Egy nappal azután, hogy Ratko Mladićnak, a háborús bűnökért jogerősen elítélt Szerb Köztársasági Hadsereg parancsnokának maradványait Szerbiába szállították, a szerbiai, a regionális és a nemzetközi közvélemény figyelme az állam szerepvállalására terelődött.
Miközben a hatalom képviselői hangoztatják, hogy szerepük kizárólag arra korlátozódik, hogy biztosítsák az esemény méltóságteljes és biztonságos lebonyolítását, az európai intézmények felől egyre hangosabb bírálatok érkeznek Mladić glorifikálása miatt, Marta Kos bővítési biztos pedig lemondta szerbiai látogatását.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az állami szerepvállalás jelei
A maradványokat Nenad Vujić igazságügyi miniszter kísérte Szerbiába, a koporsót pedig a szerb hadsereg tagjai vitték. Egy nappal később Mladić fia nyilvánosan mondott köszönetet Aleksandar Vučić szerb elnöknek, a sajtótájékoztatón pedig Vujić is részt vett. Végül Mladić megemlékezését a Hadseregotthonban szervezték meg, ami újabb érvként szolgál amellett az állítás mellett, hogy a szervezésben az állami szervek is részt vettek.
Ezzel szemben Aleksandar Vučić kiemelte, hogy a temetés napjára már korábban lekötött találkozója van Üzbegisztán elnökével, ezzel utalva arra, hogy nem lesz jelen. Az EU azon vádjaira, miszerint Mladić dicsőítése nem összeegyeztethető az európai értékekkel, Vučić – a Marta Kos biztos felé intézett sértés kíséretében – kijelentette: senki sem mondta meg konkrétan, miben is áll ez a glorifikáció.
Szakértői vélemények: választási kampány és nemzetközi következmények
Milivoj Bešlin történész az Insajdernek kijelentette: Aleksandar Vučić Ratko Mladić halálát a saját választási kampányának szolgálatába állította.
„Ebben is, mint minden másban, következetlen és őszintétlen maradt. Vučić egyfelől a fókuszcsoportokat figyeli és a politikai potenciált méri a kampány kontextusában, másfelől a nemzetközi közösség, elsősorban az EU reakcióit pásztázza. Vučić e két dolog között lavírozik.”
A történész szerint az állami szervek kalkulációi súlyos következményekkel járnak majd Szerbia nemzetközi pozíciójára nézve:
„Úgy gondolom, ez nemcsak hosszabb távon káros és erkölcstelen, hanem olyan dolog is, ami nagyon sokba fog kerülni ennek a társadalomnak. A család mögé bújnak, de közben nagyon világos politikai üzeneteket küldtek, amelyek arról tanúskodnak, hogy Mladić állami ügy. Ami bizonyos értelemben az is, figyelembe véve, hogy mindvégig Szerbiából kapta a fizetését, és Szerbia több mint tíz évig rejtegette. Mindenesetre ez nagy szégyen és gyalázat, mert a rezsim a döntéseivel az egész országot egy háborús bűnössel azonosította” – nyilatkozta Bešlin.
Aleksandar Popov, a Regionális Központ igazgatója és az Igman Kezdeményezés társalapítója a Danasnak úgy fogalmazott: azzal, hogy az állam részt vesz Ratko Mladić temetési ceremóniájában, a rezsim megmutatja, hogy mindaz mögött kiáll, amit Ratko Mladić és csapatai a bosznia-hercegovinai háború idején tettek. A hatóságok ezen eljárása véleménye szerint átlátszó terv, de bel- és külpolitikai következményei egyaránt lesznek.
„Ez a fiatalok indoktrinációja, akik nem rendelkeznek elegendő politikai és élettapasztalattal, hogy Ratko Mladićban hőst lássanak – amint azt a városainkban szerte falfirkák és a képmásával ellátott falfestmények is mutatják. Ez kihatással lesz a jövő generációkra, mert a 90-es évek háborúinak természetéről szóló narratívát fogják örökölni, miszerint csak a mieink voltak hősök és nem bűnösök, és hogy csak a mások követtek el bűnöket. Másrészt, ha a választások felé haladunk – és valószínűleg afelé haladunk –, a rezsim ellenzői között is sok olyan ember van, akit már indoktrináltak a nacionalizmussal, és akik valamilyen módon már elfogadták ezt a narratívát a háború természetéről és Szerbia szerepéről. Így a lerótt tiszteletadás Mladić felravatalozott teste előtt – amin az ellenzékiek is részt vehetnek – ingadozást válthat ki bennük. Mert nézze csak: ez a hatalom felmutatja a hazafias kapacitásait, védi a hőseinket, állami tiszteletadást biztosít nekik…”
Popov rámutat, hogy a hazai hatóságokat aggasztania kellene a nemzetközi tényezőnek is, de „láthatóan belefásultak a Brüsszelből érkező intő szavakba és dorgálásokba”.
„Nem törődnek azzal, hogy Brüsszelből az az üzenet érkezett, hogy a hatalom ilyen viselkedése nem kívánatos egy olyan ország esetében, amely az Európai Unióba törekszik. De úgy gondolom, a hatóságaink eddig is figyelmen kívül hagyták az ilyen üzeneteket, vállalva az összes lehetséges következményt – a 3. fejezet megnyitásának elmaradásától kezdve egészen annak lehetőségéig, hogy megvonják tőlünk a fejlesztési tervből származó forrásokat. Az intő szavak azonban valahogy komoly szankciók nélkül múltak el, így pénzekhez is jutottunk, és Vučić erre a kártyára játszik.”
Ez a helyzet Popov szerint a regionális kapcsolatok szempontjából sem jó:
„Ahelyett, hogy a jószomszédi kapcsolatokat ápolnánk, az ilyen viselkedéssel – valamint más dolgokkal, amelyeket a szerb világ koncepcióján keresztül teszünk – éppen az ellenkezőjét érjük el. Szerbia nem a stabilitás, hanem az instabilitás tényezőjeként mutatkozik meg” – véli Popov.
