így feltételezem, hogy ez nem lenne annyira negatív hatással a szerb gazdaságra” – fejtette ki.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Arsić megjegyezte, hogy az egyik talán legkevésbé fájdalmas kompromisszum az lenne, ha Magyarországtól nem követelnék meg a leányvállalatok, például a Petrohemija megvásárlását.
„Ezt az oroszok is nehezen vették meg. Mi tíz-tizenöt évig próbáltuk meggyőzni őket a vásárlásról. Ha a magyarok ezt nem akarnák, az számunkra nem lenne annyira kedvezőtlen. Kár persze keletkezne, néhány ember elveszítené az állását, de ez kisebb kár lenne a többi lehetséges forgatókönyvhöz képest. Másrészt a tranzakció megvalósulása esetén csökkenhetne a termelés volumene a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban. Ez megint csak attól függ, hogy mekkora lenne ez a csökkenés” – mutatott rá a közgazdász.
Hozzátette, nem hiszi, hogy ez a csökkenés különösen nagy lenne, mivel egy viszonylag jó finomítóról van szó, és a magyaroknak nem érné meg Magyarországról szállítani az olajat Szerbia nagyobb részébe.
„Ha saját, Magyarországról származó olajjal akarnák ellátni Szerbiát, az leginkább Szerbia északi részein lenne kifizetődő, az ország többi részén pedig jövedelmezőbb lenne a Szerbiai Kőolajipari Vállalat finomítóját használni, amely minőségi finomítóval rendelkezik. Az oroszok az elmúlt tizenöt évben valóban technológiailag korszerűsítették az olajfeldolgozást” – magyarázta a professzor.
A statisztikai adatok alapján úgy tűnik, hogy a szerb gazdaságnak sikerül ellenállnia a világban tapasztalható összes kihívásnak és nyomásnak. Arsić elmondta, hogy Szerbia gazdasága az első negyedévben viszonylag magas, 3,2 százalékos növekedési ütemet ért el, és ezzel jelenleg a negyedik helyen áll az európai országok között.
„Csak három európai országnak van ennél magasabb növekedési üteme. Valószínűleg Albániának is magasabb lesz a növekedése, bár a hivatalos adatokat még nem tették közzé. Ez általánosságban magas növekedés Szerbia számára, figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyek között az európai és a világgazdaság működik. Ami azokat a puffereket illeti, amelyekről az elnök beszél, ez elsősorban arra utal, hogy Szerbiának alacsony az államadóssága, és fennáll a lehetőség arra, hogy most, a válságos időkben növelje a költségvetési hiányt anélkül, hogy ez veszélyeztetné Szerbia közpénzeit. Azzal, hogy csökkentik a jövedéki adót, esetleg adnak bizonyos támogatásokat és hasonlókat, vagy további eszközöket vásárolnak a féléves árutartalékokba. Mindezek módot adnak a válság enyhítésére, de hosszabb távon nem fenntarthatók” – mondva.
Ezt nem lehet hosszú távon alkalmazni, különösen, ha Szerbia közpénzeinek fenntarthatóságát nézzük, jegyezte meg Arsić.
„Nem elég csak az államadósságot figyelni, annak finanszírozási költségeit is vizsgálni kell. Szerbia, bár az államadósság bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya viszonylag alacsony, szinte kétszer olyan magas kamatlábak mellett vesz fel hiteleket, mint a fejlett országok. Emiatt az államadósság tekintetében nem a fejlett országokhoz kellene hasonlítanunk magunkat, hanem a régió hasonló országaihoz, mint például Románia, Bulgária, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Albánia” – mutatott rá.
Arra a kérdésre, hogy össze lehet-e hasonlítani a helyzetet a GDP-növekedés szempontjából, amely Szerbiában most 3,2 százalék, míg Németországban alig van a nulla felett, Arsić kifejtette, hogy ez nem összehasonlítható. Elsősorban azért, mert a magasan fejlett országoknak minden egyes százaléknyi növekedéshez sokkal nagyobb technológiai haladást kell elérniük, ami drága és bizonytalan kimenetelű.
„Az ő növekedésük nagymértékben a technológiai innovációkon alapul, míg az olyan országok növekedése, mint Szerbia, ezen innovációk átvételén és másolásán alapszik, ami sokkal olcsóbb és kevésbé kockázatos. Ez az egyik lehetséges magyarázat. A másik a felzárkózás. A kevésbé fejlett országoknak gyorsabban kellene fejlődniük a fejlett országoknál, ha jó gazdasági rendszert alakítanak ki, valamint nyitott kereskedelmet és tőkemegosztást tartanak fenn a világgal. Szerbiára mindkettő igaz. Ha megnézzük, mely országok fejlődtek gyorsan az elmúlt években, azok a régió olyan országai, mint Montenegró, Albánia és Horvátország. Nekik az elmúlt néhány évben még Szerbiánál is gyorsabb növekedésük volt” – fejtette ki Arsić.
Arra a kérdésre, hogy Szerbiának hány évre és mekkora gazdasági növekedésre lenne szüksége ahhoz, hogy megközelítse a fejlett európai országokat, Arsić azt válaszolta, hogy egy olyan európai ország számára, mint Szerbia, hosszabb távon körülbelül 4 százalékos átlagos növekedési ütem a reális.
„A fejlett országok 1–1,5 százalékos ütemben növekednek, ami azt jelenti, hogy évente 2-3 százalékponttal csökkentenénk a különbséget. Jelenleg a fejlett európai uniós országok átlagának valamivel több mint 50 százalékán állunk. Ez azt jelenti, hogy több mint húsz évre lenne szükségünk ahhoz, hogy utolérjük őket. Ez valójában hatalmas történelmi siker lenne. 1870 óta – amióta léteznek becslések Szerbiára vonatkozóan – egészen a 21. század elejéig Szerbia nem javított jelentősen a Németországhoz viszonyított relatív pozícióján. Ez a pozíció csak az utóbbi tíz-tizenöt évben kezdett javulni” – mondta Arsić.
