Hőhullám és foci-vébé A kánikulában is átlapoztuk a világsajtót

Az európai hőhullám a világsajtóban is felforrósította a kedélyeket, talán még jobban, mint a labdarúgó világbajnokság Észak-Amerikában – noha ott is van elég izgalom. Az USA és Irán közötti összecsapások viszont nem a zöld gyepen folytatódtak, de Burkina Fasö is szakított Párizzsal A sportidény az orosz—ukrán háborút sem ihlette békére. Az Egyesült Királyság újabb miniszterelnökre (Andy Brunhamre?) készülődik, Peruban pedig lezajlott az elnökválasztás.

A focivébék történelmében külön fejezetet fog kapni, hogy az egyik házigazda (USA) háborúban áll egy résztvevő válogatott hazájával (Irán), s emiatt meglehetősen szőrmentén kezelte annak labdarúgóit. Mindhárom társházigazda – Kanada, Mexikó, USA – továbbjutott a nyolcaddöntőbe, miközben több világbajnok csapat sem lesz ott (németek, olaszok stb.). Trump persze a vébét is önpromócióra akarja kihasználni a győztesnek járó trófea átadásával – de hasonló helyzetekben más többször kifütyülték, úgyhogy még botrány is lehet belőle.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság – Trump követelőzése ellenére – mégsem korlátozta az USA területén való születéssel járó állampolgársági jogot, amit egy polgárháborús alkotmánymódosítás egyértelműen írt elő, tehát a bíróság nem is szüntethette meg. Trump most azt követeli, hogy a Kongresszus törvénnyel korlátozza azt. Utolsó témánk is arról szól, hogy a világ számos részén fokozódik az idegengyűlölet. – Átlapoztuk a világsajtót Bogotától Pozsonyig és Fokvárostól Tokióig.

Hőségrekordok

A pozsonyi SME című független napilap naponta térképezi fel az ország és a világ kulturális eseményeit recenziókban, riportokban vagy a rivaldafényben álló művészekkel készült beszélgetésekben és ezt írja a rekordmelegről:

„Greta Thunberg, a Fridays for Future, az Extinction Rebellion, a Last Generation és hasonló csoportok támogatóinak igazuk van, amikor azt mondják: nézzétek, amire figyelmeztettünk, beteljesedett. Igen, ez igaz, beteljesedett. Azonban mindannyiuknak meg kellene válaszolniuk azt a kérdést is, hogy hány egészségügyi problémát és halált lehetett volna megelőzni, ha az elmúlt húsz évben a társadalmilag elfogadhatatlan dekarbonizációba fektetett több száz milliárdot ahelyett az éghajlati válsághoz való alkalmazkodást célzó intézkedésekbe fektették volna be. A kutatásra és tudományra szánt milliárdok valószínűleg életképesebb módot találtak volna a bolygó túlmelegedési problémájának kezelésére, most már a mesterséges intelligencia segítségével is.”

„A légkondicionálás nem az egyetlen megoldás a túlmelegedésre” – érvel a londoni The Guardian című közép-baloldali napilap és így folytatja:

„Nincs egyetlen megoldás egy olyan összetett kihívásra, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás. Ehelyett számos intézkedés kombinációjára van szükségünk, beleértve a városok hűtését elősegítő fásításra, a lakások és házak külső árnyékolására, például napellenzők és redőnyök alkalmazásával, valamint jobb hőszigetelésre. A légkondicionálásra való kizárólagos hagyatkozás katasztrofális lenne és súlyosbítaná azt a problémát, amelyet megoldani hivatottak – a többletkibocsátásból eredő magasabb kültéri hőmérsékletet.”

A hőhullámok, mint új kockázat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Szakértők szerint Európában és legnagyobb gazdaságában, Németországban tomboló hőhullám a gazdasági aktivitás hanyatlását is okozza. »A jelenlegi hőhullámok új, lefelé irányuló kockázatot jelentenek az európai gazdaság számára« – mondta Carsten Brzeski, az ING Bank vezető közgazdásza. Ez a nagyobb folyók alacsony vízszintje miatt az ellátási láncok zavaraitól kezdve az olyan infrastruktúrák romlásán át, mint a vasutak és autópályák, sőt a termelékenység-kieséskig terjed. A hőhullámok csendben fejlődnek időjárási eseményből »makrogazdasági tényezővé«. »A hőmérő, mint kiderült, vezető indikátorrá vált« – mondta Brzeski. A Kölni Gazdaságkutató Intézet (IW) szintén úgy véli, hogy a hőhullám makrogazdasági nyomokat hagy maga után. »De lehetetlen pontos árat szabni rá« – mondta Michael Grömling, az IW gazdasági vezetője. »Egy néhány napra korlátozódó hőhullám valószínűleg nem lesz nagy hatással a gazdasági kilátásokra.« Vannak azonban bizonyos ágazatok, amelyeket különösen sújt a hőség. Ez magában foglalja az építési munkálatokat is, ahol a hőmérséklet időnként meghaladta a 40 Celsius-fokot, ami számos tevékenységet lehetetlenné tett.”

