Augusztus 28-án Vërbicán (Egyházaskéren) a nyolcvanas-kilencvenes évek vajdasági lakodalmainak hangulatát idézik fel. A Vërbicai lakodalom azonban nem egyszerű hagyományőrző rendezvény: közösségi esemény, gyűjtőmunka, kiállítás és többnapos lakodalomépítő tábor is kapcsolódik hozzá. A kezdeményezésről, a régi lakodalmak világáról és a hagyományteremtés lehetőségéről Fehér Viktort, a Banaticum Egyesület kapcsolattartóját kérdeztük.
A Vërbicai lakodalom ötlete legalább öt éve formálódik. Fehér Viktor szerint egy olyan rendezvényt szerettek volna létrehozni, amely nemcsak a helyieket mozgatja meg, hanem Észak-Bánátot is közelebb hozza azokhoz, akik kevésbé ismerik a térséget.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Egy olyan tájról, tájegységről van szó, ahol településenként évente egy-két esemény zajlik, és azok is inkább kisebb létszámúak” – mondta. Szerinte az elmúlt évek rendezvényei, köztük az Udvarfesztivál és a majdáni falunap is azt mutatják, hogy van lehetőség nagyobb közösségi eseményekre. A Vërbicai lakodalom ebbe a sorozatba illeszkedik.
Egy letűnt lakodalmi világ
A szervezők a nyolcvanas-kilencvenes évek lakodalmainak hangulatát szeretnék megidézni. A korszakban a lakodalom még sokkal inkább közösségi esemény volt, mint ma.
„A kilencvenes évek vërbiciai lakodalmait a sátor, a sátorban szerveződő esemény, legtöbb esetben a tamburazenekar jellemezte” – idézte fel Fehér Viktor. Hozzátette, hogy hasonló lakodalmakat tartottak Vajdaság más részein is. A hetvenes-nyolcvanas években akár 300–400 vendég is összegyűlhetett egy-egy alkalommal, a lakodalmak körül pedig külön infrastruktúra alakult ki: sátrakat, lakodalmas házakat, étkészletet és egyéb kellékeket lehetett bérelni. A szervezők ebből a világból elsősorban a közösségi élményt szeretnék visszahozni, de fontos szerepet kap a tamburazene, a vőfély, valamint a hozzá kapcsolódó versek és ceremoniális elemek is.
A múlt hagyatékának megmentése
A rendezvényhez jelentős gyűjtőmunka is kapcsolódik. A Banaticum Egyesület fényképeket, videókat, hangfelvételeket és VHS-kazettákat gyűjt és digitalizál. Fehér Viktor szerint a munka sürgető, mert sok családi emlék egyszerűen feledésbe merült.
„Egyre inkább feltűnt, hogy sokszor már nincs meg a helyük ezeknek a képeknek, a videokazettáknak pedig még kevésbé. Háttérbe szorultak, elfelejtődtek, és azt hiszem, mára már mondható, hogy az utolsó órában jártunk a digitalizálásukkal.”
A cél nem pusztán az archiválás: a szervezők a digitalizált anyagokat visszajuttatják a tulajdonosoknak, hozzájárulás esetén pedig online is közzéteszik őket. A rendezvényhez kapcsolódóan kiállítás is nyílik a vërbiciai lakodalmak történetéről.
Tanulás terepen
A kezdeményezés oktatási szempontból is fontos a szervezők számára. Fehér Viktor, az Újvidéki Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyetemi docense szerint a lakodalomhoz kapcsolódó munka egy olyan tanulási folyamat része, amelyben a fiatalok közvetlenül találkozhatnak a népi kultúrával. Hasonló példaként említette az Al-Duna mentén zajló terepmunkákat, amelyek során a hallgatók nem pusztán elméletben találkoznak egy-egy közösséggel és kulturális jelenséggel, hanem személyesen is bekapcsolódnak a kutatásba.
„A népi kultúrában, a parasztság körében a tudásátadás legigazibb módja az volt, amikor a fiatalabb korosztály, a gyerekek részt vettek egy-egy eseményen, és anélkül, hogy ezt kimondták volna, valójában megtanulták a szokásokat.”
A lakodalmat is közösen építik fel
Ezt a szemléletet követi az augusztus 25-én kezdődő lakodalomépítő tábor is. A résztvevők a pénteki eseményig közösen készítik elő a helyszínt: sátrat állítanak, díszítenek, kialakítják a területet, és minden olyan munkában részt vehetnek, amely egykor egy lakodalom előkészítéséhez tartozott.
„A sátorállítás tényleg sok-sok embert igényel. Annak díszítésében, a terület kialakításában, előkészítésében is lehet segíteni. Így válik egy nagy egésszé ez az esemény” – fogalmazott Fehér Viktor. A szervezők számára ugyanakkor alapvető szempont, hogy a helyiek ne csupán nézői legyenek a rendezvénynek.
„Semmi értelme nem lenne ennek a programnak, ha kimaradnának belőle a helyiek, ha ez nem nekik is szólna” – hangsúlyozta. A cél, hogy egy vërbiciai lakos éppúgy sajátjának érezze az eseményt, mint az, aki először jár Észak-Bánátban.
„Vigyen haza egy kis homokot”
Augusztus 28-án, pénteken 19 órától végül maga a Vërbicai lakodalom következik. A program során tamburazene, régi lakodalmi szokások, sátor és kiállítás idézi meg az egykori hangulatot. A rendezvény ingyenes, és a szervezők mindenkit várnak, aki szeretne bekapcsolódni a közös ünneplésbe. Arra a kérdésre, mit szeretne, mit vigyen haza magával a látogató, Fehér Viktor egy képszerű választ adott:
„Ha viccesen fogalmaznék, akkor azt szeretném, hogy vigyen haza egy kis homokot a cipőjében, a zoknijában, és otthon kiszórva emlékezzen arra, hogy egy picit visszacsöppent a múltba, a gyerekkorába, a fiatalkorába.”
Hagyományt teremtenének
A Vërbicai lakodalom szervezésének nem titkolt célja, hogy az idei eseményből idővel évről évre visszatérő rendezvény váljon Észak-Bánátban. Hogy pontosan milyen formában, azt éppen az idei kísérleti alkalom fogja megmutatni. Fehér Viktor szerint az is fontos kérdés, milyen közösség alakul ki a rendezvény körül, és milyen további lehetőségeket teremt majd.
Az augusztus 28-i lakodalom így egyszerre szeretne emléket állítani egy eltűnőben lévő világnak, megőrizni annak emlékeit, és újra közösségi élménnyé tenni azt, amit egykor magától értetődően együtt élt meg egy-egy falu lakossága.
Dévity Tamás
