A szerb hatalom számára a külső ellenségek kreálása a hatalmon maradás és a belső botrányokról, valamint az intézmények összeomlásáról való figyelemelterelés kulcsfontosságú mechanizmusa – mondta Aleksandar Popov, a Regionalizmus Központ igazgatója a podgoricai Pobjeda lapnak.
„Montenegróra potenciális zsákmányként és a saját kudarcuk tükörképeként tekintenek. Montenegró sikeres előrehaladása az Európai Unió felé közvetlenül leleplezi azt a tényt, hogy Szerbia a jelenlegi rezsim alatt visszafejlődik és az autokráciában vesztegel, míg Podgorica gyorsabb léptei romba döntik Belgrád azon narratíváját, miszerint a régió eurointegrációja a Nyugat állítólagos igazságtalansága miatt lehetetlen” – nyilatkozta Aleksandar Popov, a Regionalizmus Központ igazgatója a Pobjeda lapnak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Hozzátette, hogy a hivatalos Belgrád Montenegrót nem szuverén államként, hanem ideiglenesen elidegenített területként kezeli.
„Folyamatosan beindítják a destabilizációs mechanizmusokat a puha hatalom, az egyház és Belgrád politikai képviselői révén, hogy lelassítsák az ország európai útját, és azt az látszatot keltsék, hogy Szerbia gyámsága nélkül működésképtelen” – mutatott rá Popov.
Szavai szerint Horvátország ezzel szemben az ügyeletes és örökös ellenség szerepét játssza, amely állandó alibiként szolgál a belső válságokra.
„Amikor a szerbiai hatalom – a mostanihoz hasonlóan – nyomással, lakossági tiltakozásokkal vagy demokratizálási követelésekkel néz szembe, ezeket az eseményeket expressz gyorsasággal »színes forradalomnak« nyilvánítják, amelyet állítólag a horvát titkosszolgálatok finanszíroznak és támogatnak logisztikailag. Ugyanakkor tökéletes bokszzsákként működnek a nacionalizmusban, ahol az egyik oldal radikális retorikája ideális ösztönzésként szolgál a másik oldal jobboldalának erősítésére. Ez mind a belgrádi, mind a zágrábi vezetésnek segít abban, hogy a kilencvenes évek traumáinak felemlegetésével homogenizálják a szavazóbázisukat és megerősítsék pozícióikat, anélkül, hogy megoldanák a polgárok valós problémáit” – mondta Popov.
Popov értékelése szerint Szerbiában nem történt meg a „múlttal való lényegi és őszinte szembenézés”, ami miatt a politikai szereplők ugyanazt a kormányzati modellt alkalmazzák, amely „a belső árulók gyártásán és az etnikai megbélyegzésen” alapul.
Kifejtette, hogy a Božović család elleni támadások, a Dinko Gruhonjić újságírót ért fenyegetések és a vagyontárgyak rongálása véleménye szerint annak a „lincshangulatnak a következményei, amelyet az állam tudatosan teremt meg, szponzorál és nem szankcionál”.
„A fő szimbólum, amellyel Vučić bevonul a történelembe – vagy távozik onnan –, nem a korrupt módon épített autópályák és vasutak lesznek, amikkel büszkélkedik. Elnyomó hatalmának valódi, sötét szimbólumai éppen a megnyomorított anyák lesznek, a generációk, akiktől elvette a jövőt, az az utcán összekucorodott gyermek, a csuklyásai által megvert lány eltört állkapcsa, és az igazoltatás alól felmentett potenciális gyilkosok, akik autókkal büszkén gázoltak a tüntetők közé. Csakúgy, mint a kilencvenes években, a történelem a társadalmunkban egy még brutálisabb és véresebb emberi tragédiaként ismétli önmagát” – üzente Popov.
Az állítólagos hangágyú használatával kapcsolatos nyomozásról beszélve Popov úgy értékelte, hogy Aleksandar Radić katonai elemző, Aleksandar Olenik ügyvéd és Vojkan Kostić, a Beta hírügynökség főszerkesztőjének kihallgatása „a tények felcserélésének iskolapéldája”.
„Az Aleksandar Radić, Aleksandar Olenik és Vojkan Kostić kihallgatásával küldött üzenet a megmaradt kritikus hangok, újságírók és elemzők brutális megfélemlítése, azzal a világos céllal, hogy bárkit, aki venni meri a bátorságot a hatalom piszkos ügyeinek feltárására, meghurcoljanak” – mondta Popov. Hozzátette, hogy ezzel állítása szerint megpróbálják elterelni a figyelmet más botrányokról, amelyek között megemlítette az újvidéki vasútállomás védőtetőjének leomlását, a „Milić”-ügyet, a Konjuh faluban lefoglalt öt tonna marihuánát, valamint a vezérkari épület ügyét.
A bűnözői csoportok gyakori leszámolásait kommentálva Popov elmondta, hogy ez nem az állam tehetetlenségének, hanem „egy tudatosan létrehozott új valóságnak a következménye, amelyben az állam és a szervezett bűnözés közötti határok teljesen elmosódtak”.
„Az államnak minden eszköze meglenne arra, hogy 48 órán belül felszámolja az utcai klánokat, amennyiben meglenne hozzá a politikai akarat. Ez az akarat azonban nem létezik, mivel a szurkolói és bűnözői csoportokat az elmúlt években a rezsim verőembereiként használták” – értékelte Popov, aki hozzátette, hogy a mindennapos fegyveres leszámolások szerinte a rendszeren belüli hatalmi harcok következményei, egy olyan rendszerben, amely „mélyen elmerült a korrupcióban, a törvénytelenségben és az emberi élet értékének teljes figyelmen kívül hagyásában”.
