Miután a nyilvánosságban megjelentek olyan információk, amelyek szerint 1,4 milliós különbség van a választói névjegyzékben szereplők és a tényleges választópolgárok száma között, Ognjen Rašuo, a választói névjegyzék felülvizsgálatával foglalkozó bizottság tagja elmagyarázta, hogy a különbség részben olyan emberekből adódik, akik szerb állampolgársággal és választójoggal rendelkeznek, de nem az országban élnek.
„A kérdés a választói névjegyzékben szereplők száma és a legutóbbi népszámlálás szerinti nagykorú lakosság száma közötti különbségből ered. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű” – írta Rašuo az X közösségi oldalon, majd hozzátette:
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Az egységes választói névjegyzékben 6,44 millió választó szerepel. Érvényes személyi igazolvánnyal 5,99 millió nagykorú állampolgár rendelkezik. Bizonyos személyek nem rendelkeznek cselekvőképességgel, ezért bár van személyi igazolványuk, nem szerepelnek az egységes választói névjegyzékben. Becslések szerint körülbelül 20 ezer ilyen személy van, de pontos adat nem áll rendelkezésre. Feltételezem azt is, hogy az állandó személyi igazolvánnyal rendelkezők között vannak olyan elhunytak, akiknek halálát nem jelentették be az állami szerveknek. Emellett különféle nyilvántartási hibák is léteznek.”
Magyarázata szerint ezek a hibák leggyakrabban a régi nyilvántartásokból és a rosszul vezetett anyakönyvekből erednek.
Például egy külföldön született személyt először a konzulátuson vezettek be a születési anyakönyvbe, ahol személyi azonosító számot (JMBG) kapott. Később a rendes születési anyakönyvbe is bejegyezték, ahol egy második JMBG-t kapott. Az egységes választói névjegyzék számára így ez két külön személynek számít.
„A legnagyobb problémát azok jelentik, akik külföldön haltak meg, de nem kerültek be a szerb halotti anyakönyvekbe. Nincs hatékony mód arra, hogy mindezeket az eseteket ellenőrizzük. Ha annak az országnak az állampolgárságával is rendelkeztek, ahová kivándoroltak, a külföldi államok nem tartották őket nyilván szerb állampolgárként. A személyeket a választói névjegyzékbe lakóhelyük alapján jegyzik be. Ez egy mélyen alkotmányellenes helyzetet eredményezett, mert azok, akik valamilyen okból – például külföldre költözés miatt – elveszítik szerbiai lakóhelyüket, törlődnek a névjegyzékből és elveszítik választójogukat” – írja Rašuo.
Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, Rašuo szerint az a szabály, hogy az érintetteket az utolsó ismert lakóhelyük, illetve szüleik lakóhelye alapján kell bejegyezni a választói névjegyzékbe.
Emellett sok külföldön élő szerb állampolgár, akinek szüksége van személyi igazolványra, a gyakorlatban fiktív szerbiai lakcímet jelent be.
„Ez egy meglehetősen bizarr helyzetet teremtett, amelyben a választói névjegyzék jogi állapota nem felel meg a valóságnak. Hogyan lehetne ezt megoldani? Az én javaslatom az, hogy minden olyan személyt töröljenek a választói névjegyzékből, aki nem rendelkezik érvényes személyi igazolvánnyal, mivel ez a legmegbízhatóbb nyilvántartásunk. Személyi igazolvány nélkül gyakorlatilag semmit sem lehet intézni: nem lehet autót regisztrálni, bíróságra vagy közjegyzőhöz menni, pénzt felvenni a bankból. A probléma az, hogy ebben az esetben a választói névjegyzéket ténylegesen a Belügyminisztérium vezetné, amelyben nem igazán bízom. Szükség lenne a személyi igazolványról, a lakóhelyről és az egységes választói névjegyzékről szóló törvények módosítására, valamint arra, hogy lehetővé váljon a külföldi lakóhely hivatalos bejegyzése” – írja Rašuo.
Hozzáteszi, hogy ennek alapján a választói névjegyzékben az utolsó szerbiai település, Štrpce után új kategóriákat lehetne létrehozni azok számára, akiknek nincs szerbiai lakóhelyük, illetve akik külföldön, például Ausztriában vagy Németországban rendelkeznek lakóhellyel.
„Ily módon a helyhatósági választásokon csak azok szavazhatnának, akik valóban ott élnek, és elkerülhetnénk az olyan paradox helyzeteket, hogy egyes településeken több választópolgár van, mint lakos. Ilyen gyakorlat létezik például Horvátországban és Magyarországon is” – zárja gondolatait Rašuo.
Fotó: 021.rs