Minden abszolút melegrekord megdőlt Magyarországon, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Kedden délután megdőlt az abszolút melegrekord Magyarországon. Szécsényben a hőmérséklet elérte a 42,0 Celsius fokot – derül ki a HungaroMet jelentéséből.

Ez azt jelenti, hogy soha nem volt még ilyen meleg Magyarországon, az eddigi rekord 2007. július 20-án állt be Kiskunhalason, ott akkor 41,9 Celsius fokot mértek. És a nap vége még messze van, azaz simán lehet, hogy ez a 42 fok még nem a csúcsot jelenti. A hivatalos rekordhirdetés a nap végével várható.

Az országos mellett a fővárosi abszolút melegrekord is megdőlt, a ma Lágymányoson mért 41,0 Celsius fok a szintén 2007. július 20-án mért 40,7 Celsius-fokos csúcsot adta át a múltnak.”

USA—Irán

A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai és nemzetközi gazdasági témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap az USA és Irán közötti új támadásokról számol be – többek között a Hormuzi-szorosban történtekről is:

„A Trump elnök által Iránnal kötött keretmegállapodás melletti legerősebb érv az volt, hogy legalább újra megnyitotta a Hormuzi-szorost. Nos, most a rezsim megpróbálja megsemmisíteni ezt a megállapodást azzal, hogy erőt alkalmaz a kereskedelmi hajók, az Öböl-államok és az amerikai bázisok ellen. Mindez sérti a megállapodást és felveti a kérdést, hogy Trump miért írta alá egyáltalán.”

Fiaskó az USA-nak, írja barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap az USA Irán elleni támadásáról:

„Ennek a katonai kalandnak a kimenetele fiaskó azok számára, akik kezdeményezték. Ezt bizonyítja az USA és Irán közötti megállapodás, amely megerősíti a Forradalmi Gárda rezsimjét és tovább bonyolítja a békefolyamatot a Közel-Kelet ezen régiójában. A [múlt] csütörtöki incidens, amelyben egy hajót rakétatalálat ért a Hormuzi-szorosban, megerősíti, hogy a tengeri hajózás ebben a térségben most sokkal veszélyesebb, mint korábban volt. Irán felfedezte korábban ismeretlen hatalmát, hogy tetszés szerint nyissa meg vagy zárja le a hajózási útvonalat, úgy, ahogy éppen jónak látja. […] Ennek az értelmetlen háborúnak további következményei vannak, amelyek a régió jövőjét fogják alakítani. Az Öböl-államokban az élet és a gazdaság soha többé nem lesz a régi. […] A területükön fekvő amerikai katonai bázisok már nem nyújtanak védelmet, mivel azok az iráni rakéták és drónok célpontjaivá váltak. […] A konfliktus tetőpontján az arab országok némelyike ​​felszólította Donald Trumpot, hogy fejezze be az iráni rezsim megdöntésére irányuló munkáját. A probléma az, hogy ezt csak félszívvel valósították meg, és Irán ma sokkal erősebb. Amerika számára ez minden szempontból rossz üzlet.”

Franciaország és Burkina Faso viszonya

A Burkina Fasó-i katonai junta megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a volt gyarmati hatalommal, Franciaországgal, azzal vádolva Párizst, hogy „neokolonista ambíciókat” dédelget. A conakry-i Ledjely című hírportál ezt írja erről:

„Néhány afrikai rezsim számára Franciaország folyamatos kritikája egyszerre a politikai legitimitás forrásává és saját hiányosságaik kényelmes magyarázatává vált. Ez az áldozatretorika gyakran álcaként szolgál azoknak a kormányoknak, amelyek nem érnek el eredményeket, és nem képesek teljesíteni az általuk teremtett elvárásokat. De ha a volt gyarmati hatalmat hibáztatjuk minden kudarcunkért, az paradox módon azt jelenti, hogy olyan befolyást és hatalmat adunk neki, amellyel már nem rendelkezik, vagy nem kellene rendelkeznie.”

