Ma valójában nincs védelem ott sem, ahol van Viktorija Aladžić: Ami ma a Dominus-villával történik, az nem megőrzés, hanem az egykori építészet kigúnyolása és a műemlékvédelem alapelveinek kijátszása

A palicsi Dr. Dominus Simon-villa (Spliti fasor 16.) 1898-ban épült Milan Zarić mérnök tervei alapján, és azok közé a régebbi, egyszerűbb villatípusok közé tartozik, amelyeket Palicson emeltek. Szabadka számos jelentős családja építtetett villát Palicson, miután a városban már felépítette saját lakóházát vagy palotáját. Dominus Simon családjának háza a Korzó 11. szám alatt található.

Simon apja, Dominus Ede (1817–1890), aki aranyműves volt, Makóról költözött Szabadkára. Fiát, Simont Budapestre küldte jogot tanulni, majd tanulmányai befejezése után Simon 1885-ben ügyvédi irodát nyitott Szabadkán. A következő évben eljegyezte későbbi feleségét, Kornéliát, aki szintén Makóról származott.

Dominus az ügyvédi munkája mellett lapokat is szerkesztett (a Szabadkai Hírlap és a Közvélemény című újságokat), emellett a városi képviselő-testület tagja is volt. 1891-ben Mačković Titusz készítette el a főutcán, a Korzó 11. szám alatt álló egyemeletes neoreneszánsz ház tervét. Hogy Dominus Simon jól boldogult, azt az is mutatja, hogy hét évvel később Palicson egy viszonylag nagy telken sikerült felépítenie egy szerény méretű, szép arányú, ugyanakkor gazdagon díszített villát.

A villa bejáratát faragott fa veranda díszíti, amely a Palicson található többi faverandás villa stílusát követi, az úgynevezett svájci stílust. Ez Palics építészetének egyik legjellegzetesebb eleme. A villa nemcsak önálló épületként képvisel értéket, hanem Dominus Simon hagyatékának részeként is, amely a hajdani szabadkai élet kettősségét tükrözi: a városi és a palicsi életformát.

A kettős életforma ezen a vidéken már korábban is ismert volt. A szabadkai polgároknak tanyáik voltak a határban, miközben a városban házzal rendelkeztek. A gazdag földbirtokosok városi házaik mellett kastélyokat építettek birtokaikon. Amikor pedig a vasút és a villamos megjelenésével az utazás egyszerűbbé vált, a tehetősebb polgárok a városi házaik mellett fürdőhelyeken és üdülőtelepeken villákat emeltek. A palicsi villatulajdonosok kötelesek voltak olyan épületeket létrehozni, amelyekben legalább egy szoba a fürdővendégek számára állt rendelkezésre. A villák így nemcsak pihenést és kikapcsolódást szolgáltak, hanem kiegészítő jövedelmet is biztosítottak.

A Dominus-villa szállodabejárattá alakítása (https://www.ekapija.com/browse/13790/hotel-splitska-aleja-16-palic-projekat) mélységes tiszteletlenséget mutat e szabadkai építészeti értékkel szemben. Ezen túlmenően a helyszínen egyértelműen látható, hogy a villa felét lebontották, és csupán az utcafronti része maradt meg.

A Szabadkai Történelmi Levéltárban őrzött tervrajz (F:2, ép. eng 0 kör 5/1898) pontosan megmutatja, hogyan nézett ki eredetileg a villa. Az utcafronti, két szobát magában foglaló rész mögött volt még egy szoba, egy konyha, egy mellékhelyiség, valamint egy veranda, amely a konyhát az udvarral és a kerttel kötötte össze. A verandát később befalazták, a villa hátsó részét pedig kibővítették. Mára azonban a villa hátsó felét teljes egészében lebontották.

Ilyen esetekben a rekonstrukció semmiképpen sem megfelelő műemlékvédelmi intézkedés, mivel a rekonstrukció során az épület megjelenése drasztikusan megváltozik, és elveszíti hitelességét. Az egyetlen alkalmazható módszer a restaurálás lenne: a hiányzó részek visszaállítása, illetve az esetlegesen később hozzáépített, kisebb értékű részek eltávolítása.

