A középiskolások 14 százaléka árul drogot

A hivatalos adatok szerint az év eleje óta Szerbiában hét és fél tonna kokaint és szintetikus kábítószert foglaltak le. Minden egyes nagy lefoglalás felveti a kérdést: hogyan lehet megállítani az illegális terjesztést?

Míg a biztonsági szolgálatok csempészútvonalakat vágnak el, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a probléma nem oldható meg kizárólag rendőri akciókkal. Bár az évnek még csak a fele telt el, Szerbiában már most több kábítószert foglaltak le, mint a teljes tavalyi évben. A hatóságok szerint ez azt mutatja, hogy a központi balkáni útvonal folyamatosan aktív, országunk pedig annak elkerülhetetlen tranzitpontja.

Milan Pekić, a kormány kábítószer-ellenes irodájának igazgatója elmondta, hogy ezt az útvonalat mindenre használják – beleértve a migrációs válságokat is –, de leginkább a kábítószer-csempészetről ismert. „Pontosan erről a területről – Afganisztánból Törökországon, Bulgárián, Észak-Macedónián és Szerbián keresztül – érkezett a heroin, amelynek jelentős része Nyugat-Európa országaiba ment” – nyilatkozta Pekić.

A kriminológusok dicsérik a rekordméretű lefoglalásokat, de hangsúlyozzák, hogy ezek nem állítják meg az utcai értékesítést. Rámutatnak, hogy az utcai hálózat mögött olyan szervezett csoportok állnak, amelyeknek a rendőrségi akciók ellenére is sikerül életben maradniuk.

Dobrivoje Radovanović kriminológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a terjesztők nagyon megválasztják, mikor viszik ki a drogot a piacra: „Figyelik, hogy mikor és melyik pillanatban dobják piacra a kábítószert, és amikor például a rendőrség akcióba lendül, visszahúzódnak. Középiskolásokat fizetnek le, így a középiskolások 14 százaléka árul drogot. A legrosszabb pedig az, hogy a szurkolói csoportok a kábítószer-kereskedők melegágyai” – fejtette ki Radovanović.

Figyelmeztetnek arra is, hogy a terjesztők az iskolák és kávézók környékén is jelen vannak, miközben az iskolarendőrökből nincs elég ahhoz, hogy minden intézményt lefedjenek.

Az orvosok szerint a fiatalok körében egyre nagyobb problémát jelent az olcsó kábítószerek elérhetősége.

Ivica Mladenović, a Mentálhigiénés Intézet Függőségi Betegségek Klinikájának vezetője elmagyarázza, mi történik, ha valakinek nincs elég pénze a drágább szerekre: „Ha valakinek nincs 100 eurója kokainra, van 500 dinárja például ektasyra, speedre, kristálymethre vagy bármi másra. A probléma az, hogy nem isznak elég folyadékot. Ezek a drogok pörgésre kényszerítenek, ilyen helyzetben pedig valójában túlmelegedéshez, vagyis pszichózishoz közeli állapot alakul ki. Az első stádium a szívdobogás miatt – sajnos néha stroke vagy infarktus miatt – jelentkezik, és utána jövünk mi, hogy kezeljük őket” – emelte ki Mladenović a szerb közszolgálati televíziónak.

A kriminológusok a megoldást a szigorúbb büntetésekben látják, különösen a kiskorú terjesztők esetében. Arra figyelmeztetnek, hogy az életkoruk miatt börtönre nem ítélhető gyermekek esetében a jelenlegi, fokozott felügyeletre vonatkozó intézkedések hatástalanok, mivel a törvény a felelősséget a családra hárítja, amely maga is nemritkán szakmai segítségre szorul.

Radovanović megjegyzi, hogy a meglévő szankciók nem hoznak eredményt: „Olyan szankciónk van, mint a szülői felügyelet megerősítése – miközben lehet, hogy maga a szülő szoktatta rá a drogra, mi mégis arra kötelezzük, hogy vigyázzon rá. Vagy ott van a gyámhatósági felügyelet megerősítése; az elmúlt ötven évben ezek a szankciók semmilyen eredményt nem hoztak. Meg kell változtatnunk a büntetések mértékét és típusát a fiatalokkal szemben, 14 éves kortól kezdve” – állítja Radovanović.

A Batut Közegészségügyi Intézet adatai szerint Szerbiában a lakosság körülbelül nyolc százaléka próbált már valamilyen kábítószert. Bár ez elmarad az európai átlagtól, a szakértők intő jelekre hívják fel a figyelmet: az utcai terjesztőkkel folytatott versenyben a család ugyan menedéket jelent, de a törekvés hiábavaló, ha a kortárs közeg erősebb tekintélyé válik.

Fotó: www.drkuruczalexandra.hu