A lisszaboni Diario de Noticias című közép-baloldali hetilapban megjelent vendégkommentár szerint:

„Burkina Fasót sokáig külpolitikai kérdésként gúnyolták, de ez megváltozott a diplomáciai kapcsolatok megszakításával. Burkina Faso valóban a Száhel-övezet egyik gyengébb országa, különösen Malihoz vagy a stratégiailag fontos Nigerhez képest, amelynek gázvezetéke Algériába vezet. De úgy tűnik, hogy Ibrahim Traoré uralkodó számára annál fontosabb, hogy aláhúzza ennek jelentőségét. És ehhez a legegyszerűbb utat választotta: azzal vádolja Franciaországot, hogy beavatkozik a belügyekbe és terroristákkal esküszik össze.”

Oroszország helyzete az ukrajnai háború fényében

Oroszországban benzinhiányt okoznak az olajfinomítók elleni ukrán ellentámadások. A malmői Sydsvenskan című, jelentős svéd reggeli napilap, amelyet 1848-ban alapítottak, igy ír:

„Az orosz invázió kezdete után Ukrajnában széles körben elterjedt volt az üzemanyaghiány. Most Oroszország első kézből tapasztalja meg ezt a keserű pirulát. Vajon ki tud-e Oroszország szabadulni ebből? Ez még a jövő zenéje. Az azonban világos, hogy az országnak nem állnak rendelkezésére ugyanazok az eszközök, mint Ukrajnának voltak akkoriban. Ukrajna a nyugati üzemanyag importjához folyamodott. Az árak jelentősen emelkedtek, de a kínálat helyreállt. Az orosz rendszer ezzel szemben önellátáson alapul, és az EU-ból történő import szóba sem jöhet. Ehhez jönnek még az Oroszországon belüli hatalmas távolságok – és az ukrán támadások folytatódni fognak. Itt az ideje a kárörömnek? Igen.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így ír erről:

„Putyin orosz elnök nyomás alatt áll. A két héttel ezelőtti G7-es csúcstalálkozón az európai állam- és kormányfők állítólag tájékoztatták Trump amerikai elnököt, hogy a háború rosszul megy Oroszország számára. Putyin most attól tart, hogy elveszíti Trumpot. Röviddel a NATO-csúcstalálkozó előtt Ukrajna így előnyben van az Oroszország elleni információs és diplomáciai háborúban. Ezért Putyin megpróbálja Oroszországot a fronton felsőbbrendűnek feltüntetni.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap szerint:

„A versenyre alapuló politikai rendszerekben a hatások egyértelműek: amikor a kormány népszerűségi mutatói csökkennek, az ellenzék népszerűsége emelkedik. A politikai ösztön azt diktálja, hogy a kormány nehézségeit kihasználva átvegyük a helyét. Ez a dinamika Oroszországban nem létezik. Az Állami Duma választásait szeptemberre tűzték ki, de jelenleg egyetlen ellenzéki párt sem teszi aktívan politikai kérdéssé a benzinárakat. Senki sem akar nyugtalanságot szítani.”

Burnham felvázolta terveit

Nagy-Britanniának hamarosan új miniszterelnöke lesz, és Andy Burnham a valószínűsíthető Starmer-utód. A jelölt a minap beszédet mondott, amelyben felvázolta terveit. A londoni British Guardian című független napilap így látja a helyzetet:

„Burnham úr beszéde egy alternatív működési rendszert kínál a brit állam számára. Ez magában foglalja a decentralizáció alkotmányba foglalását, valamint az állami árszabályozást, az újraiparosítást és az életszínvonalnak a német szinthez való igazítását. Burnham vonzó szociáldemokrata ígéretet is kínál egy olyan útról a munka világába, amely szilárd állami infrastruktúrára épül. Ez egy olyan vízió, amely egyesítheti az országot.”

Az Abu-Dzabiban megjelenő The National című, a kormányhoz közel álló napilap ezt írja erről:

„Burnham bejelentette, hogy a miniszterelnök hivatalos rezidenciáját július 17-i hivatalba lépését követően kettéosztják. Amióta Robert Walpole, Nagy-Britannia első miniszterelnöke 1735-ben a Downing Street 10. szám alá költözött, ez volt minden utódjának a lakhelye és munkahelye. Azzal, hogy a hivatalos rezidencia egy részét az ország északi részére helyezi át, Burnham fizikai formába önti decentralizációs elképzeléseit. Ez egyben súlyos csapás a brit politika London-központú jellegére is. Ha ez sikerül, július lesz az a kiindulópont, amely megváltoztatja az Egyesült Királyságot.”