Nálunk azonban az ilyen épületeket hagyják leromlani, hogy később ezzel igazolják radikális átépítésüket vagy lebontásukat, arra hivatkozva, hogy már annyira rossz állapotban vannak, hogy nem lehet őket megmenteni.

A kérdésem az: ha így bánunk egy olyan épülettel, amely ugyan védett övezetben található, de egyedileg nem áll védelem alatt, akkor ez azt jelenti, hogy ugyanez a sors vár Palics összes többi hasonló státuszú villájára is? Mire szolgálnak akkor egyáltalán a védett kulturális-történeti egységek és övezetek?

Valóban értékeket őrzünk, vagy csak papíron és formálisan teszünk úgy, mintha őriznénk őket?

Mire való maga a műemlékvédelmi intézményrendszer, ha lehetővé teszi a beruházók számára egy ilyen értékes épület ilyen mértékű lerombolását? Ami ma a Dominus-villával történik, az nem megőrzés, hanem az egykori építészet kigúnyolása és a műemlékvédelem alapelveinek kijátszása.

Mindig akad valamilyen kifogás arra, hogy az épített örökséget kíméletlenül pusztítsák. Pedig Szabadkán és Palicson éppen a 19. század végének és a 20. század elejének építészete az, ami valóban értékes. A turisták nem azért jönnek Szabadkára, hogy hatszintes monstrumokat nézzenek, hanem azért, hogy élvezzék történelmi építészetét és zöldfelületeit, amelyeket szintén könyörtelenül irtanak.

Más helyeken minden történelmi épületet gondosan óvnának, különösen egy olyan sajátosat, mint a Dominus-villa. Az építészeti örökség megőrzésének célja nem a fejlődés megakadályozása, hanem az, hogy azt, ami valóban értékes, megőrizzük, miközben más helyeken biztosítunk teret a fejlődésnek és az új építkezéseknek.

Azért írom ezt, mert előbb-utóbb megváltozik majd a szemlélet, és az örökség értékelése egészen más lesz, mint ma, amikor az is lerombolható, ami elvileg védelem alatt áll.

Szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy a Dominus-villa lerombolása teljes mértékben indokolatlan, és hogy a 21. században az örökségpusztítás korszakát éljük. Szégyen, hogy ez a villa nem élvezi a lehető legteljesebb védelmet, hanem kizárólag a profitszerzés eszközeként kezelik.

A Spliti fasoron  már épül egy szörnyűséges épület, közvetlenül ezzel a villával szemben, amely méreteivel semmiképpen sem illik Palics legszebb utcájába. A Dominus-villa és a Conen-villa – amely Palics legismertebb és legértékesebb villái közé tartozik – közé tervezett szálloda végérvényesen rontja e térség hangulatát, valamint történelmi, városképi és építészeti értékeit.

Két nagy épület, két szálloda ebben az utcában rengeteg autót vonz majd, és emiatt még több zöldfelületet kell elpusztítani a szükséges parkolók kialakításához.

Sajnálattal látom, hogy az új építésű négyzetméterek bűvöletében nem ismerjük fel a korábbi történelmi korszakok építészeti és urbanisztikai megoldásainak valódi értékét. Ahelyett, hogy elődeinktől tanulnánk, kíméletlenül pusztítjuk alkotásaikat, hogy ne kelljen a saját, csúnya, megalomán és oda nem illő építészetünket összehasonlítanunk azzal, amely emberléptékű és szép volt.

1. A Dominus-villáról 2011-ben készült fényképek, amelyeken látható, hogyan nézett ki az épület hátsó részének lebontása előtt.

2. Simon Dominus villájának tervrajza a Szabadkai Történelmi Levéltárból (F:2, ép. eng 0 kör 5/1898)

Szerző: Viktorija Aladžić, az Építőmérnöki Kar nyugalmazott professzora, műemlékvédelmi szakember, építőmérnök