A perui elnökválasztás eredménye

A bogotai El Espectador című szociál-liberális napilap a következőképpen kommentálta Keiko Fujimori szoros győzelmét ellenfele, Sánchez felett a perui elnökválasztáson:

„Sánchez nem hajlandó elismerni az eredményt, és tüntetésekre szólított fel. A szomszédos országban uralkodó politikai instabilitás ezért valószínűleg nem fog egyhamar véget érni. Egy másik ok az elnökség és a parlament közötti állandó konfliktus. Ez magyarázza az ismételt felelősségre vonási eljárásokat meg a számos átmeneti kormányt, és nem teremt jó alapot a sikeres kormányzáshoz.”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap is szkeptikusan tekint Fujimori kilátásaira:

„Tekintettel egy mélyen megosztott országra, amelyet évek óta tartó nyugtalanság sújt, bizonytalan, hogy Fujimori képes lesz-e megtörni a »rövid életű elnökök« politikai átkát. Ahogy az a múlt héten Kolumbiában is történt, Latin-Amerikában folytatódik az általános tendencia, a baloldali pártok veszítenek vonzerejükből, a konzervatív pártok pedig teret nyernek. Mindazonáltal Fujimorinak még nincs parlamenti többsége, ami azt jelenti, hogy az ellenzék könnyen blokkolhatja reformjavaslatait.”

A limai El Comercio című, 1839 óta megjelenő konzervatív napilap aggódik a megválasztott elnök csapata miatt:

„Kormányának megalakulása jelzi majd, hogy Fujimori merre szándékozik haladni. A rossz biztonsági helyzetre való tekintettel tapasztalt belügyminiszterre van szükségünk. Az Energiaügyi és Bányászati ​​Minisztériumnak foglalkoznia kell azokkal a reformokkal, amelyeket ismételten elhalasztottak. Az elnök dönt arról, kit nevez ki, és lehetősége van bizonyítani, hogy megértette a választók üzenetét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, minisztereinek rendelkezniük kell a szükséges etikai hozáállással. Egyetlen minisztériumot sem szabad olyan személynek vezetnie, akit jogilag üldöznek vagy elítéltek.”

A focivébé meglepő eredményei

A sanghaji Dongfang Tiyu Ribao című sportújság a német labdarúgó-válogatott kieséséről a következőket írja:

„Bár ezúttal sikerült leküzdeniük a csoportkör akadályát, alapvetően minden ugyanolyan, mint korábban volt. A 2014-es brazíliai bajnoki címük óta tartó meredek visszaesés töretlenül folytatódik. A csapat már korábban is arra koncentrált, hogyan fog szerepelni a következő fordulóban Franciaország ellen, és most fájdalmasan visszazökkentették a földre.”

Hollandiának a világbajnokságról való kiesését követően a marokkói szurkolók ünneplése a holland városokban erőszakba torkollott. Az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb konzervatív-populista napilap erről van meggyőződve:

„A marokkói szurkolók ilyen viselkedése minden, csak nem jó reklám nekik. Nem tesznek szívességet az országunkban élő marokkói közösségnek, amely gyakran úgy érzi, hogy megfigyelés alatt áll. Mindeközben a rendőrség további zavargásokra készül szombaton, amikor Marokkó Kanadával játszik. A marokkói szurkolóknak illik megmutatniuk, hogy tudnak viselkedni. A futball célja az emberek egyesítése. Nem szabad arra használni, hogy tovább mélyítse a meglévő megosztottságot és ellentéteket.”

Az isztambuli ​Karar című konzervatív-nacionalista napilap számára Németország Paraguay elleni kiesése vagy Hollandia Marokkó elleni veresége a világbajnokságon Európa változó szerepét szimbolizálja a világban:

„Túl leegyszerűsítő lenne ezt Európa összeomlásaként értelmezni. Az igazi probléma nem Európa gyengülése, hanem a világ csökkenő függősége. A hatalom nem tűnik el, hanem újraoszlik. Talán a legfontosabb igazság, amire a világbajnokság emlékeztet minket, az az, hogy amit középpontnak nevezünk, az gyakran a megszokás, nem pedig a történelem kérdése. Hosszú ideig azok, akik a világ többi részét »perifériának« nevezték, a saját helyzetüket a történelem természetes irányaként mutatták be. De egyetlen középpont sem tart örökké. A történelem új középpontok megjelenéséről, nem pedig a régiek összeomlásáról szól. Paraguay büntetőrúgása vagy Marokkó ellenálló képessége nem jelenti Európa végét. Ezek azonban komoly emlékeztető arra, hogy a világ már nem egyetlen középpont körül forog.”

Amerikai születési jogok

Donald Trump korlátozni kívánja azt az alkotmányosan garantált jogot, ami szerint minden, az Egyesült Államok területén vagy fennhatósága alatt született gyermek automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot. A duhai Qatar Tribune című, angol nyelvű kormánybarát napilap így nyilatkozott erről:

„A Legfelsőbb Bíróság által vizsgált kérdés az volt, hogy megtagadható-e az állampolgárság azoktól, akiknek a szülei nem rendelkeznek jogszerű tartózkodási hellyel az országban, és akiket néha »horgonybébiknek« [a családi/bevándorlási jogban egy olyan gyermek, aki egy szigorú bevándorlási törvényekkel rendelkező országban születve automatikusan állampolgárságot kap, ezzel biztosítva szüleinek a legális letelepedést] is neveznek. A legtöbb európai ország nem adja meg automatikusan az állampolgárságot a határain belül születetteknek, ez ritka Ázsiában, és a legtöbb afrikai országban is. De kevés bizonyítékot látunk arra, hogy a szülők amerikai gyermekeiket használják fel arra, hogy maguk megkerüljék az állampolgársági várólistát – biztosan nem riasztó számban.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap arra mutat rá, hogy a bíróság döntése nem volt egyhangú:

„A születési jogról szóló döntéssel kapcsolatos három ellenszavazatot, amelyekkel kapcsolatban valójában széles körű egyetértés volt, a megfigyelők a jövőre nézve intő jelnek tekintik. A konzervatív bírák által felhozott érvek alapul szolgálhatnak az alkotmánymódosítás elleni újabb támadáshoz. A kérdés lakmuszpapírrá válhat a karrierre vágyó jövőbeli bírák számára. Az egyetlen fennmaradó kérdés az, hogy mikor és melyik elnök alatt válik újra elérhetővé egy bírói hely.”

Az újdelhi Hindustan Times című, Indiában a legnagyobb példányszámú, angol nyelvű közép-baloldali napilap szerint a Legfelsőbb Bíróság döntése talán nem a történet vége:

„Elméletileg a Kongresszus törvényhozás útján korlátozhatná a születési jogokat. Valójában Trump sürgette a Kongresszust, hogy azonnal kezdje meg a törvény módosításának kidolgozását. Az Indiában született anyák, beleértve a nem amerikai állampolgárokat is, a harmadik legnagyobb csoportot alkotják az Egyesült Államokban szülő külföldi állampolgárok között. Azoknak, akik Trump 2025. február 15-i határideje után születtek az Egyesült Államokban, várniuk kell, mielőtt ünnepelhetnek.”

Az idegengyűlölet növekedése

Az isztambuli Dünya című, 1981-ben alapított, nagy presztízsű üzleti és pénzügyi napilap a világszerte növekvő idegengyűlölő tüntetésekről szóló megfigyelésről ír:

„Írországtól az Egyesült Államokon át Dél-Afrikáig a világ zűrzavarban van a bevándorlók elleni gyűlölethullám miatt. Az ok, amiért a populista politikusok ilyen termékeny talajra találnak, a megélhetési költségek akut válsága. Emberek milliárdjai, akik csökkenő vásárlóerővel, lakhatási válsággal és bizonytalan jövővel szembesülnek, keresnek valakit, akit felelőssé tehetnek a rendszer által okozott gazdasági katasztrófáért. A populista gondolkodásmód szerint a bevándorlókra mutogatás kipróbált és bevált recept. Ez gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel hoz eredményt, mint a gazdasági reformok elmagyarázása a tömegeknek.”

Dél-Afrikában az utóbbi időben számos idegengyűlölő incidens történt. A fokvárosi Cape Times című baloldali napilap vendégkommentárja szerint:

„Dél-Afrikának nem kell választania a nyitottság és a rend között. Mindkettőre szükségünk van. Egyértelműen el kell utasítanunk az idegengyűlöletet, érvényesíteni kell a bevándorlási törvényeket, és szilárdan a jogállamiságban kell gyökereznünk. Szivárványnemzetünk színei elhalványulnak. Alapítóink álmait elhalványítják. Mai polgáraink a szabadság keresésében kiontott vért elfelejtették, meggyőződésüket pedig elhanyagolják és visszaélnek vele. Fogjunk egy friss vásznat, és ragadjuk meg ezt a lehetőséget, hogy élénk színekkel fessük újra, hogy a világ lássa, Dél-Afrika több, mint egy hely a térképen: ez egy eszme, amelyre törekedni kell.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)